Jogi alaptan fogalmak

Előnézet

A jegyzetről

Jogi alaptan fogalmak kidolgozva

Vásárlás (500 Ft)

Név

Jogi alaptan fogalmak

Típus

Felsőoktatás

Tantárgy

Jogi alaptan

Év

2019

Szak

Jogász

Intézmény

Elte

0 letöltés

Szerző

b.hanna

Létrehozva

2022-01-02

Oldalak száma

Jelentem

JAT fogalmak 2019 SiMi © JAT FOGALMAK jog: Kitüntetett szerepű társadalmi norma, amely a legitim állami kényszer kilátásba helyezésével határozza meg a konkrét cselekvési mintát. jogszabály: Egyaránt jelenti a jogi normát és az alaki jogforrást, a jog külső megjelenési formáját, alaki értelemben vett jogforrás. igazság: A modern értékfilozófia az igazságot, mint az emberi együttélés szabályzóját, alapvető értéknek tekinti, amely nem vezethető vissza más magasabb rendű értékre. igazságosság: Az igazságosság (iustitia) erkölcsi fogalom, azt az erényt jelenti, amely kijelöli azt, ami neki jogosan kijár. Ez az erény tesz bennünket képessé arra, hogy mindenkinek megadjuk azt, ami őt megilleti. Ulpianus szerint, „az igazságosság az állandó örökös akarat arra, hogy mindenkinek megadják az őt megillető jogot.” Platón abban látta az igazságosság lényegét, hogy mindenkinek a maga adottságai alapján kell megtalálni az őt megillető helyet az államban. Aquinói Szent Tamásnál az igazságosság alapvető erény, emberi kapcsolatokra vonatkozik, a „ kiegyenlítés” követelményét tartalmazza a „ mindenkinek a magáét” elve alapján. ember alkotta jog: voltaképpen két jogi rend létezik. Egy ember alkotta rend, amelynek keretében, az ember által létrehozott szabályokkal találkozunk. Ez a pozitív jog világa. természetjog: szabályai nem embertõl származnak, hanem a természet rendjét tükrözi. Ez a rend a vallási, természetjogi elméletek számára egy személyes Teremtõ által alkotott rend, tehát a természetjog szabályai végsõsoron Istenre vezethetõk vissza. egyéni döntés: Alternatívák közötti célirányos választás, előre rögzített kritériumok szerint, vmilyen stratégiával. normatív pluralizmus: Több magatartásirányító és ösztönző normarendszer párhuzamos léte. A jog érvényesül a többi normarendszerrel szemben, jogkövetés. erkölcs: Egy adott társadalom által régebbi tapasztalatok alapján összegyűjtött és helyesnek ítélt viselkedési szabályok összessége. A jogon kívül a legerősebb normafajta. etikum: Észszerű, a józan ész alapján meghozott optimális (Az adott lehetőségek közül a legjobbnak ítélt megoldás) és helyes döntés. szokás: Sok ismétlés által automatizálódott cselekvések, melyek valamilyen szükséglet kielégítésére alakulnak ki. normakonfliktus: Érvényesülés más alkotmányos mércével szemben. norma recepció: A recepció a recipere latin szó alapján visszafogadás, visszavétel. A jogtörténetben recepciónak elsõdlegesen azt a folyamatot nevezzük, amellyel a justiniánuszi törvénykönyvekben kodifikált római jog újra érvényre jutott. norma transzformáció: A nemzetközi jog szabályai a transzformáció aktusával válnak a belső jog részévé, így valójában a jogalanyok és a jogalkalmazók számára nem nemzetközi jogról, hanem nemzetközi eredetű belső jogról van szó. modernitás: A modernből képzett fogalom, a modernitás jelentéstartalma az európai és az északamerikai gondolkodást meghatározó szociokulturális és intellektuális vonásokkal jellemezhető világ adott történeti állapotát írja körül. 1 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu JAT fogalmak 2019 SiMi © modern jog: Elsősorban a modern társadalmak joga melyben érvényesül: a jogegyenlőség, egyenjogúság, törvény előtti egyenlőség, mindez forkozatos fejlődéssel a századfordulóra már pozitiív válaztójogokkal. normativitás: a társadalmi norma valamely jövőbeli cselekvésre vonatkozó elvárást, követelményt fejez ki. érvényesség: egy norma kötelező ereje. hipotetikus szerkezet: meghatározott feltételek fennforgása a követendő magatartás teljesitésekor – ezt irja elő a norma. reciprocitás: a norma által rendezett életviszonyokban a kölcsönösségnek vagy viszonosságnak kell érvényesülnie, valaki számára biztositott jogosultsággal mindenkor szembenáll másoknak az a köütelezettsége, hogy ezt tiszteletben tartsák. értékhordozó: a társadalmi normák mindegyikében értékelések, értékpreferenciák fejeződnek ki. racionalitás: A racionalitás ésszerűséget jelent, vagyis a személy a dolgok megítélésében, döntéshozatalakor elsősorban a fejére, az észérvekre hallgat, érzelmei ritkán vagy sohasem befolyásolják. formális racionalitás: A döntéshozó céljait leginkább kielégítő akciók kiválasztása. jogérvényesülés: A folyamatot, amelyben az általánosan megfogalmazott jogszabály az egyes emberek magatartásában megvalósul, konkrét realitássá válik, jogérvényesülésnek nevezzük. hatékonyság: Általánosságban az adott erőforrások felhasználásával elért eredményt, illetve az adott eredmény eléréséhez szükséges erőforrásokat jelenti. jogalkotás: A jogszabályok és jogrendszerek megalkotására irányuló tevékenység. jogalkalmazás: Az állami, illetve az állam által erre feljogosított társadalmi szerveknek a jogi szabályok érvényesítésére irányuló olyan tudatos tevékenysége, melynek során a jogilag szabályozott eljárás keretében a természetes és jogi személyek között egyedi jogviszonyokat megállapítanak, létesítenek, változtatnak vagy megszüntetnek, és e tevékenység eredményeként hozott jogalkalmazói aktus nem teljesítése állami kényszerintézkedést von maga után. kógens szabály: feltétlen követést igénylő, parancsoló vagy tiltó. bíráskodás: A többi hatalmi ágtól szigorúan elválasztott, független szerv részletesen szabályozott, garanciákkal övezett eljárásban hoz az előtte fekvő ügyben jogilag kötelező végleges döntést. bürokrácia: Hivatali gépezet. Az állam hatóságainak vagy igazgatási szerveinek hálózata. jogászi hivatásrendek: Jogászi etikai szabályok összessége. Jogász etikett. polgár: Jogokkal rendelkező személy, aki egy állam kötelékében él, az állam törvényei alapján meghatározott jogokkal rendelkezik, és kötelezettségek terhelik. bíróságok: Az igazságszolgáltatást gyakorló, más hatalmi ágaktól független, politikailag és világnézetileg semleges, önálló hatóságok. 2 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu JAT fogalmak 2019 SiMi © tárgyalás: Egy (vitatott) ügy szabad beleegyezésen alapuló elintézése, kölcsönös társadalmi függőségben lévő emberek interakciója révén. bírói döntés: A bírósági döntés kifejezés mind a döntéshozatali folyamatra, mind pedig e folyamat eredményére vonatkozik. A döntés meghozatala a bíróságtól magasrendű logikai tevékenységet (következtetést, mérlegelést, minősítést stb.) igényel. Ennek a folyamatnak a vizsgálata a logika, a döntéselmélet, a rendszerelmélet, a pszichológia stb. körébe tartozik. szillogizmus: Olyan következtetést jelent, melyben egy kijelentés (a konklúzió vagy következmény) két másikból (a premisszákból vagy feltételekből) következik. ténymegállapítás: Valamely megtörtént eseménnyel kapcsolatos, valóságként elfogadott tény megállapítása, rögzítése. jogértelmezés: A jogszabállyal a jogalkalmazási folyamat során végzett művelet, amely az alkalmazandó normának az eldöntendő eset tényeire vetíthető jelentése feltárására és a kérdéses folyamatban érvényes megállapítására irányul. felső tétel: a jelenségek egy osztályára vonatkozó általános kijelentés (pl minden ember halandó), általánosan megfogalmazott jogi norma. alsó tétel: valamely dolognak az adott osztályba tartozására vonatkozó kijelentés (pl. Szókratész ember), megállapitott konkrét tényállás. középfogalom: felső és alsótételt összekapcsoló mert mindkettőben előforduló elem. konklúzió: az osztály tulajdonságainak kiterjesztése az alárendelt dologra, jogalkalmazási folyamat eredményeként a jogszabály alkalmazása az esetre az abban előirt következmények levonása. ténymegállapítás: bizonyitékok súlyozása, mérlegelése, szelektálása, melynke során kiválasztjuk a jogilag releváns tényeket. jogértelmezés: elvontan megfogalmazott szövegek konkrét helyzetre vonatkoztatásának folyamata. jelentésbeli holdudvar: A jelentést nem lehet egyértelműen megállapitani és rögziteni, mivel a jelentés konstituált dolog, közösség által megalkotott, használat során egyeztetett, ezért folytonosan változik. Ezért a jelentésnek folytonosan változik a holdudvara. jogösszehasonlítás: A jogtudománynak az a területe, amely a különféle nemzeti jogrendszerek összehasonlitása alapján, azaz az összehasonlitó módszert alkalmazva törekszik a jogi problémák tudományos igényű feldolgozására. funkcionalizmus: Elmélet és módszer, amely szerint a társadalom és a kultúra részei összefüggésének rendszerében létezik, és ezért az összefüggések rendszerében ragadható. megkulturalizmus: A kulturális pluralizmus elismerése és támogatása minden társadalomban. Üdvözli a kulturális sokszínűséget és igyekszik megőrizni azt, ugyanakkor a kisebbségi és a domináns kultúrák gyakran egyenlőtlen viszonyára helyezi a hangsúlyt. tertium comparationis: A tertium comparationis, azaz az összehasonlítás harmadik tényezője feltételezi, hogy a példázat első tényezője annak képi része, a második maga Isten országa, a harmadik pedig az az egyetlen összehasonlítási pont, mely a két tényezőt összeköti. praesumptio similitudinis: hasonlóság vélelme. 3 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu JAT fogalmak 2019 SiMi © összehasonlíthatóság: Az egymással összemért jelenségek vagy folyamatok csak azokból az okokból következően térhetnek el egymástól, amelyeket a vizsgálat során elemezni kívánunk. többszintű osztályozás: A malmströmi több szintő megoldás, különös tekintettel az osztályozások viszonylagosságára, a különbözı szintek és eltérı csoportosításiegységek felhasználásával a világ jogrendszereinek árnyaltabb bemutatását teszi lehetıvé, mint a kizárólag egy meghatározott egységen alapuló felfogások. droit occidental: nyugati jog római-germán jog: az európai kontinensen római-germán hagyományokra épülõ jogrendszerek találhatók, elterjedt ezzel kapcsolatban romanista jogokról beszélni. Ez a kifejezés egyoldalú, csak a római eredetû hagyományokra utal, holott ebbe a jogcsaládba tartozó jogrendszereket nemcsak a római, hanem a germán körbe tartozó befolyások is jellemzik. A másik leegyszerûsítõ felfogás szerint kontinentális jogrendszerekrõl beszélnek ezzel kapcsolatban. Eltekintve attól a ténytõl, hogy világunkban nem egy kontinens van, tehát a kontinentális kifejezés legfeljebb a kontinentális Európát jelentheti, Angliával szembeállítva, az elnevezés azonban nem utal a jogrendszer eredetére. Így célszerû megmaradni a római-germán jogcsalád elnevezésnél. Hangsúlyozva az e csoportba tartozó jogrendszerek kettõs eredetét A római- germán jogcsaládhoz tartozó országok (romanista, germanista, északi jogkörből) jogtörténetének egyik fontos tényezője, hogy az országok többségében a helyi viszonyokat a helyi szokásjogok szabályozták. A római- germán jogrendszerek alapja a római jog és az ez alapján kifejlődő jogtudomány. A jogalkotás elsőbbsége a jogalkalmazással szemben. kodifikáció: egy törvénykönyvbe (kódex) veszik egy területre vonatkozó szabályokat. Ált-ban kiemelkedően fontos életviszonyok rendszerezett széleskörű szabályozására- hierarchikus rendben kapcsolódnak egymáshoz. jogtudomány és szerepe: tárgya a jog, ezzel kapcsolatban fogalmaz meg állitásokat. jogforrások: mindazon helyek összessége, ahol szabályok képződnek. A jogforrási rendszerek történelmi képződmények, így foly. változó. o Materiális/formális megkülönböztetés o Materiális=ahonnan szabály tartalma ered; tartalma eredetére utal• pl. erkölcs, szokás, vallás, precedens stb. o Formális= a szabály kötelező ereje és érvényessége ered o pl: karhatalom, uralkodó, parlament, jogtudós álláspontjának tekintélye. Ez teszi mértékadóvá, kötelezővé. ez utal arra, ami jogivá teszi a normát, a kényszer alkalmazása, ez adjy az érvényességét. külső/belső jogforrás:(német jogtudomány) o külső = ahonnan származik a jog, népakarat, isteni akarat, jogot keletkeztet (előzőhöz képest formális és materiális értelemben egyaránt), szabályozási igényt támaszt valami (pl: népszellem); de a jogon kívül keresi a forrást. o belső= jogon belül keresi a jog forrását; önmagát szabályozza § belső alaki jogforrás: amit a belső anyagiak alkotnak; lehet írott és íratlan (szokásjogi, alkotmányjogi stb.) Ez arra válaszol, hgyo honann ismerhető meg a jog (honnan ered a kártérítés jogintézménye?) § írott (alkotott törvényi jog) és § íratlan (szokásjogi, alkotmányjogi stb.) 4 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu JAT fogalmak 2019 SiMi © § belső anyagi: jogalkotó szervek (parlament, kormány, min, min.eln., önkorm.,) = fons nascendi; arról nem tesz említést, hogy ezek is szabályozva vannak valaki által, ebbe a jog-köpőbe hogyan kerül ajog. § külső/ belső jogforrás (Péteri) o külső jogforrás= jogalkotó szervek o belső jogforrás= az általuk létrehozott szabály o Formális/nem formális jogforrás (tk 49-55) o A jog jogforrások, és nem jogszabályok (szűkebb) összessége § Formális: jogi dokumentumokból ismerhető meg, szöveges forma, • -jogalkotók • -bírói jog • -egyezmények § Nem formális • precedens konvergencia: Összetartás; különböző embercsoportok életszínvonalának egymáshoz történő felzárkóztatása. common law és jelentései: Angliában közös jog, szemben a szokásokkal, egész Anglia területére megalkotott közös jog, amely kizárólag a királyi biróságok munkája, Hódító Vilmos- később létrehozza a királyi bíróságot: itt az alperesnek a király küldött egy writ-et (ez és ez ügyben jelenjen meg) visszaszorította a helyi bíróságokat; harcolás a bárókkal: nem alkot már jogot, csak a meglévőt alkalmazza= Common Law. equity: A common law es equity a tényleges szokásjogot (bírói jog, esetjog) jelentik, mig a statute law maga a törvényi jog, a pozitív jog. statute law: az írott jog, mely az angol jogfejlõdés állandóan jelenlévõ, de jelentõségét illetõen változó mértékû tényezõje. A klasszikus angol elmélet szerint a statute law a jognak nem rendes kifejezési módja. A bíró alkotta jog számára idegen elem, amely csakis azáltal válik joggá, hogy a bírók alkalmazzák. Addig csak holt betû. A modern korban a statute law egyre inkább beilleszkedik a jog rendszerébe és elfogadottá válik, hogy a statute law nem alacsonyabb rendû, mint a common law, vagy az equity, de a jogászi tradíciók miatt az angol jog másodlagosként kezelt jogterülete. public officer’s law: Az angol jogrendszer részét képező normák, melyek jogszabályok formájában jelennek meg, a kontinentális jog jogszabályainak mintájára. konvergencia: Összehajlás, egymáshoz közeledés. Különböző embercsoportok életszínvonalának egymáshoz történő felzárkóztatása. stare decisis: A bíró precedenshez kötöttségét jelenti, vagyis ezen elv alapján tekintendő a bíró alkotta jog jogforrásnak. writ: peres engedély, perindítási formula, amelyet a király vagy a kancellárja adta ki. A writ rendszer eleinte rugalmas módszernek bizonyult, de mivel új tipusú vitákra nem bocsáthatott ki a kancellár writeket, elkezdődött a common law megmerevedése. A korábbi tétel, ahány per- annyi writ megfordult, így ahány writ- annyi per lett. ratio decidendi: A “döntés indoka” arra a kérdésre ad választ, hogy mi az, ami a korábbi bírói döntésből kö- telező, vagyis precedenst képez. obiter dicta: Adott üggyel lazán összefüggő elemzés, fejtegetés, mely nem kötelező erejű. 5 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu JAT fogalmak 2019 SiMi © art of distinguishing: Jogilag lényeges elemek kiemelése a precedensből, amelynél nincs kizárólagos magyarázati módszer vagy hivatalos értelmezés. overruling: korábbi döntés felülvizsgálata, iura novit curia elv: „A bíróság ismeri a jogot”. A bíró ismereteit előfeltételezték a ius commune (római kánonjog), valamint a bíróság székhelyének ius scriptuma (adott város, tartomány statutumai) tekintetében. A szokásjogi és idegen statutumokból eredő szabályok létét és tartalmát a feleknek kellett bizonyítaniuk, ha azt akarták, hogy a bíróság döntésénél figyelembe vegye azokat. állam: Az állam olyan földrajzi, területi egység, melyet országhatárok vesznek körül, önálló jogrenddel (alkotmány) bír, politikailag független és nemzetközileg elismert. államcél: Lényege az objektív szükségletek tudati megragadása, megfogalmazása az államot vezető csoport részéről. politikai rendszer: Azoknak a struktúráknak és szabályoknak az összessége, amelyen belül a hatalmi cselekvés zajlik, illetve a hatalmi kérdések eldőlnek. érdek: Szükséges dolog, amely egy személy, csoport, ügy, terv, cél, folyamat sorsát, helyzetét előnyösen érinti, alakítja; a java, haszna, szükségessége. hatalom: Azt a képességet vagy erőt jelenti, amely alapján valaki vagy valami akaratát vagy szándékát másra, másokra rá tudja testálni. hatalommegosztás: A hatalommal való visszaélés intézményesített gátja. Szerepe, hogy az egyes önállóan gyakorolható, azonos szintű, más-más döntéshozói tisztségek körét, jogkörét és felhatalmazását elkülönítse egymástól, és biztosítsa az egymástól független kiválasztásukat és megbízatásukat. formális jogállamiság: a jog, amelynek az állam alá van rendelve, azonosul a törvénnyel. Véleménye szerint nincs olyan gondolat, amely nem tehető meg egy törvény tartalmává, nincsenek tartalmi korlátok; a törvény érvényességéhez, a jogállamisághoz elegendő, ha a törvények egy meghatározott, jogszerű eljárás során születnek. Ez a formális jogállamiság. A törvény tartalmától függetlenül: jog, általánosan kötelező! materiális jogállamiság: A jogállam eszmetörténeti útjának a következő állomását a liberális jogállam-eszme megjelenése jelentette. A polgárság liberális korszakának követelményeit először Robert von Mohl ültette át az államjogi, tételes jogi követelmények nyelvére. o Mohl, aki ugyancsak egy tartalmi jogállamiság képviselője volt, a jogállam „tartalmi elemeit” öt ismérvben foglalta össze, amelyek a következők: § az államhatalmi ágak szigorú elkülönítése, elválasztása § a népképviseleti törvényhozó hatalom, törvényhozás § a törvényhozásnak alárendelt végrehajtó hatalom § független igazságszolgáltatás § alapvető emberi és állampolgári jogok kiépített rendszere § Ez Mohl materiális jogállam eszméje. szekularizáció: politikai-állami tevékenység és a vallás szétválasztása. polgári társadalom: társadalom gazdasági viszonyihoz közvetlenül kötődő életszférák köre, vagy a társadalom minden nem politikai viszonyát és életszféráját is magában foglalja (civil társadalom). 6 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu JAT fogalmak 2019 SiMi © zsarnokság: Eredetileg minden korlátlan uralkodó, azután oly egyeduralkodó hatalma, aki nem öröklés, hanem a fennálló alkotmány erőszakos megváltoztatása útján jutott az állam élére. demokrácia: Népuralom, egyenjogúság; az a politikai rendszer, melyben a népé a hatalom. szuverenitás: Az államnak saját területe felett mindenre és mindenkire kiterjedően gyakorolt fő hatalma, valamint más államoktól és a nemzetközi szervezetektől való teljes függetlensége. népszuverenitás: Egy olyan politikai eszme, ami szerint minden kormányzati hatalom forrása a nép, vagyis közhatalmat csak az emberek ruházhatnak egymásra. parlamenti szuverenitás: Alapelv, mely szerint az állami főhatalom a valamennyi más állami intézmény felett álló törvényhozás kezében van. A törvényhozás a végrehajtó és a bírói hatalom felett áll. jogi szuverenítás: A jog főhatalma, mely szerint minden állami funkció a jognak, illetve a jogállamiság elvének van alárendelve. állami szuverenitás: Az államnak a saját területén belül mindenre és mindenkire kiterjedően gyakorolt hatalma, más államoktól és nemzetközi szervezetektől való függetlensége. formális szuverenitás: a szuverén hatalom alanyát más hatalom nem korlátozza, hatalma nincs másnak alárendelve, ezért a szuverén hatalom formálisan független és legfelső. nemzetközi jogi szuverenitás: a jogi függetlenséggel rendelkező területi egységek, államok kölcsönösen elismerik egymást. államszerkezet: Az állami főhatalom belső, területi megosztásának módja, ami lehet unitáris vagy föderatív. nemzetközi jog: Azon magatartási szabályok összessége, amelyek a nemzetközi jog alanyai, elsősorban az államok közötti kapcsolatok rendezését szolgálják, és az államok megegyezésével jönnek létre. konstitucionalizmus: a szuverenitás gyakorlását szétosztja a különböző szervek között, és a részhatalmak gyakorlását jogilag szabályozza. jogi norma: A jog elemi alapegysége, jogi parancs, amely modellszerűen, szerkezetileg három részből áll, a tényállásból, a diszpozícióból, illetve a jogkövetkezményből. A tényállás vagy hipotézis azon jelenségek, tények, körülmények összességét jelenti, amelyek beállása esetére a jogszabály meghatározott emberi magatartás tanúsítását írja elő. A diszpozíció vagy rendelkezés írja elő azt a követendő magatartást, amelyet a tényállás elemeinek megvalósulása esetén a jogalanyoknak tanúsítaniuk kell. A jogkövetkezmény a diszpozícióban foglaltak teljesítése esetén joghatás, ellenkező esetben joghátrány. jogtétel: Nyelvi megfogalmazásnak és megjelenésnek, a szövegnek az egysége, nyelvi egység: egy szakasz (paragrafus), illetőleg bekezdés alkot egy jogtételt. jogforrás: A különböző jogszabályoknak (és azon keresztül a jogi normáknak) a jogrendszerben elfoglalt sajátos helyét, szerepét fejezi ki. hipotézis: feltétel, igazolásra váró elv, felállított elképzelés, megállapítás egy megfigyelt tény magyarázatára, a tapasztalat és valószínűségi következtetések alapján; feltevés. milyen szituációban kel életre a jogszabály. Ez szociológiailag a társadalomban világos helyzet megléte esetén áll fenn, 7 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu JAT fogalmak 2019 SiMi © és jogdogmatikailag a jogszabályból ki kell derüljön világosan, milyen helyzetben kel életreVagyis milyen kötelező társadalmi magatartást kell tanusítani, illetve a jogalkotó szempontjából milyen tipikus társadalmi érdek fűzödik e magatartás meglétéhez. A jogszabály miden egyes elemére logikailag is vonatkozik: pl: fuvarozási jogszabály minden rendelkezése elé értendő, hogy fuvarozás esetén. diszpozíció: elvárt magatartást magatartási szabályként írja le. ez lesz a megvalósult magatartás jogi minősítésének alapja. Vonatkozhat személyre, csoportre, szervezetre stb. Lehet akár kényszerre apelláló közösségi akaratelhatározás is. szankció: a diszpozicióban előírt mafgatartás nem betartása eletén, vagy a tiltott cselekmény elkövetése esetén előírja a joghátrányt. (személlyi/anyagi jellegű, reparativ/repressziv) szimmetrikus jogviszony: A szimmetrikus jogviszonyok szereplõit egymást kölcsönösen kiegyenlítõ, egyensúlyban lévõ jogok és kötelességek jellemzik. (tipikusan ilyenek a polgári jogi jogviszonyok, pl.: adásvétel) aszimmetrikus jogviszony: asszimmetrikus jogviszonyokban ez az egyensúly hiányzik, a felek egymással alá és fölérendeltségi viszonyban vannak, amely mögött az egyik fél hatalmi pozíciója rejlik (tipikusan ilyenek a közjogi viszonyok, mint pl. az adó kivetése, etc.). abszolút-relatív jogviszony: A polgári jog körén belül megkülönböztetünk abszolút és relatív szerkezetû jogviszonyokat. Abszolút szerkezetû a jogviszony, ha egy meghatározot jogosulttal szemben a kötelezettek (bárki, vagy mindenki más) meg nem határozott köre áll (ilyen a tulajdonjog, amelyben a tulajdonost bárkivel szemben megillet tulajdona háborítatlanságának joga, amely egyben mindneki másnak a kötelessége. A relatív szerkezetû jogviszony eleve meghatározott személyek között jön létre. Meghatározott jogosultak és kötelezettek állnak egymással szemben. (pl.: a bérleti díjat nem köteles bárki megfizetni, csak a bérlõ). jogi felelősség: A felelõsség intézménye az egyén és a közösség között teremt kapcsolatot a magatartás közbenjöttével. 8 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu