Növényrendszertan

Előnézet

A jegyzetről

Növényrendszertan gyakorlathoz 2. zh segítő kérdések kidolgozvs

Vásárlás (500 Ft)

Név

Növényrendszertan

Típus

Felsőoktatás

Tantárgy

Növényrendszertan

Év

2015

Szak

Biológia

Intézmény

Szegedi Tudományegyetem

0 letöltés

Szerző

b.hanna

Létrehozva

2022-01-04

Oldalak száma

Jelentem

Fagaceae: >Virágtakaró erősen redukált, virágok nem feltűnőek, szepaloid perigóniálisak vagy hiányozhatnak, szélmegporzás a jellemző, barkákba állnak a virágok, ez füzérvirágzat, kevés magvú termések dominálnak >cönokarp termőtáj, gyakran aszmag termésről beszélünk, de ezek inkább kicsi makktermések, a toktermés ritka >zömmel klimazonális erdőtársulások uralkodó fajai tartoznak ide >egyszerű levél, pinnát erezettel > egyivarúak, egylaki növények >virágokra inkább a 3-mas szám jellemző, termőtájra is, alsó állású magház >jellemző a kupacs, ami a diháziumot zárja körbe >860 faj, északi mérsékelt elterjedés >kupacson belül 3 makktermés a castaneoideae alcsaládnál, fagoideaenél 2 makktermés, 4 kopáccsal nyílik, quercoideaenél 1 makk van a kupacson belül, a kupacs nem zárja be teljesen a makkot, annak jelentős része fajtól függően kilátszik >Castanea sativa – szelídgesztenye: mediterrán elterjedésű, makkjai kellemes ízűek, termesztése szélesebb területen valósul meg, mint a tényleges elterjedési terület, nem őshonos Magyarországon, fiatalon cserjeszerű, később fatermetűre nő, élesen fogasak a levelek, kupacs erősen tüskés, termőtáj 6 termőlevélből nőtt össze, porzós barkán egyenletesen helyezkednek el a virágok, szélmegporzás mellett jelentős a rovarmegporzás is, az az elsődleges >Fagus sylvatica – bükk: európai elterjedés, főleg a kontinentális erdőkben jellemző, 800-1200 m magasságig alkot erdőket, gyér a cserjeszint és a gyepszint az erdeiben, kérge sima, fája hasadó, nem a legjobb minőségű, egyszerű, ép levelek, fiatalon pillás a széle, epigeikus a magvai csírázása, föld fölötti >Quercus robur – kocsányos tölgy: északi mérsékelt elterjedésűek a tölgyek, 416 faj, jellegzetesen tagoltak a levelek, karélyozottak, hosszú életűek, nagyra nőnek, fájuk jó, egymagvú termés, őshonos nálunk, makkok kocsányon lógnak 4-5-ösével, kupacs pikkelyes felszínű, elterjedése Európában van, Alföldön gyakori, homokos, szikes alapkőzeten élnek >Quercus petraea – kocsánytalan tölgy: aggregátum, 3 fordul elő belőle Magyarországon >Quercus cerris – csertölgy: levélalak eltér a megszokottól, ezért sokszor csak cserfának nevezik, mediterrán elterjedésű, Kárpát-medencében éri el legészakibb részét az elterjedés, kupacsa tüskés, magas csersavtartalma van, bőrcserzéshez vagy tintagyártáshoz fontos >Quercus pubescens – molyhos tölgy: erősebben tagolt, mélyebben karélyozott szőrösebb levelek, makkja hosszú, alacsony termetű fa, mediterrán taxon, Mecsekben tipikus Betulaceae: >egyszerű pinnát erezetű levél > egyivarúak, egylaki növények >2-es szám jellemző a virágtakaróra, 2 termőlevél, alsó állású magház >110 faj, északabbra is vannak fajai, edafikus jellegű társulásokban jelentősek >4 fő nemzetség: alnus, betula, coryllus, carpinus >Alnus glutinosa: lápos-mocsaras élőhelyeken él, 25-30m-re megnőhet, levelcsúcsok kicsípettek, erről könnyen felismerhető, ragacsos, porzós barkák hosszúak, megnyúltak, már előző évben A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu megjelennek, megporzás után az előlevelek megfásodnak, tobozszerű struktúrát hoznak létre, patakmenti égerligetek jellemzőek >Alnus viridis – havasi éger: cserjetermetű, Alpokban, Kárpátokban, védett, levele nem kicsípett >Betula pendula – közönséges nyír: kérge először fehér, később ez kisebb területre szorul vissza, színe megakadályozza, hogy télen felolvadjon a jég a törzsben, aminek visszafagyása roncsolná a szövetet, gyakori faj, nyugatról kelet felé növekvő a gyakorisága, oroszok nemzeti fája, porzós és termős barkák hasonlóak egymáshoz >Carpinus betulus – gyertyán: klimazonális erdőtársulásban a gyertyányos-tölgyesben él, nagyra növő fa, törzskeresztmetszete ritkán kör alakú, fája viszont kedvező, levél széle fogas, barkáknál vannak előlevelek, a termős barkájáé ránő a termésre és segít a terjesztésben, ez az előlevél 3 karéjú >Carpinus orientalis – keleti gyertyán: balkáni, mediterrán elterjedés, Vértes keleti részén fennmaradt, cserje termetű, az előlevél itt nem 3 karéjú >Corylus avellana – mogyoró: Európai elterjedés, cserje, Magyarországon honos, levelei szélesek, nagyok, termését levélszerű kupacs veszi körbe, vesszeje rugalmas, egyenes, régebben fegyelmezőeszközként használták, termése finom ízű, porzós barkák korán megjelennek, már a lomb előtt, a termős barkák rügyszerűek, termesztett, de dísznövényként is használható >Corylus colurna – törökmogyoró: nálunk ültetett taxon, fa termetű, a kupacsot képező levelek tagoltabbak, makkja kemény Juglandaceae: >egyszerű barka a jellemző, porzóbarkában a virágok meghatározatlan számámú porzót hordoznak, számuk 20-30 között van 1-1 virágban, szélesebb a termős barka, 2-3 magányos termős virágot hordoznak, 1-1 virág 2 termőlevélből nő össze >csonthéjas termés alakul ki, nagy méretű lehet, trima (nem a termőlevélnek megfelelően esik szét, álperforációval nyílik fel) >összetett, páratlanul szárnyalt levél, nagyra nőnek, levele a talajon megakadályozza más növények csírázását és növekedését >Juglans regia – közönséges dió: Kárpát-medence déli részén őshonos, varjak terjesztik, kérge jellegzetes, termés héja festéket tartalmaz, fája sok módon felhasználható a belsőépítészetben (intarzia) Ulmaceae: >fás szárúak, 20-30 m-re is megnőnek, levelek egyszerűek, pinnát erezetűek, aszimmetrikus levélváll, fogas szélű levelek >virágok legtöbbször 4 tagúak, lependék és csonthéjas termés lehet, a levelek 2 sorosan szórtan helyezkednek el >Ulmus laevis – vénic-szil: erősen aszimmetrikus levélváll, 2-3-szorosan fogas levélszél, középhegységben és alföldön is elterjedt, kemény fás ligeterdőkben és nedves élőhelyeken él >Ulmus minor – mezei szil: mezei elterjedés, 2-szeresen fogas >Ulmus glabra – hegyi szil: hegyvidéken él >Celtis occidentalis – nyugati ostorfa: nem őshonos Európában, jó parkfa, csonthéjas terméseit a A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu madarak fogyasszák, törzse foltokban parásodik >Celtis australis – déli ostorfa: csak a Kárpát medence déli részén honos Cannabaceae: >Kiválasztanak keserű anyagokat, de ezek nem alkaloidok, mirigyekben képződnek, termős egyedek virágait övező előleveleken található a legtöbb mirigy >Humulus lupulus – komló: évelő, lágyszárú kúszó növény, sört ízesítik vele, bágyasztó hatású, tobozkáit szedik, kétlaki, levele tenyeresen tagolt >Cannabis sativa – indiai kender: egyéves, nagyra növő lágyszárú (sokszor 2-3 m) >kenderből durva szövetek, kötél készülhet, csak az indiai kendernek van hatóanyaga, hasis, marihuana alapanyaga, élénkítő hatású, pszichikai függőséget alakít ki, tenyeresen összetett levél Urticaceae: >1600 faj, mérsékelt öveken a lágyszárú formák elterjedtek, de a trópusokon fa termetű, fás szárú családok is előfordulnak, elsősorban N-ben gazdag élőhelyen fordul elő, sok nemzetségnek van csípőszőre (kovasav, egysejtű trichóma), hangyasavat és hisztamint is tartalmaz, 4-es szám szerint felépülő virág, portokok össze vannak nőve, filamentum meg van feszülve, aszmag termés >Urtica dioica – nagy csalán: 2 méteresre és megnő, ruderális élőhelyeken él, durva szövet készíthető belőle, főleg vezeklési céllal >Urtica urens – apró csalán: 30 cm-esre nő meg, mostanában kevés egyed van csak >Urtica kioviensis – kúszó csalán: védett, lápokban, mocsarakban él, kúszó, indás szára van >Parietaria officinalis – közönséges falgyom: nem szúr, erdők, patakmedrek mellett él, ruderális élőhelyeken, akár tömegesen is megjelenhet Rosidae >legnagyobb zárvatermő alosztály, ~60.000 faj, központi kétszikűek szabadszirmú fajai közül sok ide tartozik, parafiletikus taxon, viszonylag egységes növények, 5-ös virágfelépítés a legtipikusabb, de lehet 4-es is, szabadszirmúság fontos sajátság, két körös porzótáj is jellegzetes, szünkarp termőtáj, axilis placentációval, pentaciklikus virág (5 körös, 1 csésze, 1 szirom, 2 porzó, 1 termőlevél kör), nektárgyűrű gyakori, jellemző szinte az összes rovarmegporzású fajra Crassulaceae: >1000 faj, kozmopolita elterjedés, trópusokon kevéssé elterjedt, de főleg szárazságtűrő növények tartoznak ide, tundrán is megélnek, a döntő többség szukkulenciát mutat (pozsgás levél, magas nyálkatartalommal), levelek elhelyezkedése jellegzetes lehet (tőrózsa), CO2 fixációs alkalmazkodás, olykor meghatározatlan virágtagszám, termőtáj apokarp, tüsző terméssel >Sempervivum techtorum – fali kövirózsa: nálunk védett, magról vetik, középfül gyulladásra alkalmazták, meghatározatlan számú virágtagszám >Sedum acre – borsos varjúháj: sziklagyepekben mindenfelé megtalálható, pozsgás, gyakran ültetik A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu >Kalanchoë pinnata – fehér sarjika: forrt csésze, viviparia, sziklás élőhelyeken él >Crassula ovata – pozsgafa: félfa, fásodó dudvás szára van, leveleken sókiválasztó mirigyek vannak, Grossulariaceae: >1 nemzetség, 150 faj, erdei vegetációban fordulnak elő, fásodó szárú alacsonyabb, vagy közepes cserje termetű növények, egyszerű, leggyakrabban tenyeres tagoltságú levelek, 1 porzókör (episzepál helyzetű), cönokarp termőtáj, parietális placentáció, alsó állású termőtáj, hypanthium, bogyó termés >Ribes uva-crispa – egres: cserje, tövisei vannak, füzér virágzat, nem feltűnő, viszonylag nagy termése van, >Ribes rubrum/nigrum – kerti ribiszke: termése piros vagy fekete, ha termesztik, nem védett, magas C-vitamin tartalom, tele vannak antioxidánsokkal >Ribes alpinum – havasi ribiszke: nálunk csak a legmagasabb helyeken van, alhavasi növény >Ribes aureum – aranyos ribiszke: dúsan virágzik, virágai nagyok, őszi lombszíneződése látványos, terméseit megeszik a madarak, nem őshonos, kellemes illatú Rosaceae: >a mérsékelt övi vegetációkban rendkívül jelentős, a fajszám becslése ingadozik a sok faj miatt, rendkívül változatos, lágyszárúaktól a termetes fákig minden előfordul (cserjék, liánok), egyszerű levelűektől az összetettig sok minden van, virágnál az 5-ös szám nagyon gyakori, 3 körű porzó az ősi típus, körönként 10 porzóval, ettől lehetnek eltérések >termőtáj apokarp, meghatározatlan számútól akár 1-re is csökkenhet, aszmag és tüsző termés az ősi, de jelentős az áltermésesek aránya is (ebben sokszor a vacok vesz részt, csipkebogyó áltermés, almatermés, csoportos csonthéjas termések, szamóca), pálhalevél méretesebb is lehet Potentilloideae alcsalád: >korábban divergálódott kládok, ősihez közel álló virágfelépítése van, aszmag termés a jellemző, ~700 faj, kozmopolita elterjedés, többnyire lágyszárúak, kettős csésze jellemzi őket, termőtáj meghatározatlan, fölső állású >Potentilla anserina – libapimpó: szikeseken, taposott területen gyakori, páratlanul szárnyalt összetett levelek, 5-ös virágtagszám >Potentilla reptans – indás pimpó: tenyeresen összetett levél >Potentilla erecta – vérontófű : lápréteken fordul elő, belső vérzések csillapítására alkalmazzák, 4-es tagszám, malária kórokozójának ellenszerét vonták ki belőle >Comarum palustre – tőzegeper : lápokban, mocsarakban él, páratlanul szárnyalt, összetett levelek, kicsit megduzzadó vacok, terméscsoportja a szamócára emlékeztet, védett faj >Fragaria vesca – erdei szamóca: kettős csésze, magok a felszínbe ágyazódva, ehető, jellegzetes ízű áltermés, erdőkben, utak mentén, gyorsan kolonizáló faj, indával tud szaporodni, csészéje eláll az álterméstől >Filipendula ulmaria – réti legyezőfű: páratlanul szárnyalt levél, 2 m-re is menő, aszmagjai megcsavarodottak, nevéből származik az aszpirin elnevezése, patakmenti magaskórósokban, dekoratív megjelenésű, sokszor csüngőlepkék vannak rajta >Geum urbanum – erdei gyömbérgyökér: kertben is sokszor előfordul, vagy rontottabb erdőkben, az alföldön is gyakori, nagy pálhalevelek, epizoochor módon terjedő termés A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu >Rubus idaeus - málna: cserjék, félcserjék, amelyik ág termést hozott, az következő évre elszárad, mindig újakat hoz, ami fásodik, de nem tartós a hajtás, csoportos csonthéjas termés, vagy csoportos húsos aszmag termés, termések egyesével elhúsosodnak >Rubus caesius – hamvas szeder: alföldön, ártereken tömegesen fordul elő, kék színű termései vannak, fehér virágok, főleg 3-mas levelek >Rubus fruticosus - : középhegységekben, rózsás virágok, tüskés, páratlanul szárnyasan összetett levél Rosoideae alcsalád: >cserjetermetű növények, jellegzetességük a tüske (szállítószövet nem nyúlik be, könnyedén lepattintható a szárról), páratlanul szárnyalt, összetett levelek, 5 db csésze, sokszor sallangos, 5 szirom, nemesített rózsáknál a porzók egy része szirommá alakul, porzók és termők száma meghatározatlan, tollas aszmag, kis függelékkel, be vannak süllyedve a vacokba, rájuk húsosodik a vacok (csipkebogyó áltermés) >Rosa canina – gyepürózsa: legelterjedtebb, Alföldön is gyakran előfordul, termése magas C-vitamin tartalmú >Rosa sancti-andreae – szentendrei rózsa: sokáig magyar endemizmusként tartották számon, védett Sanguisorboideae alcsalád: >polifiletikus alcsalád, 4-es szám az uralkodó, porzótáj lehet egykörű, többkörű, leginkább 4 porzó szokott lenni, aszmag termés, sokporzójúság szélmegporzásnál lép fel >Sanguisorba minor – csabaíre vérfű: szárazabb élőhelyeken él, tőrózsában álló levélkék nagyjából kör alakúak, szélmegporzás, sztyepp jellegű vegetációkban fordul elő >Sanguisorba officinalis – őszi vérfű: levelek oválisak, szél megporzás >Alchemilla monticola – közönséges palástfű: virágok kevéssé jellegzetesek, általában zöldes árnyalatúak, ~10 faja van Magyarországon Spiraeoideae alcsalád: >~150 faj, tüsző termés jellemzi őket, ősinek tűnő porzótáj, pálhalevél nincs >Spiraea media – szirti gyöngyvessző: bogernyős virágzat sátorozó jelleggel, sziklai cserjésekben fordul elő >Aruncus sylvestris – tündérfürt: 1,5-2 m, magaskórósokban, páratlanul szárnyalt levelekkel, kétlaki egyivarú növények, karakteres virágok >Rhodotypos scandens – jezsámenrózsa: egyszerű levelek, dísznövényként találkozhatunk vele Prunoideae alcsalád: >csonthéjas termés, fatermetű növények, középső állású magház, 1 termőlevélből áll, csésze egykörű, szirmok száma 5, sok kultúrnövény van köztük, vannak csak Magyarországon élő fajták, magok cianid jellegű vegyületeket tartalmaznak >Prunus armeniaca – kajszi barack : úgy gondolják, Örményországból származik, kellemes ízű >Persica vulgaris – őszibarack: lombelőzően virágoznak, Perzsiából származtatják >Prunus avium convarietas – édes cseresznye: befőttben, de nyersen is finom, kérge haránt hasad fel, a fa anyaga pirosas színű >Prunus mahaleb – sajmeggy: bonbonmeggy ebből készül A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu >Prunus serotina – kései meggy: inváziós, agresszív növény, É-Amerikából származik, a belőle kialakított erdő teljesen homogén, ebből az egy fajból áll >Prunus dulcis – közönséges mandula: ebből készül a marcipán >Prunus spinosa – kökény: ágtövisei szúrnak, kora tavasszal lombelőzően virágzik, ha megcsípi a fagy, fekete lesz, vadonélő állatoknak fontos téli táplálék Maloideae alcsalád: >fontos gyümölcsök és gazdasági növények vannak a csoportban, jellegzetessége a húsos áltermés, melyben eredendően tüsző csoport van, hártyás fallal, több maggal, alsó állású magház, alma áltermés, zömmel fás szárú, sokszor fatermetű képviselői vannak, ritkábbak a cserje termetűek, levelek lehetnek egyszerűek, de néha páratlanul szárnyalt, összetett levelek is vannak, elterjedés zömmel mérsékelt övekben, erdőkben, 5 csésze, 5 szirom, porzótáj 10+5+5, de olykor meghatározatlan is lehet, termőtájban legtöbbször 5 termőlevél van, de ez lecsökkenhet akár 1-re is >Malus domesticus – nemes alma: hibridogén eredetű, számtalan fajtája van, egyik legismertebb mérsékelt övi gyümölcs, viszonylag tartós, sokféleképpen felhasználható >Pyrus communis – nemes körte: számtalan fajta, termesztett növény, sok hazai tájfajta van >Cydonia oblonga – birsalma: bolyhos levelek, kősejtekben gazdag termés, birsalmasajt főzhető belőle >Mespilus germanica – naspolya: termése nehezen tartható el, elfolyósodik, így belseje kiszippantható >Malus sylvestris – vadalma: lassan érik a termés, gyakran a földön, így a tél második felében válik táplálékká az erdei vadak számára >Pyrus pyraster – vackor: termése fölfelé áll majdhogynem érett koráig, innen esik le >Pyrus magyarica – magyar körte: endemikus, főleg a Pilisben fordul elő, védett >Sorbus domestica – kerti berkenye: ehető, természetes élőhelyén védett, levele páratlanul szárnyaltan összetett, termés csonttáras >Sorbus aucuparia – madárberkenye: aprócska, élénk piros/narancsos termések, páratlanul szárnyalt összetett levél, dekoratív, parkokba ültetik, madarak táplálékaként is szolgál, közel áll a védetté nyilvánításhoz >Sorbus torminalis – barkóca berkenye: barna színű termések, egyszerű levél, ami karéjozott, Dunántúl középhegységi erdeiben él >Crataegus monogyna – egybibés galagonya: ágtövisei vannak, szárazabb erdőkben, de önmagában is előfordul, aprócska termései vannak, levelei mélyen karéjosak Fabaceae >rendkívül egységes csoport, a többitől karakteresen eltér, nitrogénkötő klád része, 3. legnagyobb zárvatermő család, 19.000-ret meghaladó fajszáma van, egységességet a termésalak biztosítja (hüvelytermés), többségében monokarp termőtáj, csak ritkán fordul elő apokarp termőtáj, változatos életformák és terméstípusok, kozmopolita elterjedés, hüvelytermés mérete a közel 1 m-t is elérheti >levelek is rendkívül sokfélék, ritka az egyszerű levél, inkább összetett levelek vannak (szárnyasan, tenyeresen), jellemző még a pálhalevél, mely sokféleképpen módosulhat >hüvelytermés leggyakrabban monokarp termőtájból alakul ki, magkezdemények marginális placentációval helyezkednek el benne, fölnyílás általában a terminális oldalon kezdődik, száraz falú, sokmagvú termés, egy termőlevélből egy termés lesz; nem felnyíló, elfásodó hüvelytermés is lehet A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu (lángfa), nagy, szalag alakú, majdnem 1 méteres hüvelytermés >Gleditsia triacanthos – lepényfa: termése nem nyílik fel, egészben esik le, később korhad szét, aktinomorf virágai vannak, kétlakiak, páratlanul szárnyalt összetett levelek, akácszerű megjelenésű, törzsén ágas tövisek találhatóak, krisztustövisnek is becézik, de semmi köze a bibliai eseményekhez >Tamarindus indica – tamadindusz: termése pulpát tartalmaz (hüvelyt kitöltő szövet), terbélyes trópusi fa, India az őshazája, virágai rovarmegporzásúak, enyhe zigomorfiát mutató fejlett virágtakaró, hüvely kemény, fásodó külsejű, szögletes magvakkal, levele összetett, pulpája magas cukortartalmú >Ceratonia siliqua – szentjánoskenyérfa: pulpát tartalmaz, de szilárdabb, a hüvelyét el szokták rágcsálni, 20-25 cm-es hüvelyek, nem túl fejlett virágtakaró, magok egyforma méretűek, ezért súlyegységként használták őket >Sophora japonica – kínai pagodafa: húsos falú, nem felnyíló hüvelytermés, Kínából származik, gyakran ültetik, tartós lombú, dekoratív virágú, rengeteg virágot hoz, ami a földre kerülve erjedni kezd, büdösödik, termés hullásakor beleragad a cipő réseibe, szabad porzója van >Trifolium repens – fehér here: nem nyílik fel a termése, 1 magva van >Melilotus officinalis – orvosi somkóró: füzérszerű virágzat, nem nyílik fel a termése, zavartabb réteken gyakori, kellemes illatú, magas illóolaj tartalmú >Arachis hypogaea – földimogyoró: földben fejlődő termés, nem nyílik fel >hüvely sokféle lehet: szögletes hasáb alakú, spirálisan csavarodott (lucerna), spirálisan csavarodott, korongszerűen lapított (korongos lucerna), felfújt hüvelytermés, felfújt csésze (eperhere), sarló alakúan görbült (édeslevelű csüdfű), csavarodott tüskés (apró lucerna) >virág: aktinomorf sokporzójú (acacia sp.), enyhén zigomorf nem pillangós (gyalogakác, lángfa), zigomorf pillangós (evezők, csónak, vitorla) >virágzat lehet: fürt (fehér akác, aranyeső, lilaakác), füzér (kaszanyűg bükköny), fejecske (szemérmes mimóza, tarka koronafürt, fehér here) >magvak nyersen szinte minden fajnál mérgezőek >Wisteria sinensis – lilaakác: liánszárú, nagyon magasra felkúszik, nagyon dekoratív, virágzatai akár a fél méteres méretet is elérik >Vicia cracca – kaszanyűg bükköny: elterülő szárú, egyéb növényekre kacsokkal kapaszkodik, nehézzé teszi a kaszálást, levélke kacs az összetett levél végén >Mimosa pudica – szemérmes mimóza: fejecske virágzat, 4 porzó az egyes virágokban, a porzó a domináns a virágzatban, levelei tigmonasztiát mutatnak, megérintve turgormozgás indul be, mely végighalad a levél teljes részén (kétszeresen szárnyasan összetett levél), ezzel elkerüli, hogy az állatok számára kívánatos legyen, Belt – féle testek: hangyák táplálását szolgálják, hangyákkal való együttélésre specializálódnak; üreges pálhatövis >Trifolium repens – fehér here: 3-mas levelek, fejecske virágzat, taposott élőhelyeken gyakori >Lathyrus aphaca – levéltelen lednek: csak pálhalevelei vannak (ezek fotoszintetizálnak), a levél teljes egészében kaccsá alakult >Sok élelmiszernövény: Pisum sativum – veteményborsó (nyersen is ehető), Phaseolus vulgaris – veteménybab (nyersen mérgező a magja, ki kell áztatni főzés előtt), Vicia faba – lóbab, Glycine max – szója (magas fehérjetartalmú magvai vannak, hús helyett fogyasztható, rengeteg vizet képes magába szívni, női hormon analógokat tartalmaz), Arachis hypogaea – földimogyoró, Lens culinaris – főzeléklencse, >Takarmánynövények: Medicago sativa – takarmánylucerna (szárazságtűrő), Trifolium pratense – vörös here, Anthyllis vulneraria – réti nyúlhere, Lupinus polyphyllus – erdei csillagfürt A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu >Festéknövények: Indigofera tinctoria – indigócserje, Haematoxylon campechianum – kékfa >Erdészetileg művel faj: Robinia pesudo-acacia – fehérakác; jó minőségű, nagy fűtőértékű fája van, szerszámnyelek készíthetőek belőle, tartós, ellenálló fa, 80 éves koráig él, de ha előtte kivágják, sarjakat növeszt, szaporodni kezd, virágai nagy mennyiségű nektárt választanak ki, méhészeti szempontból hasznos Vitaceae >850 faj, pántrópusi elterjedéssel a meleg-mérsékelt övben, fás szárú növények, gyakran kúszó lián szárral, kacsokkal kapaszkodnak (virágzat módosulásai), de lehetnek tapadókorongosak is, fürtös virágzat némi bogas beütéssel, száruk legendásan tág tracheákat tartalmaz (főleg a trópusi fajok), levelek egyszerűek, tenyeresen tagoltak, vagy tenyeresen összetettek >Vitis vinifera – bortermő szőlő: külön tudománya van, kultúrtörténete nagy, virág nem túl feltűnő, legtöbbször egyivarú (termesztett szőlőnél kétivarú, szirom rész leesik, utána válnak láthatóvá a nektáriumok; intenzív méhek általi beporzás), Európa klasszikus alkoholformája a bor, nyersen is ehető, mélyen karéjos levelek >Vitis vinifera subsp. sylvestris – ligeti szőlő: mélyen karéjos levelek (valószínűleg ebből nemesítették a bortermő szőlőt), védett, főként ártéri társulásokban fordul elő, idősebb példányok liánszárai magasra fel tudnak futni >Parthenocissus quinquefolia – tapadó vadszőlő: tapadókorongjuk van, akár üvegen is meg tudnak tapadni, szép lombszíneződés és termések Geraniaceae >Illóolajokban gazdag növények, termőtáj felső állású, összetett, erősen tagolt levelő növények, viszonylag nagy fajszám (100 fölött), de nem nagy nemzetség diverzitású csoport, jellemzőek a mirigyek, igencsak illatosak, kétivarú virágok, leggyakoribb szám az 5, skizokarp termésük van, (viszonylag hosszú, megnyúlt bibeoszlop alakul ki, erre ránő egy függelékkel a résztermés, felpöndörödve vagy kinyílik, vagy leesik, ha kinyílik, kidobódik a mag belőle, ha leesik, belefúródik a földbe) >Geranium robertianum – nehézszagú gólyaorr: tenyeresen összetett/tagolt levelek, büdös, ruderális erdőkben mindenfelé tömeges >Geranium phaeum – fodros gyólyaorr: gyertyános-tölgyesekben gyakori, bordó színű, viszonylag kicsi virágai vannak >Erodium cicutarium – bürökgémorr: páratlanul szárnyalt, szárnyasan összetett levél, gyakori gyomnövény, tömeges kora tavasszal >Pelargonium x zonale – sávos muskátli: tenyeresen tagolt, egyszerű levél, fokföldi eredetű, könnyen szaporítható, könnyen átteleltethető, népszerű, levelük sávos, innen a neve Onagraceae >leginkább 4-es szám szerint épül fel a világ, 2 porzó, vagy csak 1, extrém alsó állású a magház (hipantium), szőrös magvai vannak, kivételesen makk termés is előfordulhat >Epilobium hirsutum – borzas füzike: patakmenti, tavak menti nádasokban gyakori, nagy virágú növény, nedves élőhelyeket szeret, 4 termőlevélből nő össze a termőtáj >Oenothera biennis – parlagi ligetszépe: nem őshonos Magyarországon, É-Amerikából származik, A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu nagyon dekoratív növény, zavart élőhelyeken, homoki területeken gyakori >Circaea lutetiana – erdei varázslófű: mezofilabb erdőkben megtalálható, széles levele van, egymagvú, nem felnyíló egymagvú makk termése van oldalszőrökkel, kocsány lefelé áll, 2 csésze, 2 porzó Rutaceae >Nagy fajszám, nagy jelentőség, illóolajokban igen gazdag, fenolvegyületeket tartalmaznak, érintésre mérgező fajokat is tartalmaz, változatos terméstípusok vannak (heszperídium), nagy család 1700 fajjal, trópusokon és meleg mérsékelt övben is megtalálhatóak, fásodó, ritkán lágyszárúak, virágfelépítés 4es / 5-ös, jellegzetes a meghatározatlan számú porzó a citrusféléknél; fontos gazdasági növények, jól ismert gyümölcsök, sokszor hibridek, mag elvetésekor vad alakot kapnánk >Citrus x limon – közönséges citrom: tövisesek, a levél nem laposodik el, magas C-vitamin tartalom, egészséges >Citrus x sinensis – édes narancs: axilis placentáció, folyamatosan virágzik, terem, termését fogyasztjuk >Citrus deliciosa – mandarin: héja elválik a belső résztől, lazán borított, nem ugyanaz mint a pomelo! >Citrus x paradisi – grépfrút: változatos méretű, kesernyésebb ízű, de nagyobb termésű >Citrus medica var. ethrog – etrog: szent növénynek számít, nem engedik genetikailag módosítani, termesztése is megfelelő körülmények között kell hogy zajlódjon >Ruta graveolens – kerti ruta: nyugtató hatású illóolajokat tartalmaz, bogernyős virágzat, erősen tagolt, összetett levelek, 5 és 4 tagú virágok >Dictamnus albus – nagyezerjófű: őshonos, boszorkányfűnek is nevezik, páratlanul szárnyalt, összetett levelei vannak, dekoratív, fél méteresre nő, liliomszerű zigomorf virága van, termése fölnyíló, veszélyes, érintésre sebeket okoz a bőrön ami csak hetek, hónapok alatt gyógyul meg, illóolajokat is nagy mennyiségben választ ki, erős illata van, száraz cserjések védett növénye Anacardiaceae >Fásodó szárúak, sokszor fa termetűek, egyszerű és összetett levelűek, széleskörű elterjedési terület, de elsősorban a melegebb klímát kedvelik (mediterráneumban jellemző), virágok 4-es 5-ös szám szerint épülnek fel, 2 porzókör a jellemző, cönokarp termőtáj és csonthéjas termés van >Cotinos coggygria – cserszömörce: őshonos cserje, őszi lombszíneződése rendkívül látványos, bugás virágzata egy idő után elágazik, szőrös/tollas végágak, ha kiszárad, a szél görgeti és kipotyognak a pici csonthéjas termések, dekoratív >Anacardium occidentale – kesu: egyszerű levelű, termése kesualmára (megvastagodott kocsány) és kesudióra osztható, termése ehető, jellegzetes ízű >Pistacia vera – valódi pisztácia: ehető a termése, összetett levelű, mediterrán elterjedésű, csonttárja magától meg szokott hasadni >Rhus typhina – torzsás szömörce (ecetfa): páratlanul szárnyalt összetett levelű, virágzata kompakt, torzsaszerűen sokáig fennmarad a növényen, lombkoronája egészen szabályos, dísznövényként sokszor ültetik Aceraceae >Ikerlependék skizokarp termés, széllel terjed, átlagos méretű fák, É-i mérsékelt övben elterjedt, általában edafikus jellegű társulásokban találkozunk velük, leveleik lehetnek egyszerűek, tenyeresen A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu tagoltak vagy összetettek, páratlanul szárnyaltak, virágok 5-ös szám szerinti virágtakaróval bírnak, virágok kétivarúnak látszanak, de inkább eltolódás van, némely virág inkább porzós, némely inkább termős, szélmegporzásúaknál jelentős diszkusszal találkozhatunk, termésnél a bezárt szög alapján határozható a faj >Acer campestre – mezei juhar: Európa középhegységi erdeinek nagyon fontos elegyfaja, nem önálló társulás alkotó, jellegzetes tenyeresen szárnyalt levelei vannak, virágai bogernyősek vagy bugásak, fölfelé állóak, sárgák, korán nyílóak >Acer negundo – zöld juhar: É-Amerikából származó erősen inváziós jellegű faj, ligeterdőkben elterjedt, páratlanul szárnyalt összetett levelei vannak (olykor 3-mas levelek), parkfaként gyakran ültetik, lombkoronája gömb alakú >Acer platanoides – korai juhar: szurdok- és törmelék-lejtő erdők jellegzetes faja, parkfának is alkalmas, levelei platánszerűek, lombelőzően virágzik, felfelé álló virágzatai vannak, szép élénkek, termése nagyjából derékszöget zár be, őszi lombszíneződése is jellegzetes, gyönyörű színekben pompázik >Acer pseudo-platanus – hegyi juhar (jávorfa): szurdok- és törmelék-lejtő erdők jellegzetes faja, lecsüngő fürtszerű virágzatai vannak, zöldes jelentéktelennek tűnő virágtakaróval, gyakran ültetett faj sorfaként, igen magasra megnő, a platánra a kérgének a leválása emlékeztet (nagyobb lemezekben válik le) >Acer tataricum – tatárjuhar: sztyepperdők tipikus összetevője, alsó lombkoronaszint alkotója, kisebb termetű növény, levelek gyakran egyszerűek, tagolatlan levéllemezűek, gyakran élénkpirosak a lependékek, dísznövényként találkozhatunk vele Cucurbitaceae Euphorbiaceae Linaceae Paeoniaceae Rafflesiaceae Violaceae Salicaceae Brassicaceae >Jellemző a mustárolaj glükozidok előfordulása, közel 4000 faj, változatos élőhelyekkel, lágyszárú életformákkal, szórt levélállás, egyszerű és összetett levelek is vannak, a virágok egységes felépítést mutatnak, 4 (2+2) csésze, 4 sziromlevél, 2 körben 6 porzó (2+4), felső állású 2 termőlevélből összenőtt termőtáj, becő/becőke termés, parietális placentáció, parakarp termőtáj, de a replum álválaszfalat képezve szünkarppá alakítja, számos gazdasági növény tartozik ide, rovarmegporzás, jellmző a sátorozó fürt virágzat >Brassica oleracea – káposzta: alfajai közé tartozik a káposzta, kelkáposzta, karalábé, kelbimbó, karfiol és brokkoli, mindegyiket ehető, más-más részük húsosodik el >Raphanus sativos – kerti retek: hipokotil szár és esetleg még a gyökér vastagodik meg, egyéves növény A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu >Armoracia rusticana – torma: jellegzetes fűszernövény, magas a mustárolaj tartalma, évelő növény >Camelina sativa – magvas gomborka: olajnövény, becőtermései nagyjából kör alakúak, ebben vannak a magvai, olaja hajdanában mécsesekbe volt használatos >Brassica napus – olajrepce: olajnövény, nagy hozama van, gyorsan érik, könnyen aratható, biodízel alapanyagként használatos leginkább >Sinapis alba – fehér mustár: termése szőrös >Brassica nigra – fekete mustár: szárhoz hozzásimuló becő jellemzi >Isatis tinctoria – festő csülleng: festéknövény volt, lapátalakú termései a szélben csüngenek, kultúrreliktumként löszös jellegű részeken él >Dentaria bulbifera – hagymás fogasír: levelei tövében rügyek vannak, ezek vegetatívan is szaporítják a növényt >Alliaria petiolata – fokhagymaszagú kányazsombor: ruderális erdőkben tömeges lehet, virága jellegzetes >Lunaria rediviva – erdei holdviola: nagyméretű, illatos növény, replumai nagyok, hártyásak, száraz virágkötészetben használják >Cardamine pratensis – réti kakukktorma: mocsaras területeken él >Armoracia macrocarpa – debreceni torma: pannon jellegű endemizmus, Tisza árterületén él, védett >Erysimum odoratum – magyar repcsény: illatos, sárga virágú, gyakorinak mondható sziklagyepekben >Draba lasiocarpa – kövér daravirág: sziklagyepeken él, tőrózsája olyan, mint egy kövirózsáé >Crambe tataria – tátorján: löszhöz kötődik, terebélyes növény, ősszel a szél letöri a gyökeréről a hajtást, ezt görgeti, közben szétszórja a magokat, valójában makk termésnek tekinthető a termése >Berteroa incana – hamuka: szárazgyepeken, homokpusztákon él, jellegtelen növény, hamvasszürke árnyalatú a becője >Lepidium cartilagineum – pozsgás zsázsa: száraz vakszikeken is megél, ahol a pH közelít a 13-hoz, levele porcos, elpattan >Thlaspi arvense – mezei tarsóka: tarsoly alakú becőkéje van, a replum kicsi >Capsella bursa-partoris- pásztortáska: tőrózsás, picike virágai vannak, jellegzetes háromszög alakú termései vannak, magjai elnyálkásodnak, a kisebb rovarok beleragadhatnak, tehát a magjával fogdossa a rovarokat >Arabidopsis thaliana – lúdfű: genetikai kísérletekben népszerű, kis genommal rendelkezik, gyors életciklus jellemzi Thymelaeaceae >Fajok jelentős része fás szárú, virágokra a 4-es szám jellemző, cönokarp termőtáj a jellemző, csonthéjas, bogyó és száraz termések fordulnak elő, boroszlánoknak csonthéjas >Daphne mesereum – farkasboroszlán: lombhullató, színesek a csészelevelei, a sziromlevelek redukálódtak, levelei egyszerűek, jellegzetes lapát alakúak, virágai nagyon korán virágoznak, illatosak, termései élénk színűek, mérgezőek >Daphne cneorum – henye boroszlán: ágai elterülnek, örökzöld >Daphne laureola – babérboroszlán: termetesebb, fölálló ágú, bükkös erdőkben él, virágai sárgásak Malvaceae >portokok szabadok, csőszerű képlet ránő a bibeszálra (androgünofórum), ~1600 faj, lágyszárúak dominálnak, de fás szárúak is vannak még, virágai 5-ös szám szerint épülnek fel, meghatározatlan A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu számú porzó, porzók egy tékásak, gyakori a mellékcsésze, lehet toktermés, vagy skizokarp termés (papsajt), szünkarp termőtáj >Hibiscus rosa-sinensis – kínai hibiszkusz: kínából származik, nagyon szép virágai vannak, csak kultúrából ismert, eredeti élőhelyét nem ismerjük, kettős csésze van >Malva neglecta – papsajtmályva: elterülő szárú, elrágcsálható a fiatal termése, tenyeres levelei vannak >Malva sylvestris – nagy mályva: zavart, ruderális élőhelyeken gyakori, termetesebb növény >Abutilon theophrasti – sárga selyemmályva: termése felhasad, dísznövényként alkalmazzák, megjelenhet gyomként, tokszerű skizokarp termése van, magvai laposak >Alcea rosea – mályvarózsa: 2-3 méteresre is megnő, sokszor feketének tűnik a virága >Althaea officinalis – orvosi zilíz: szikes legelők, ártéti magaskórósok termetes növénye gyapjasan molyhos levelekkel, még a birka sem szereti lelegelni, magas szaponin tartalmú >Hibiscus syriacus – törökrózsa: toktermés jellemzi, cserje, dísznövény, számtalan színváltozatban ültetik >Hibiscus schizopetalus – korallmályva: rendkívül hosszú günofóruma van, fölhasadozott szirmai vannak, dísznövény >Hibiscus sabdariffa – rozella: rövid életű szirmai vannak, csészéje megpirosodik, meghúsosodik, teaként használják >Hibiscus trionum – varjúmák: egyéves, főleg napraforgót gyomosít, kora reggel kinyílik, gyorsan el is hervad, utána felfúvódik a csészéje és magába zárja a toktermését Ericaceae >porzótáj 2 körben helyezkedik el, a porzókörök viszont megcserélődtek a kifejlődött virágban (obdiplosztenon porzótáj; külső porzókör benyomódik a belső mögé, primordiumok még normál pozícióban vannak), portokokban igen gyakoriak a függelékek (szarvacska formában látható), pollenek gyakran tetrádokban terjednek, termésük változatos (bogyó, csonhéjas..), élőhelyük viszonylag jól körülhatárolható, sokféle mikorrhiza kialakítására képesek, savanyú talajokon jellemzőek, lehet a párta szabad >Vaccinium myrtillus – fekete áfonya: lombhullató alacsony cserje, bödönszerű tipikus virágai vannak, viszonylag kicsi pártacimpája van, kontinentális erdőövben rendkívül gyakori faj, nálunk igen ritka, termése ehető, kellemes ízű >Vaccinium vitis-idaea – vörös áfonya: örökzöld, vörös színű termésekkel, mélyebb pártacimpákkal, erdőkben él, nálunk csak Döbrögben, hűvös mikroklímájú erdőkben él, védett >Vaccinium oxycoccos – tőzegáfonya: elterülő szárú, semlyékeken él, pártacimpák mélyen benyúlnak a pártába, védett növény >Andromeda polifolia – tőzegrozmaring: tőlünk északra viszonylag gyakori faj >Calluna vulgaris – csarab: önmagába záródó növényzeti ciklusokat hoz létre, nem megy túl rajta a szukcessziós folyamat, pikkelyszerű levelek, dúsan virágzik, karakteres >Erica herbacea- hússzínű hanga: hegyi vegetációkban jellegzetes, hosszúkásabb levelei vannak >Rhododendron hirsutum – borzas havasszépe: enyhén zigomorf virág, cserjék, alhavasi régiókban él >Rhododendron luteum – sárga havasszépe: enyhén zigomorf virág, cserjék, Erdélyi szigethegység endemizmusa, savanyú talajt igényel >Ledum palustre – mocsári molyűző: szabadszirmú illatos növény, erdős lápokban található meg, valóban molyűző hatású, finnek használják >Loiseleuria procumbens – rácshanga: ráfekszik a talajra, indás, erózió ellen védi a talajt A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu >Arbutus unedo – nyugati szamócafa: mediterrán jellegű, nagy bogyó termései vannak, nincs különleges ízük (neve is ezt jelenti: egyszer edd) Pyrolaceae >egységes csoport, lágyszárúak, tőrózsásak, gombákkal való kapcsolat, csírázásukhoz szükséges a gombapartner jelenléte, virágot enyhe zigomorfia jellemzi, virágokon portokocskák, érdekes alakú bibéjük van >Pyrola chlorantha – zöld körtike: nagyon savanyú talajt kedvelnek >Moneses uniflora – egyvirágúkörtike: szarvszerű függelék a porzókon >Orthilia secunda – gyöngyvirágkörtike: füzérvirágzata kicsit meghajlik, gyöngyvirágra hasonlít, ennek a levele hasonlít legjobban a körtére >Chimaphila umbellata – ernyőskörtike: laza ernyőben állnak a virágai Primulaceae >előremutató virágokkal bír, 1 porzókör van, ami epipetál helyzetű, 5-ös szám szerint épülnek fel a virágok amik forrt szirmúak, porzók rá vannak nőve a pártacsőre, heterosztília is kialakulhat, celluláris placentáció jellemzi, toktermés a jellemző, ami kopáccsal nyílik, szabad centrális placentáció, középen lévő placentán helyezkednek el a magkezdemények >Primula veris – tavaszi kankalin: tőkocsány, tőrózsában álló levelek, leggyakoribb kankalin faj a középhegységi erdőkben, gyökere szaponin tartalmú, a gyűjtés némiképp veszélyezteti őket >Primula vulgatis – szártalan kankalin: tőrózsából erednek a virágok, védett, hibridizálhat a tavaszi kankalinnal, köztes alakokat hoznak létre >Primula elatior – sugárkankalin: alhavasi növény, legnagyobb középhegységekben sötétebb helyek fordul elő bükkös erdőkben, védett >Primula farinosa – lisztes kankalin: lápi növény, északias elterjedésű, hűvösebb klímán fordul elő, nálunk kiemelten védett, hidegkori reliktum, alfaj szinten elindult az izoláció útján (az alfajok endemizmusok) >Primula auricula – cifra kankalin: északabbi növény, dolomiton maradt fönn, reliktum növény, alfaj szinten elindult az izoláció útján (az alfajok endemizmusok) >Hottonia palustris – békaliliom: lápokban él, vízi növény, virágzata viszonylag nagy, szélcsendesebb helyeken él, szárazra kerülve sosem virágzik >Androsace maxima – nagy gombafű: homokon találjuk meg >Anagallis arvensis – mezei tikszem: téglavörös árnyalat és a kék szín külön színváltozat, zavartabb élőhelyeken, kapás kultúrákban gyakori, elterülő szárú >Lysimachia vulgaris – közönséges lizinka: alföldi mocsarak, nádasok elengedhetetlen nagyméretű növénye, levelei gyakran hármas örvökben állhatnak, virágai viszonylag nagyok >Lysimachia nummularia – pénzlevelű lizinka: virágai nagyok, szára elterülő, úszó növény, gyakorlatilag minden nedves vegetációban megtalálható, rendkívül gyakori >Glaux maritima – bagolyfű: sótűrő növény, savanyú talajokat részesíti előnyben, veszélyeztetett, védett növény >Cyclamen purpurascens – erdei ciklámen: erdőben él, szárgumója van, ebből erednek a levelek és a virágok melyeknek jellegzetes, hátratört pártacimpái vannak, virága 1-2 cm, mézédes illata van A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu