Jog-és állambölcselet I. jegyzet

Előnézet

A jegyzetről

Jog-és állambölcselet I. jegyzet kidolgozva

Vásárlás (500 Ft)

Név

Jog-és állambölcselet I. jegyzet

Típus

Felsőoktatás

Tantárgy

Jog- és állambölcselet

Év

2019

Szak

Jogász

Intézmény

Elte

0 letöltés

Szerző

b.hanna

Létrehozva

2022-01-02

Oldalak száma

Jelentem

A1. A modern természetjog atyja: Hugo Grotius (FRIVALDSZKY János (szerk.), A jogi gondolkodás mérföldkövei. Budapest, 2013. 171–176. ) • • • • • • • • • • • • • Grotius (1583 – 1645), fő műve A háború és béke jogáról voluntarista alapok; az önfenntartás elvét vette alapul, s azt mint alapvető erkölcsi jogot fogta fel, amiből a többi jog származtatható két alapvető természeti törvényt fogalmaz meg: „először is az élet védelme s mindannak távol tartása, ami azt sértheti, megengedett; másodszor pedig megengedett, hogy az egyén megszerezze és megtartsa azokat a dolgokat, amelyek hasznosak életérc nézve” (magyarul élethez és tulajdonhoz való jog) az etika leegyszerűsítése, sokszor naturalizálása, és ebből fakadón erkölcsi minimalizálása Grotiusnál jelenik meg először; a 'szeretet' fogalmával való operáció megtévesztő, hiszen a természeti törvények nem írnak elő a másiknak való sérelem, illetve károkozástól való tartózkodásnál többet, pozitív, segítségnyújtásra való kötelezést nem tartalmaznak → ezért a grotiusi természeti ember csak korlátozottan társas minden ezen minimális követelményt meghaladó norma megegyezés révén válik érvényessé a polgári társadalomban, azaz a polgári társadalomba lépő emberek szabad akarat-elhatározásának konvencionális termekéről van szó → a társadalomban viszont be kell tartani a szerződéseket, ezt írják elő a természet alapvető törvényei is Grotius olyan minimálisban szabta meg a természetjog tartalmát, hogy az lehetővé tette, hogy ezen egyetemes, mindenhol és mindenkor érvényes természeti törvények összeegyeztethetőek legyenek a legkülönbözőbb társadalmi gyakorlatokkal és az erkölcsi vélekedések széles skálájával a Tízparancsolat és a krisztusi tanítások sem rendelkeznek kötelező erővel az emberiségre természeti törvények végrehajtása: a természeti állapotban tehát a jog végrehajtása rendkívül nehéz és csak fegyverrel lehet annak érvényt szerezni a természetjoghoz azonban a hasznosság is hozzátartozik: „a természet alkotója úgy akarta, hogy mi egymagunkban gyengék legyünk, és ahhoz, hogy megfelelően élhessünk, sok mindenre rászoruljunk, ami annál inkább ösztönöz bennünket a társas életre” az ész és a társas együttélés természete nem tilt minden erőszakot, csak azt, ami a társas együttéléssel ellentétes a társadalom céljáról vallott tétele: „közös erővel és együttműködéssel biztosítsa mindenki számára annak sérthetetlenségét, ami az ö sajátja" → az az erőszak nem jogtalan, ami nem sérti mások jogát a természetjog tehát Istentől függetlenül érvényes: ,,A természetjog olyannyira változtathatatlan, hogy még Isten sem változtathatja meg. Mert habár Isten hatalma mérhetetlen, mégis sok mindent lehet mondani, amire ez a hatalom nem terjed ki. Mint ahogy tehát Isten sem teheti meg, hogy kétszer kettő ne legyen négy, éppen úgy azt sem teheti, hogy az, ami belső lényegénél fogva rossz, ne legyen az." a természetjog érvényessége tehát önmagából ered, csak fel kell tárni és kijelenteni őket A2. Thomas Hobbes és John Locke a természeti törvényről (FRIVALDSZKY János (szerk.), A jogi gondolkodás mérföldkövei. Budapest, 2013. 179–202., 211–233. + előadás) A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu • • • • • • • • • • Thomas Hobbes (1588 -1679) a legjobb rezsimet kereste, a tökéletesen igazságos társadalmi berendezkedést, egy olyan politikai filozófia vagy államtan révén, melyet valódi tudományos alapokra kívánt helyezni; Leviatán két alapelve: 1) szerinte az ember nemhogy nem társas lény, hanem kifejezetten aszociális, 2) a jó lényegileg azonos a kellemessel, ennélfogva szubjektív is abból indul ki, hogy az emberek természettől fogva lényegében egyenlőek, és mindenki minél nagyobb élvezet eléréséért küzd, ami egy zéró összegű játszma, ezért igyekszenek leigázni egymást → ez a kölcsönös bizalmatlanság állapota, mely együttélés az embereknek nem örömet, hanem rengeteg kellemetlenséget okoz, hacsak nincs egy olyan hatalom, amely mindannyiukat képes megfélemlíteni → ha nincs közhatalom, ember embernek farkasa a természeti állapotban semmi sem lehet igazságtalan, minden megengedett a cél – az önfenntartás – elérése érdekében; ez, pontosabban a haláltól való félelem készteti az embereket arra, hogy szerződéseket kössenek, kooperáljanak és alávessék magukat egy hatalomnak, így az állam egy mesterséges test van egyetlen személy, akinek cselekedeteit illetően egy nagy emberi sokaság minden egyes tagja egymással kötött kölcsönös megállapodás alapján megbízónak tekinti magát avégett, hogy e személy mindannyiuk erejét és eszközeit a béke és a közös védelem érdekében úgy használhassa fel, ahogy célszerűnek tartja → mindenki mindenkivel köt megállapodást; a szerződés betartása a legfőbb és szinte egyetlen természeti törvényi szabály a mindenki háborúja mindenki ellen állapotból csak akkor lehet hatékonyan kijutni, ha az a szuverén teljes hatalmával párosul; a szuverén által alkotott törvények nem azért érvényesek, mert ésszerűek vagy igazságosak, hanem mert az ö kizárólagos hatalmában áll ezeket meghozni Hobbes meglehetősen leegyszerűsített erkölcstanában az igazságosságot állította a középpontba: 'módszertani individualizmusban' azért erény az igazságosság, mert a szerződést be kell tartani; a redukált emberi természetből redukált igazságosságfogalmat kapunk, mivel ez utóbbi nem tartalmaz most már semmiféle anyagi erkölcsi elvet, semmi tartalmi érvényességet, hanem csak az egyének akarati termékeként megjelenő szerződés formális, szigorú betartását jelenti → a pacta sunt servanda formális követelmény, nincs tartalmi minimuma! a szerződés tartalma akármilyen lehet a megállapodások érvényességének előfeltétele olyan polgári hatalom, amely elég erős ahhoz, hogy a megállapodások betartására kényszerítsen minket; a szuverén tehát nem szerződő fél, hanem a szerződés kikényszerítője! → ebből következik a hatalommegosztás kizártsága is: a természeti törvény azt írja elő, hogy a polgári törvényeknek az alattvalók engedelmeskedjenek, ehhez viszont azoknak kihirdetetteknek és egyértelműeknek kell lenniük, ezért azok értelmezését is szükségképpen a szuverénre kell bíznia, mivel ő az egyetlen kikényszerítő John Locke (1632 – 1704), „Tanulmányok a természeti törvényről” és „Két értekezés a polgári kormányzatról” c. művek a természeti törvény minden koncepciójában a törvényhez, hogy valóban hatékony legyen, a tág értelemben vett szankciók kell hogy társuljanak (vö. a klasszikus természetjogi tanítás szerint a lelkiismeret ítélete szolgáltatja a szankciót, ahol a lelkiismeret az Isten által szívbe írt törvény helye és működtetője); a természeti törvényt emberek hajtják végre, de úgy, hogy mindenki felelős a másik emberért, következésképpen mindenkinek joga van annak végrehajtására A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu • • • • • • • • • • a természeti állapot Locke-nál a békesség, a kölcsönös segítségnyújtás állapota, amit viszont folyamatosan a háború fenyeget természeti állapotban a természeti törvény szerint munkájával mindenki tulajdonhoz juthat, míg Hobbes esetében a természeti állapotban senkinek nem volt természettől való tulajdona, hanem csak azon javak léteznek ideig óráig, amit nem a természettől, mint Locke-nál, hanem másoktól vagy mások elől vett el és őrzött meg az ember → az igazi érték a munka, amit az ember a természethez hozzátesz ha az emberek nem volnának gonoszak és elfajzottak, akkor nem is kellene kilépniük a természetes állapotból, és nem kellene pozitív aktusukkal politikai közösségeket létrehozniuk; a természeti állapotban mindenkinek jogában áll a természeti törvényt a többiek vonatkozásában végrehajtani, büntetést foganatosítani a törvénysértőkkel szemben (akik ezzel a lépéssel kinyilvánítják, hogy nem hajlandóak a megállapodás szerinti szabályok szerint élni, ezért veszélyesek a társadalomra) → a végrehajtás feltétlenül szükséges is ahhoz, hogy a term.törvény valóban törvény legyen Hobbes-szal ellentétben Locke-nál a természeti állapotot a javak bősége jellemzi, de ez is viszonylagos és folyamatos konfliktusforrás, mert Isten annyit ad a javakból, amennyi szükséges ahhoz, hogy mindenki élvezni tudja, viszont az emberek többsége nem tartja magát a méltányosság és igazságosság elveihez a locke-i erkölcsi megismerés tana szerint egyetlen erkölcsi szabály sincs az emberi elmébe írva, vagy a szívbe vésve, sőt kizárta azt, hogy az embereknek velük született erkölcsi és vallási ideái lennének (ld. különböző társadalmak – eltérő értékrendek) → a természeti törvényt kutatás útján lehet csak megismerni és bizonyítás által válik ismertté → viszont utóbbi sokszor eredménytelen/ellentmondásos, ezért a bizonyítás és az igazolás leghatalmasabb tekintélyéhez fordul vissza, a Szentíráshoz (igazából csak próbálkozott vele, de nem minden tételét sikerült a Bibliára visszavezetnie) a természeti törvény voltaképpen nem is törvény, hanem olyan természeti állapot, amelyben bizonyos dolgok ésszerűek hogy vannak, s amelyből ésszerű, hogy más dolgok következzenek; nem az erkölcsiségre és az ebből fakadó kötelességre esik tehát a hangsúly, hanem bizonyos dolgok ésszerű voltára → a természeti törvény ebben az értelemben egyenlő az ésszel (tehát Locke teóriája inkább természetiállapot-tan, mint természetitörvény-tan) a természetjog az emberrel születik, a természetes erkölcsi törvények ismerete viszont nem: az erkölcsi ideák az emberi szellem alkotásai, s nem a természetben készen talált normákból kinyert emberi konstrukciók; nincsenek velünk született erkölcsi alapelvek sem, mint ahogy nem létezik az előismeretek megszerzésére irányuló képesség vagy hajlam sem → csak a boldogság keresése és a fájdalom kerülése a velünk született gyakorlati alapelvek Locke természeti törvénye alapjában véve arra szolgál, hogy az embert megóvja, megvédje a többi emberrel szemben; a társadalom és a kormányzat létrehozatalának is tulajdonképpen ez az oka; a természeti állapotban bizonytalanságánál fogva folyamatosan jelen van egyfajta hadiállapot, és ez a bizonytalanság készteti az embert arra, hogy elhagyja a term. állapotot és társadalmat hozzon létre az uralkodók törvényei tehát a természeti törvény alapján köteleznek; a kötelezésnek való engedelmesség tehát nem csak a kényszer általi végrehajtástól való félelemből kell, hogy eredjen, hanem törvényeinek és parancsainak jogszerűként történő elismeréséből is az alapvető természeti törvény értelmében tehát legfőbb (legalapvetőbb) norma az emberi élet védelme: „A természeti törvény tehát örök szabály, mely mindenkire, törvényhozókra és másokra egyaránt kőtelező. Azoknak a szabályoknak, amelyeket A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu • más emberek cselekedeteire előírnak, valamint saját cselekedeteinek és másokéinak összhangban kell lenniük a természeti törvénnyel” az emberek megbízási jellegű megállapodást kötöttek az uralkodóval, amelynek célja és feltétele a tulajdonuk tiszteletben tartása; aki tehát jogosulatlanul, az emberek engedélye, megbízása nélkül rendelkezik a tulajdonukkal (akár adószedés útján), az zsarnoki módon gyakorolja a hatalmát, és ez ellen a tulajdon jogcíme alapján joggal száll szembe erővel a nép (a zsarnokkal szembeni ellenállási jog) → ezzel a zsarnok elveszíti a belé vetett bizalmat és a hatalom visszaszáll a népre A3. John Austin jogelmélete (GYŐRFI Tamás: A klasszikus pozitivizmus jogelmélete: (Jeremy Bentham és) John Austin. In. VARGA Csaba (szerk.), Jogbölcselet: XIX–XX. század: Előadások. Budapest, 2002. 12–17. + előadás) • • • • • • • 1790-1859, életében megjelent egyetlen műve: A jogelmélet területének meghatározása a pozitivizmus egyik legelső jelentős képviselője, mely irányzat alapvető tézisei: o 1) A törvények emberi lényektől származó parancsok. o 2) Jog és erkölcs, illetve létező jog és kívánatos jog között nincs szükségszerű kapcsolat. o 3) A jogi fogalmak jelentésének elemzése vagy tanulmányozása olyan fontos vizsgálódási terület, amit meg kell különböztetni a történeti és szociológiai vizsgálódásoktól, valamint a jog erkölcsön, társadalmi célokon, funkciókon stb. alapuló kritikai értékelésétől (bár semmiképpen nem ellentétes ez utóbbiakkal). o 4) Egy jogrendszer olyan „zárt logikai rendszer”, amelyekben előre meghatározott jogi szabályokból kizárólag logikai eszközökkel helyes döntések vezethetők le. o 5) A tényállításokkal ellentétben az erkölcsi ítéleteket nem lehet megalapozni észérvekkel, racionális bizonyítással vagy ellenőrzéssel. ezekből Austin jogelméletére az 1) és 2) pontban írottak jellemzőek (sőt az 5) pont szerinti elvet kifejezetten elutasította) → központi jelentősége van nála a fogalmi elemzésnek, éppen ezért gyakran nevezik az analitikus jogelmélet képviselőjének jogelméletének alapvető kategóriája a parancs: általános fogalom, aminek a törvény csak az egyik alesete, a parancs annál átfogóbb és egyszerűbb fogalom, ami nem vezethető vissza egy még alapvetőbb fogalomra; az az állítás, hogy A parancsot ad B-nek, azt jelenti, hogy A kifejezi azon kívánságát, hogy B tegye meg x-et, vagy tartózkodjon attól, és ha B nem ennek megfelelően jár el, akkor A-nak hatalmában áll B-t valamilyen hátránnyal sújtani → a parancsban tehát benne foglaltatik a kötelezettség, a törvény pedig általános értelemben vett parancs → ez Austin szerint a tulajdonképpeni értelemben vett jog; ez előbbi megkülönböztetendő az analogikus vagy metaforikus értelemben vett jogtól, amely nem rendelkezik minden fenti elemmel (pl. divat, nemzetközi jog ☺ ) a tulajdonképpeni jog típusai: 1. Isten által adott, 2. emberek által más embereknek adott parancsok → 2.1. a szuverén/politikai fölérendeltek által hozott törvények (ez az austini értelemben vett pozitív jog), 2.2. nem politikai alá-fölérendeltségi viszonyban hozott parancsok (pozitív erkölcs) a jogelmélet feladata a pozitív jog elemzése; a jogelmélet lehet általános vagy különös attól függően, hogy a jog minden vagy csak bizonyos jogrendszerekben meglévő elemeit vizsgálja → a jogelméleti elemzés nélkülözi az értékelést, az az etika/deontológia feladata a szuverén természetéről: (1) egy olyan meghatározott és közös fölérendelt, akinek az adott társadalom többsége szokás szerűen engedelmeskedik, (2) ő maga azonban A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu • • • mással szemben nem tanúsít ilyen szokásszerű engedelmességet → az a társadalom, ami rendelkezik ilyen szuverénnel, független politikai társadalom; a szuverén hatalmának lehetnek pozitív erkölcsbeli korlátai, de a pozitív jog fogalmilag nem korlátozhatja a hatalmát („jogi értelemben mindenpolitikai társadalom despotikus) minden pozitív jog a szuveréntől származik, a szokásjognak és a bírói jognak is a szuverén adja a hallgatólagos parancsa adja a jogi minőségét → ez Austin imperatív jogelméletének váza az austini jogelmélet analitikus: azokat a jogelméleteket nevezik így, melyek legfontosabb feladatuknak a jogi fogalmak elemzését tekintik, megpróbálják a jogot legalapvetőbb fogalmaira bontani, minden fogalmat a lehető legnagyobb pontossággal definiálni, illetve a jogi fogalmak közötti viszonyt kibontani Austinnal, mint Bentham követőjével kapcsolatban is megemlítik az utilitarizmust („A természet az emberiséget két szuverénnek, a fájdalomnak és az örömnek az uralma alá helyezte. Csakis ezek szabják meg, hogy mit kell tennünk és azt is, hogy mit fogunk tenni. Egyik oldalon a helyesnek és a rossznak a mértéke, a másik oldalon pedig az okoknak és hatásoknak a lánca van odacsatolva trónszékükhöz.” → ebben az elméletben a hasznosság az axióma) A4. Hans Kelsen jogelmélete (TAKÁCS Péter: A jogi államfogalom: Hans Kelsen elmélete. In TAKÁCS Péter, Államtan. Budapest, 2011. 19–30. + előadás) • • • • • • • Hans Kelsen (1881 – 1973) újkantiánus, fő műve a Tiszta jogtan legjelentősebb eredményei 1) a jog „lépcsőzetes" felépítésének elmélete, s különösen az alapnorma tana, 2) az állam és jog azonosságának tétele, 3) a nemzetközi jog és a nemzeti jogrendszer egységéről vallott elmélete, valamint 4) az ún. jogszuverenitás tana fontosnak tartotta a módszertan-tisztaság követelményét: Kanthoz hasonlóan ő is úgy vélte, hogy minden tárgy vizsgálatát meg kell előznie a megismerés lehetőségeire tekintettel lévő módszertani állásfoglalásnak Kelsen is úgy vélte, hogy az emberi elme mintegy megteremti azt a gondolati tárgyat, amelynek segítségével megérti a dolgokat, és a különböző gondolati formák az ezen teremtett tárgyak közötti összefüggéseket írják le; ezeknek az összefüggéseknek két fő fajtája van: az egyik arra vonatkozik, hogy a dolgok miként „vannak" [az erre vonatkozó állítás az ún. Sein-kijelentés], a másik pedig arra, hogy miként „legyenek" [Sollen-kijelentés]; ezeket az állításokat el kell különíteni, mert a létezőre vonatkozó a Sein-kijelentések jellegük szerint különböznek a megvalósítandóra (a legyenre), vagyis a „kellés" egyik formájára vonatkozó állításoktól, a Sollen-kijelentésektől, nem következik egyikből a másik, nincs oksági kapcsolat! a módszer-tisztaság követelménye azt jelenti, hogy mivel a Sein és a Sollen kölcsönösen függetlenek egymástól a jogról való elméleti gondolkodást meg kell tisztítani a normáktól független Sollenkijelentésektől (történeti, politikai, erkölcsi, szociológiai; ezek mind metajurisztikus megközelítések) → ekkor csak maga a norma marad; a tiszta jogtan tárgya a pozitív jog, amely csak normákból áll a norma a Sollen [legyen] kategóriája, melynek fogalma összefügg az érvényességével; egy norma akkor létezik, ha érvényes → egyedi szinten a norma akkor is érvényes, ha nem érvényesül (nem tartják be), a jogrendszer szintjén viszont az érvényességéhez szükséges, hogy egy nagyjából hatékony rendszer része legyen elkülönítette az általános és az egyedi normát, és feltette a kérdést: miért kötelezőek a normák? mert egy magasabb szintű normán alapszanak; ezen a „joglépcsőn” gondolatban felfelé mászva eljutunk a kérdésig, hogy miért érvényes az alkotmány? A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu • • • • • Kelsen szerint erre metajurisztikus érveket kizárva nem lehet jogi magyarázatot adni, az alkotmány érvényességét fel kell tételezni, ettől lesz az alkotmány a jogrendszer hipotetikus alapnormája → ezt az alapnormát a nemzetközi jogban képzeli el (amely Kelsen monista felfogásában egy jogrendszert képez a nemzeti joggal), nevezetesen a pacta sunt servanda egyetemesen érvényes elvében az állam fogalmáról: az érzékileg tapasztalható valóságban kizárólag az egyedi emberi cselekedeteket figyelhetjük meg, magát az „államot" azonban soha; amikor pl. a bíró ítéletet hirdet, ugyanúgy beszél, mint amikor a családja körében beszél, a különbség csak annyi, hogy az egyik aktust az államnak tulajdonítjuk, az államhoz rendeljük hozzá, ez adja a kötelező erőt → ez a beszámítás/hozzárendelés gondolati művelete, aminek két fajtája: természeti beszámításról akkor beszélünk, amikor valamilyen történést a természeti folyamatok által okozatilag meghatározottnak tekintünk; normatív beszámítás esetében pedig nem oksági folyamatokra vezetjük vissza a cselekvést, hanem azt mondjuk, arra azért került sor, mert egy normában elő volt írva bizonyos magatartások államnak való beszámítása mögött eszerint egy sajátos feltételezés áll: úgy ítéljük meg, hogy e magatartások megfelelnek az érvényesnek tekintett jogrendnek; az ilyen aktusoknak jogi hatása van egyes cselekvéseknek az állam részére való beszámításakor három dolgot feltételezünk: egyrészt azt, hogy létezik egy érvényes normatív rend, ti. a jogrend; másrészt azt, hogy a cselekvés megfelel az abban foglalt normáknak abban az értelemben, hogy az államinak minősített cselekvés a jogrend normáiban elő volt írva, illetőleg lehetővé volt téve Kelsen elméletében ezért az állam mint rend nem más, mint bizonyos emberi magatartásokat szabályozó normák rendszere; ezért az állam normatív rend; az állam és a jog fogalma így lényegében egybeesik, pontosabban: az előbbi az utóbbi alá rendelődik DE nem minden jogrend állam: a jog azért azonos az állammal, mert központosított kényszert tartalmaz, azaz érvényesülését egy politikai szervezet biztosítja; viszont a jogrendnek van két olyan formája, amelyben ezt nem találjuk → szokásjog és nemzetközi jog, ezek a formák nem azonosíthatók az állammal A5. Herbert Hart jogelmélete (GYŐRFI Tamás: A modern angolszász jogelmélet: Herbert Hart (és Ronald Dworkin). In VARGA Csaba (szerk.), Jogbölcselet: XIX–XX. század: Előadások. Budapest, 2002. 100–107. + előadás) • • • • Herbert Hart (1907 – 1992) fő műve A jog fogalma úgy gondolta, hogy a jogelmélet nem maradhat meg a szűk jogászi nézőpontnál, a jogot mint társadalmi jelenséget egy átfogó cselekvéselmélet, egy átfogó gyakorlati filozófia, a normativitás általános elméletének perspektívájából közelíti meg, s a jogelméletet ennek részeként fogja fel Benthamhoz és Austinhoz hasonlóan nagy hangsúlyt helyezett a fogalmi elemzésre, s hozzájuk hasonlóan alapvető fontosságúnak tartotta, hogy élesen elválasszuk egymástól a jog leírását és értékelését, s tagadta, hogy a jog és erkölcs között szükségszerű kapcsolat állna fenn → saját álláspontját a hasonlóságok és különbségek egyidejű hangsúlyozása miatt mérsékelt pozitivizmusnak nevezte Hart a klasszikus analitikus jogelmélet legfontosabb fogyatékosságát abban látta, hogy az nem elemezte megfelelőképpen a szabályokat: az austini elmélet egyik központi kategóriája, a parancs azért nem lehet a "jogelmélet tudományának kulcsa", mert nem tudja megragadni a jog alapvető sajátosságát, annak normativitását, mivel a parancs és az annak alapján tanúsított magatartás között csak valószínűségi A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu • • • • • összefüggés van; Hart szerint egy társadalmi szabály létezésének feltételeznie kell azt, hogy az emberek annak megfelelően is cselekszenek; a szabály nem csak a cselekvés egyszerű leírása, hanem egyúttal annak indoka és a szabály be nem tartása esetén a kritika alapja is (pl. a közlekedésben a piros lámpa nem az előrejelzése annak, hogy meg fogunk állni, hanem az oka a megállásnak, az arra vonatkozó előírás) álláspontja szerint a kötelezettséget megállapító és felhatalmazó szabályok logikai szerkezete alapvetően különbözik egymástól: az előbbiek azt mondják meg, hogy mit kell tennünk, akár akarjuk azt akár nem, míg a felhatalmazó szabályok azt mondják, hogy ha meg akarunk valamit tenni, akkor azt hogyan tehetjük meg, azaz hatalmat adnak → elsődlegesnek és másodlagosnak nevezi a szabályok e két típusát: az elsődleges szabályok azon cselekedetekre irányulnak, amelyeket az egyéneknek meg kell tenniük, vagy nem szabad megtenniük, míg a másodlagos szabályok közvetlenül nem emberi cselekedetekre, hanem elsődleges szabályokra irányulna ha csak elsődlegesek lennének, a társadalmat bizonytalanság, statikusság és hatékonytalanság jellemezné; a másodlagos szabályoknak az a feladatuk, hogy kiküszöböljék a fenti hiányosságokat és ehhez el kell fogadni 1) egy olyan szabályegyüttest (ez az ún. elismerési szabály), mely meghatározza, hogy mely szabályok részei a rendszernek, s melyek nem; 2) be kell vezetni egy olyan szabály-együttest (ezeket nevezzük a változtatás szabályainak), mely lehetővé teszi a meglévő szabályok hatályon kívül helyezését, megváltoztatását, és új szabályok bevezetését; 3) harmadszor pedig szükség lesz egy olyan szabály-együttesre, mely feljogosít bizonyos személyeket, hogy kötelező jelleggel, végérvényesen megállapítsák, hogy történt-e jogsértés (ezeket nevezzük az ítélkezés szabályainak). az elismerési szabály különlegességéről: az érvényesség azt jelenti, hogy a szabály kielégíti az elismerési szabályban megállapított kritériumokat, egyáltalán nem szükségszerű, sőt gyakorlatilag is kivételes az, hogy e kritériumok között szerepeljen a szabály hatékonysága → éppen ezért a jogszabályok anélkül is érvényesek, hogy betartanák őket; az elismerési szabály minden más szabály érvényességének végső mércéje, akkor viszont ő maga nem lehet érvényes; emiatt többen megkérdőjelezik az elismerési szabály jogi mivoltát, ezért egy jogrendszer létezésének Hart szerint két szükséges és együtt elégséges feltétele van: 1) egyrészt a rendszer hivatalos személyei, s elsősorban a bíróságok, el kell hogy fogadják az elismerési szabályt, 2) ugyanakkor a lakosság többsége elégséges ha jogkövető magatartást tanúsít volt két nagy jogelméleti vitája: 1) az erkölcsnek való megfelelés a jog érvényességi kritériuma-e, s az olyan igazságtalan jogrendszerek, mint például amilyen a náci Németország joga volt, egyáltalán jogrendszernek tekinthetők-e? ebben kitartott pozitivista álláspontja mellett, azt állítva, hogy az erkölcs nem szükségszerű érvényességi feltétele a jognak; 2) az erkölcs kikényszeríthető-e a jog eszközeivel? szerinte a társadalomnak nem szabad kriminalizálni az olyan cselekedeteket, amelyek senkinek nem okoznak sérelmet a jogalkalmazásra vonatkozó nézeteiben kerülte a formalizmus és a jogi realizmus szélsőségeit is1 A formalizmus melyet gyakran, de tévesen minden pozitivista elmélet lényegi jellemvonásának tartanak, azt az álláspontot jelenti, hogy a jog egy olyan zárt logikai rendszer, amiből a bíró számára mindig egy jogilag helyes következtetés adódik. A jogi realizmus egyes képviselői ezzel szemben úgy vélték, hogy a jogszabályok soha nem egyértelműek, s mindig lehetővé tesznek több jogilag helyes megoldást. Mivel a jogszabályok általánosak, ezért szükségszerűen magatartások és személyek osztályaira vonatkoznak. Míg sok esetben probléma nélkül el tudjuk dönteni, hogy 1 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A/6 + B/4. Ronald Dworkin (1931-2013): amerikai jogfilozófus, jogász professzor, Harward, Oxford, Yale, Herbert Hart székét vette át Oxfordon a jogelméleti tanszéken, antipozitivista, a jog működésének megértését a bíróságok működéséből vezeti le - Hart bírálója, művei: A szabályok modellje, A jog birodalma - Politikai filozófiája is volt: partnerségi demokrácia híve: nem a konszenzus kell az egyén és a többség között, hanem az egyén jogai a demokrácia minimum + egyenlőségelv: a szabadság és egyenlőség nem versengenek, hanem kiegészítik egymást (megfelelően korrigált piac megfelel mindkettőnek) - A bíró munkája a kulcsfontosságú, amikor a jogszabályok nem adnak egyértelmű iránymutatást – ún. nehéz esetek - pozitivisták szerint ilyenkor mérlegelési joga van, azonban a bírók ilyenkor is úgy érvelnek, mintha a jogot alkalmaznák - ilyenkor visszanyúlnak a jogelvekhez – ebből következik Dworkin szerint, hogy a jogelvek is részei a jogrendszernek - Harttal szemben kritika: nincsenek olyan elismerési szabályok (másodlagos), amik eligazítást adnak, hogy mely elvek részei a jogrendszernek - a jogértelmezés nemcsak jogalkalmazás segítő módszer, hanem a jogfilozófiai pozíció alapjellemzője (interpretív jogelmélet) - Értelmezés 3 fázisa o előértelmezés: azonosítjuk a társadalmi gyakorlatot (pl. melyek az udvariasság szabályai) o tulajdonképpeni értelmezés: indoklást adni a társadalmi gyakorlat célja (pl. az udvariasság célja a tisztelet megadása) – könnyű eset: széleskörű konszenzus: pl a rabszolgaság nem fér össze az igazsággal – nehéz eset: nincs ilyen konszenzus o utóértelemzés: hozzátesznek ahhoz az igazoláshoz, amit az előző szakaszban alkottak (pl. az udvariasságnak vannak olyan szabályai amiket a tisztelet nem követel meg, akkor azokat el lehet hagyni, de ha új értelmet kap a tisztelet, akkor új formákat lehet meghonosítani) - alapfogalmai: méltányosság (formai követelmény: pl. minden érintett vegyen részt az eljárásban) és igazságosság (tartalmi követelmény) - Hart jogpozitivista egyeduralmát megdöntötte: a bírák nem automaták, akiknek van bizonyos esetekben mérlegelési jogkörük, hanem a nehéz esetekben morális érvelést is alkalmaznak (pl. alapjogok értelmezése és döntés esetén) – tehát nem természetjogi megközelítésből kritizál, hanem az alkotmány morális értelmezése alapján - ebből következően az alapjogértelmezési elmélete: morális értelmezés Dworkin: a harti Utószó: Hart legismertebb műve A jog fogalma. Ehhez készült egy utószó, ami Dworkinnak szóló kritika volt, erre reagált Dworkin egy konkrét jelenség az általános kategória esete-e (például ha valami jármű, akkor a gépkocsi biztosan az), addig vannak vitatható határesetek (jármű-e a kerékpár, vagy a gördeszka?). A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu - - - - - - - Hart: A jog fogalmában kísérlet arra, hogy mi a jog – ennek két fontos jellegzetessége: o leíró, nem értékelő o inkább filozófiai, mint jogi vállalkozás Dworkin ezt vitatta: Hart nem a jogi gyakorlat semleges leírását teszi meg, hanem a gyakorlat igazolását célozza (tehát pozitívan értékeli) – Hart az Utószóban kitartott érvelése mellett, és Dworkin erkölcsi és elkötelezett jellegű Archimédeánus filozófia: Dworkin szerint az olyan filozófusok, mint Hart elkülönítik a diskurzusokat: o elsőfokú diskurzus: nem a filozófusok diskurzusa: itt a kérdés, hogy mi helyes és mi helytelen (pl. közönséges emberek a demokrácia, egyenlőség, igazságosság viszonyáról beszélnek) o másodfokú diskurzus: elsőfokú fogalmakat elemzik, osztályozzák (pl. a filozófusok a demokrácia, egyenlőség fogalmáról beszélnek) Ezek a filozófusok azt mondják, hogy a másodfokú elméleteik semlegesek és leíró jellegűek (pl. nem foglalnak állást az abortusz kérdésében) – Dworkin szerint viszont ezek általános és elvont értékítéletek Sorenson eset: beteg nő gyógyszert szed, több gyártó is gyártja, maradandó szívkárosodás, nem tudja melyik gyártó gyógyszerétől lett beteg, ügyvédei minden gyártót perelnének, gyártók: nem lehetnek felelősek olyan dologért amit nem ők tettek – igazi nehéz eset Dworkin megoldása: a termékfelelősség joganyagát megalapozó jogelvek azonosítása és alkalmazása – el kell dönteni a jogelvek melyik készlete adja a legjobb igazolást a termékfelelősség szabályainak Hart: források tézise: erkölcsre való hivatkozás nélkül a szabályok alapján kell dönteni, kivéve ott ahol maga a szabály mondja azt, hogy erkölcsre kell hivatkozni – szerinte Sorensonnak veszítenie kell mert egyetlen szabály sem tette relevánssá az erkölcsöt A7. A szociológiai szemlélet alapjai a jogelméletben (előadás) szociológia kialakulása: 18-19. század fordulója. Kibontakozása a 19. század utolsó harmadára tehető → kialakulnak a joggal foglalkozó szociológiai felfogások is • jogszociológia létrejötte • A századfordulón olyan társadalmi, gazdasági, politikai változások mentek végbe , amelyek megalapozták a pragmatista realizmus életrehívását s amely változások a szociológiai jogelmélet kialakulását eredményezték. A fontosabb változások a következők voltak: o A változások eredménye → A társadalmi, gazdasági valóság és a pozitív jog között ellentmondás van. Olyan jogbölcseletre van szükség, amely az adaptációt elősegíti, de a jogbiztonság megmarad → ennek módszerei: 1) jogtételek manipulálása, 2) jog megkettőzése: szigorú + méltányos jog, 3) jog perifériára szorítása, pl. választottbíróság o A jogelmélet kihívás előtt áll → a jogbölcselet kétféle választ ad a kihívásra: 1) formai elemek felé fordulás. Ez az ún. transzcendentális fordulat a jogban, azaz az újkantiánizmus megjelenése. Ez az irány a német kultúrkörben lesz irányadó. 2) szociológiai jogelméletek létrejötte → realista szociológiai irány (pragmatizmus). Ezt az irányt a jog társadalmi valósága érdekli. Ez is jelen van a • A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu német kultúrkörben, de tipikusan angolszász irány. A társadalomnak van egy olyan problémája, mely szerint jogilag ugyan szabályozott az életünk, de konkrét ügyekben, helyzetekben az írott jog mintha nem működne. (Amerika: law in books – law in action! A könyvekben lévő joggal kapcsolatos kritika.) Központi kérdése: a társadalmi viszonyok változása, alakulása. o Főbb irányzatai: német szabadjogi mozgalom skandináv realizmus amerikai pragmatizmus amerikai realizmus • pragmatizmus, pragmatista szemlélet jellemzői: o a jog társadalmi képződmény, térben, időben változó működésében vizsgálandó o a jog nem egységes, zárt rendszer. A jog és nemjog határai elmosódnak o egyik alapproblémája: haladás, rend, változás, stabilitás problémája → lásd pl. Ehrlich felfogását → a jog már abban a pillanatban elavul, amikor lefektették. A jövővel sohasem boldogul a jog! o a jog alakíthatóságának tétele → Roscoe Pound véleménye szerint a jog társadalmi mérnökösködés, ami a jog instrumentális megközelítését jelenti, egy eszközjellegű felfogást képvisel. Fel kell térképezni a tényleges érdekeket, meg kell ismerni a joggal való kezelhetőség határait, azaz mi az, ami kezelhető, szabályozható a jog által és mi az, ami nem. o megváltoznak a jog határai → élő jog koncepciója (Ehrlich). A jog tágabb dolog, mint az állam produktuma, azaz vannak olyan viszonyok, kötelékek (pl. kereskedelmi, rendi), amelyeket az állam nem szabályoz, mégis jogként működnek. Másrészt a jog bizonyos értelemben szűkebb is → sok, az állam által felállított normát nem követnek az emberek. A jogot döntési normaként fogja fel. o jogpluralizmus → a jog nem egyenlő az állami szabályozással → az államon kívül más közösségek is vannak. Az állami jog mellett él a kánonjog is. o a jog logikai zártságának kétségbevonása → ha elfogadnánk a logikai zártságot, nem lennének lyukak a jogban → szillogizmus: az egyetlen mindig szubszumálható lenne az általános alá. A jogban vannak hézagok → ennek kitöltése az alkotó jurisprudencia feladata → a jogalkalmazás biztosítékát a bíró személyiségében látják – a bíró kulturáltsága a biztosíték arra, hogy igazságos döntések szülessenek - ez felveti a jogalkotás és jogalkalmazás spontaneitásának kérdését. o jogalkotás és jogalkalmazás különbségének relativitása → ezzel tagadják Montesquieu hatalmi ágak szétválasztásáról szóló elméletét → a bíró a jogalkalmazás során egyben alkot is jogot és a törvényalkotó egyben alkalmaz is jogot. A hagyományos jogforrástan is megkérdőjeleződik o relatív természetjog (→ lásd később Roscoe Poundnál) • szabadjogi mozgalom (német és francia területen) o a gondolkodókat összeköti a jogalkalmazásról vallott felfogásuk o fő tételük: „szabadságot a bíróknak” = szabad jogtalálás o fontos a rugalmasság, egyediesítés, kiszámíthatóság, jogbiztonság o két szélsőséges álláspont létezik: 1. mechanikus jogalkalmazás, 2. a törvény kereteket ad: a bíró valójában azt választja, amit a jogalkotók akarnak o a tételes jogban a bírói szabadság biztosítékai: 1. bírói függetlenség 2. bizonyítékok szabad mérlegelése 3. generálklauzula: szabad értelmezés, pl.: jóhiszemű, rendeltetésszerű joggyakorlás A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu 4. a való probléma vizsgálata: absztrakt szabályozást alakít ki 5. alulról felfelé építkezik a jog: pl. precedens jog: más bíró ítéletére hivatkoznak, mint szakvéleményre, ha a helyzet ugyanaz, de megváltozott a társ. közeg (Mo.-on formálisan nincs precedens, de a bírák ítéletei nem térnek el egymástól a jogorvoslattól való félelem ill. a jogi tévedéstől való félelem miatt) 6. a törvénnyel felül lehet bírálni a precedenseket 7. emberi jogokra (jogtalálásra) való hivatkozás A/8 Formalizmus és realizmus az amerikai jogelméletben 1870-1970 között száz év alatt négy amerikai jogelméleti iskola - Klasszikus jogelmélet (1870-1895) - Progresszív jogelmélet (1895-1925) – Oliver Wendel Holmes, Roscoc Pound, Benjamin Cardozo, Harold Laswell, Myres McDougal - Jogi realizmus jogelmélete (1935-1945) – Oliver Wendel Holmes, Llewellyn, Jerome New Frank - Processzualista jogelmélet (1945-1970) – Felix Frankfurter Kritikai jogi tanulmányos (Critical Legal Studies CLS) (1977-től) – Roberto Unger, Morton Horwitz, Duncan Kennedy, Mark Tushnet, Catherine MacKinnon Klasszikus jogelmélet (1870-1895) - A jog formális, rendszeres és autonóm o formális: jog nem hagyhat mérlegelést a bírónak, mérlegelés nélküli döntést kell biztosítani o rendszeres: alapelvekből dedukció: a részletszabályoknak visszavezethetőnek kell lenniük az alapelvekre o autonómia: a jognak nem szabad morális szempontokra, politikai értékekre figyelemmel lennie - nagyon feszes, szűk törvényhozási rendszer, kötött bírák Progresszív (pragmatista) jogelmélet (1895-1925) - megegyezik a klasszikussal: alapelveket, absztrakt kategóriákat fontosnak tartotta - már nem olyan merev, aktív törvényhozás - társadalmi hatásokra nyitott, törvényhozás a középpontban - bíróságok alkalmazkodjanak a törvényhozáshoz - utódirányzata: társadalompolitikai jogelmélet: II. vh után, a jog társadalom-alakító eszköz, “társadalmi mérnökösködés” erősítése Jogi realizmus (1935-1945) – Jerome New Frank, Oliver Holmes - Elfordultak a törvényhozástól és a bíróságok felé fordultak (klasszikusokat kritizálja) - elvetették az absztrakt kategóriák használatát (progresszívet kritizálja) - a bírák a nem-tudatos meghatározók alapján döntenek és ezt fedik el végül jogi indokolásukkal - jogtudomány társadalomtudományosítása A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu - mérsékelt (nem teljesen szakad el a jogszabályoktól) vs. radikális (Holmes: jósláselmélet: a jogszabály csak jóslás arra nézve, hogy dönt a bíró) Processzualista jogelmélet (1945-1970) - progresszivisták folytatója (realizmus után visszatér) - jog középpontjában a jogi eljárás + az állam kiszorítása és inkább a bíróságok szabályalakítása - kialakították az eljárások kereteit CLS (1977-től) – Duncan Kennedy, Roberto Unger, Catherine MacKinnon - New Left – csalódtak a 60-as évek liberális reformjaiban + vietnámi háború - marxista ideológia – már az alapjogokat is a kapitalizmus termékének tekintik - különbség a marxistáktól: nem osztályharcok eszköze a jog, hanem az alávetettség eltakarása és ehhez az alapjogokat alkalmazzák, mint egyetemes értékeket A9. A kritikai jogelméletek, a marxista jogszemlélet és az amerikai jogi realizmus kapcsolata (SZABADFALVI József, Jogkritika: A kritikai jogi gondolkodás. In http://www.unimiskolc.hu/~wwwjuris/jogelm_jogkritika.pdf. 1–8.) • • • • A kritikai jogi gondolkodás nem köthető egy konkrét irányzathoz. Valójában a jogról folytatott diskurzus egy olyan metszetét testesít meg, melyben a korábbi konszenzuson alapuló, nagyjából egységes jogi szemléletmód − vélt vagy valós – belső ellentmondásai napvilágra kerülnek. A kritika tárgyát képező jogfelfogás nem más, mint a XIX. századra kialakult formát öltött, hegemón szerepbe került, a XX. század során többszöri megújuláson keresztül jutó klasszikus liberális, vagy másként hagyományos (tradicionális) jogszemlélet, mely alapját képezi a modern polgári jogrendszernek. A polgári társadalmak jogrendszerét átható eszme (jogeszme) − némi leegyszerűsítéssel − a rend és a szabadság, a jogosultság és kötelezettség rendezett egyensúlyaként fogható fel, melynek alapját a törvényesség és alkotmányosság képezi. Ebben a jogállapotban a polgár individuumként, autonóm magánszemélyként válik a piaci viszonyok alanyává, aki tulajdonával (tőke, munkaerő) szabadon rendelkezik, a közéletben pedig mint alkotmányos jogait gyakorló, az állami-politikai viszonyokat befolyásoló választópolgár jelenik meg, aki adott esetben számon kérheti az államon, ha jogait bármilyen korlátozás éri. A XIX. századi hagyományos liberális jogszemlélet elleni első jelentős kritikai támadást a marxizmus fogalmazta meg. Karl Marx és Friedrich Engels elméleti munkássága új módon vetette föl az állam társadalmi szerepének vizsgálatát. Marx szerint lehetetlen megérteni az elvont eszme fejlődéséből az állami, jogi, politikai intézményeket és azok változását, ez csak a társadalomban létező valóságos alap (a társadalmi viszonyok összessége) vizsgálatával lehetséges. A felépítmény részét képező jog tartalmát, formáját, fogalmi apparátusát a fennálló gazdasági viszonyok fejlettsége határozza meg. A jogviszonyok nem értelmezhetők önmagukban, nem magyarázhatók az emberi értelem fejlődésével, azok valójában az élet valós, materiális feltételeiben gyökereznek. Ilymódon a gazdasági alap − akár A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu • • • • • • • evolúciós, akár forradalmi − megváltozásával a felépítmény, ezen belül a jogrendszer egésze is módosul vagy átalakul (vö. liberális szemlélet, ahol a jogrendszer ad formát a gazdaságnak). A marxista filozófia másik pillére a polgári társadalom = osztálytársadalom elv, tőkés burzsoázia vs. munkás proletariátus kibékíthetetlen ellentéte, kizsákmányolás, stb. Ugyancsak a klasszikus liberális jogszemlélet kritikájaként értelmezhető a jog keletkezésének és „elhalásának” tétele. A marxista alaptétel szerint a jog és az állam nem mindig létezett és nem is fog mindig létezni. Az állam és a jog akkor jelenik meg, amikor a társadalom osztályokra bomlik, amelyek közül az egyik gazdaságilag kizsákmányolja a többit. Az uralkodó osztály ebben a helyzetben az államot és a jogot veszi igénybe uralma fenntartása érdekében. A kommunisztikus társadalomban viszont az ember szabad lesz, a „dolgok igazgatása” váltja fel a „személyek igazgatásá”-t, aminek folyománya az állam és ennek következtében − létében az államhoz szorosan kötődő − jog elhalása. A kommunizmusba való átmenet kérdése: ún. kétszektorú jog elmélete → a jog léte, fejlődése és funkcionálása összefügg az árutermeléssel, az áru- és csereviszonyok a jogviszonyok formájában konstituálódnak, ennélfogva a szocializmus kialakulásával a jog elhalása megkezdődik. A szocialista gazdasági viszonyokat már nem jogszabályok rendezik, hanem ún. technikai-adminisztratív normák. Az átmeneti évek időlegesen megkívánják a két típusú normarendszer egymás mellett élését. A polgári jog tehát − bár jelentősége egyre csökkenő − továbbél mint az árutermelés (magánszektor) szabályanyaga, s emellett egyre dominánsabbá válik a szocialista gazdálkodó szervek viszonyait szabályozó „gazdasági jog”. Ezt a tételt az 1930-as években uralkodóvá váló „szocialista normativizmus” váltotta: eszerint a jog olyan új minősége − mint sajátos társadalmi-technikai szabály − jön létre a majdani tökéletes társadalomban, mely biztosítja a kollektív érdekek és szükségletek kielégítését. A jogkövető magatartás szükségtelenné teszi a „kényszerítő jog”-ot, az érvényesüléshez nem lesz szükség szankcióra; a jog nevelő hatása háttérbe szorítja a megtorló jelleget. A XIX-XX. századi marxista kritikánál nagyobb hatást gyakoroltak a liberális jogszemléletre a századforduló táján a gazdasági, társadalmi, politikai viszonyokban bekövetkezett változások. A kapitalista fejlődés egy új szakaszának lehetünk tanúi, amely nagyjából a második világháborúig tartott. A bekövetkező változások talán a gazdaságban a legszembetűnőbbek. A termelés és a tőke rendkívüli, korábban nem ismert koncentrációját figyelhetjük meg. Az Egyesült Államok-beli Sherman Act (1890) például törvénytelennek nyilvánított minden olyan szerződést, ami a szabad kereskedelem korlátozásával járna, ezáltal próbálta meg útját állni a piaci viszonyokat átformálni készülő monopóliumok térnyerésének. A megváltozott viszonyok új kihívásokat fogalmaznak meg a joggal szemben és központi kérdéssé válik a jog változásának problematikája. A közjog és magánjog közötti határvonal egyre inkább elmosódik, a magánjog „közjogiasításának” lehetünk tanúi. A társadalmi integráció védelmében az állam egyre erő- teljesebb beavatkozását tapasztaljuk. Míg a törvényhozás súlya csökken, addig a végrehajtó hatalom aktivitása, politikai, gazdasági jelentősége egyre inkább nő. Ennek következtében a rendeletalkotás (közigazgatási jog) normatömege minden elképzelést fölülmúlóan egyre inkább növekszik. Új jogágak és jogintézmények jönnek létre. A hagyományos liberális jogfelfogással szemben számos új − jogelméleti indíttatású − kritika, illetve a jog lényegét magyarázó eltérő megközelítés jelenik meg a századfordulón. Eugen Ehrlich az ún. A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu • • • • • • szabadjogi iskola egyik kiemelkedő alakja a jog fogalmát lényegesen kiszélesíti. A tételes jog mellett a jog részének tekinti az „élet valós kötelékeiből” származó szabályokat, amiket a pozitív joggal szemben elsődlegesnek tekint. A jog meghatározó tömegét kitevő ún. „élő jog” az államtól független kötelékek viszonyait szabályozza: házassági megállapodások, adásvételi, haszonbérleti, építkezési és jelzálogkölcsön szerződések, egyesületek és kereskedelmi társaságok alapszabályai. A szabadjogi iskolához kapcsolódva fogalmazódott meg a századfordulón a „szociális jog” gondolata, mely a polgári (burzsoá) rendszer keretei között a társadalom versenyképtelen tagjaival szembeni humanitást, méltányosságot, sőt adott esetben könyörületességet hirdetett; azzal teremtette meg a szociális jog érvényesülésének gyakorlati feltételeit, hogy a bírónak a törvényekhez való kötöttségét részben vagy egészben föloldotta. A szabadjogi irányzattal nagyjából egyidőben formálódó, de azt időben tov