Növényszervezettan

Előnézet

A jegyzetről

Növényszervezettan elmélet vizsgára kidolgozott tételek 16-21-ig

Vásárlás (500 Ft)

Név

Növényszervezettan

Típus

Felsőoktatás

Tantárgy

Növényszervezettan

Év

2018

Szak

Biológia

Intézmény

Szegedi Tudományegyetem

0 letöltés

Szerző

b.hanna

Létrehozva

2022-01-04

Oldalak száma

Jelentem

16. A virág felépítése, kialakulása. Virágzatok. A virág ( flos, anthos), a hajtással homológ képződmény, mégpedig korlátolt növekedésű, törpe szártagú, módosult leveleket viselő módosult (szaporító) hajtás. A virág megjelenését befolyásolják a külső és a belső tényezők. Autonóm szabályzáskor néhány növény csak belső fejlődési tényezőkre válaszol és a környezetire nem.(pl.levélszám). Obligát válasznál csak egy megfelelő környezeti tényező jelenléte mellett virágzik(pl.páratartalom, hőmérséklet, foroperiodizmus). Fakultatív válasznál bizonyos környezeti jel kiváltja a virágzást, de az egy alkalmas belső környezetre is bekövetkezhet(pl. Arabidopsis). Évszakos környzeti jelekhez tartozik a fotoperiodizmus( válasz a nappalok vagy éjszakák hosszára), és vernalizáció(hideggel kiváltott virágzás). Egyéb környezeti jelek, mint például a teljes besugárzás mennyisége vagy a vízellátottság is, is befolyásolhatják a virágzást. Arabidopsis esetében a vegetatív fázis apikális hajtásmerisztémája a leveleket rövid internódiumokkal hozza létre (levélrozetta). Reproduktív átmenet elsődleges virágzat-merisztémává alakul, mely a megnyúlt virágzati tengelyt és a kétféle oldalszervet - a virágzati (cauline) levelet és a virágot - hozza létre (indeterminált növekedés). A virágzati levelek axilláris rügyei másodlagos virágzat-merisztémává fejlődnek, és megismétlik az elsődleges virágzat-merisztéma mintázatát. A virágmerisztéma a virágzatmerisztéma szegélyén jön létre és kialakítja a virágot (determinált növekedés). Megfelelő körülmények között a vegetatív állapotból a reproduktív állapotba, a tenyészcsúcsból a virág a viráglevél-kezdemény akropetális fejlodésmenetével lép át. Kettős virágtakarojú növények esetében először a csészelevél porzókezdemények, ezután a sziromlevél-kezdemények jelennek meg. Leples virágban először a külső, majd a belső lepellevél-kezdemények kialakulása nyitja meg a sort. A virág tengelye a hosszúra nyúlt alsó részből, a kocsányból(pendulus) és a rövid szártagú, rendszerint kiszélesedő felső részből, a vacokból(torus vagy receptaculum) áll, ebből erednek közvetlenül a viráglevelek. A virágkocsány a támasztólevél hónaljából ered, ez a murvalevél(bractae). A virág vagy külön virágrügyből (bimbó), vagy vegyes rügyből bontakozik ki. A virág felépítése Vacok: A vacok a kocsány végének megvastagodott csúcsa. A virág részei ezen helyezkednek el. A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Kocsány: A virág tengelyének alsó, rendesen hosszúra nyúlt része. Csésze(kalix): A kettős virágtakarójú virágok külső takaróköre, a csészelevelek összessége. Cészelevél(szepalum): A kettős virágtakaró külső körét képező, lomblevelekhez hasonló, zöld színű levél. A csészelevelek alkotják a külső virágtakarót. Nem minden virágnak vannak csészelevelei – például a tulipánnak sincsenek. Védik, betakarják a fejlődő virágot, a bimbót. Sziromlevél(petalum): A kettős virágtakaró belső körét képező, színes levél. Sziromlevélnek a virág csészeleveleken belüli leveleit nevezzük. A sziromlevelek takarják a porzókat és a termőt. A sziromlevelek általában feltűnő színűek, például pirosak, sárgák, lilák vagy éppen tarkák. Termő: A növények termése a termőből alakul ki. Ahogy a növények magjai is a termőben fejlődnek. A porzó és a termő a virág ivarlevelei. Részei: magház, bibe, bibeszál. Magház( ovárium): A zárvatermők termő levelének alsó, üreges, zárt része. Bibe(sztigma): A zárvatermők termőjén a pollent felfogó receptív felszín. Bibeszál(sztilusz): A zárvatermők termőjében a magházat és a bibét összekapcsoló szakasz. Porzó: A virág belsejében található vékony porzószál és az ennek csúcsán levő portok együtt alkotja a porzót. A portok tartalmazza a virágport. A porzó és a termő a virág ivarlevelei. Portok(antéra): A porzólevélnek a pollenzsákokat tartalmazó része. Porzószál(filamentum): A porzólevél része, a portokot tartó hosszabb-rövidebb nyél. Virágzatok: A virágzat (inflorescentia) összetett reproduktív tenyészőkúpból kialakuló, virágokat és legfeljebb murvaleveleket(támasztólevél, virágkocsány eredése) viselő önálló reproduktív hajtásrendszer. Ha a virágzat tengely terminális virágban végződik zárt virágzatról, ha a terminális virág hiányzik, akkor pedig nyílt virágzatról beszélünk. Lehetnek a virágzati tengelyek oldaltengelyei is, az ezeken feljődő virágokat laterális virágoknak hívjuk. A virágok nyílási sorrendhe lehet: akropetális(alulról felfelé), bazipetális(fentről lefelé) és divergens(mindkét irányba nyílnak virágok). A virágzati tengely elágazása alapján beszélhetünk egyszerű(fürtös és bogas) és összetett virágzatokról. A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu 17. A gyökér szerkezeti és szövettani felépítése, a módosult gyökerek típusai. A növény rendesen föld alatti tengelyszerve, melynek feladata a növény rögzítése valamint a víz és a benne oldott ásványi sók felvétele, bizonyos tápanyagok raktározása vagy szintézise. Gyökér szövettani felépítése: • A gyökércsúcson parencimatikus védősapka-kaliptra(gyökérsüveg). Lehet zárt típusú (elkülönült kaliptrogén és dermatogén) és nyílt típusú (dermakaliptrogén). • Strukturálisan és funkcionálisan elkülönülő zónák • Az oldalgyökér endogén keletkezésű Az elsődleges gyökér zónái: • Osztódási és megnyúlási zóna merisztéma sejtek: • elsődleges sejtfal • nagyméretű sejtmag • szoros, hézagmentes illeszkedés • izodiametrikus sejt • hosszirányú megnyúlás: a differenciálódás kezdete • Felszívási zóna • Elsődleges(Caspary-csíkos) endodermisz o a radiális falak középső harmadába szuberin inkrusztálódik o endodermiszen keresztül kizárólag szimplasztikus transzport lehetséges • Szállítási zóna o védőszövet: rizodermisz → exodermisz o (a rizodermisz pusztulása után az elsődleges kéreg néhány külső sejtsorából szuberin és lignin sejtfalba rakódásával létrejövő védőszövet) A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu o Endodermisz típusok: ▪ (Caspary-csíkos) ▪ (egyenletes) ▪ (U-alakú) • Elázgazási zóna o az oldalgyökér endogén keletkezésű o Periciklus (perikambium): elsődleges merisztéma, a gyökér központi hengerének legkülső sejtsora. o az oldalgyökér a periciklusból a fanyalábok vonalában keletkezik A gyökér másodlagos vastagodása: • A gyökér a második évtől vastagodik, a kambium működése miatt • Az I.kéreg sejtjeinek dedifferenciálódásából • És a periciklusból osztódó sejtek jönnek létre • Ezek hullámos kambiumot alakítanak ki A másodlagos védőszövet-periderma-kialakulása • A hullámos kambium kikerekedik és évről-évre újabb fa-, ill. háncsgyűrűket hoz létre • Az elsődleges kéreg felrepedezik és leválik • A periciklusfellogénnéalakul, amely II. bőrszövetet (peridermát) hoz létre • A másodlagos bőrszövetet, peridermát a parakambium, tudományos nevén a fellogén alakítja ki. • Befelé /centripetálisan/ differenciálódó sejtjei a fellodermát, a paraalapszövetet adják. Kifelé /centrifugálisan/ a fellom, paraszövet differenciálódik. A 3 szövet együttesen a periderma, a másodlagos bőrszövet. Gyökérmódosulások: • Kiválthatja: ➢ Tápanyagfelvétel ➢ Raktározás ➢ Védekezés ➢ Fényért való igény 1. Raktározógyökér Nagy mennyiségű tartalék tápanyag hatására a gyökerek esetében a raktározó alapszövet megnövekszik. pl. Sárgarépa karógyökere 2. Gyökérgümők A pillangós virágúak gyökerén szimbionta nitrogénkötő (főleg Rhizobium)baktériumok által létrehozott daganatszerű megvastagodás. 3. Gombagyökerek, mikorrhizzák Gombahífák hatolnak a hajszálgyökerekbe és így nagy mértékben segítik a növény tápanyagfelvételét, cserébe a növény fotoszintetizált cukrokkal és egyéb szerves anyagokkal látja el a gombát. Szimbiózis egyik formája. Orchideák, Fenyők, Bükköka növényvilág 70 %-ára jellemző A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu • • Ektotróf: A gomba a kéregsejtek közötti intercellulárisokban él és halad előre (Erdei fenyő). Endotróf: A belsőbb szövetek sejtjeibe is behatolnak. 4. Léggyökerek Elsődlegesen a levegő páratartalmából történő vízfelvételt szolgáló, zöld színű fotoszintézisre is képes. • kapaszkodó(Borostyán) • táplálék szállító(Filodendron) • pányvázó • koronagyökerek-támasztás támasztó gyökerek (Szilárdítás, támasztás),PandanusCsavarpálma,Ficusmacrophylla-Nagylevelűfikusz 5. Légzőgyökerek Arra szolgál, hogy a mocsaras, lápos területen élő magasabbrendű növény gyökerét ellássa levegővel. Átszellőztető alapszövetet tartalmaz, amely eljutattja az oxigént a gyökér többi szövetének. pl. Mocsárciprus 6. Szívógyökér Egy másik növényhez kapcsolódik, behatol a gazdanövénybe és annak farészéhey vagy háncsrészéhey vagy mindkettőhöy csatlakozik. Félparazita. pl. Fehér fagyöngy 18. A sztéletípusok és szállítónyalábok a zárvatermőkben. Szállítónyalábok A szállítóelemek a növények nagy részében nyalábokba csoportosulva fordulnak elő. Kivételt képeznek a fák, ahol a xilém és a floém is gyűrűkben helyezkedik el, belső gyűrűként a xilém, külső gyűrűként a floém. Ez annak a következménye, hogy itt a prokambium is gyűrű alakú. Egyszerű nyalábok: a xilém és floém elemek külön-külön nyalábokban találhatók. A fiatal gyökerek jellemző nyalábtípusa. Összetett nyalábok: xilém és floém elemek közösen alkotják a nyalábot. • Koncentrikus: a xilém és floém elemek koncentrikus gyűrűkben helyezkednek el. o A hadrocentrikus nyalábban belül található a xilém, kívül a floém (páfrányok). o A leptocentrikus nyalábokban belül található a floém, kivül a xilém(Convallaria majalis). • Kollaterális: olyan nyaláb, melyekben egymás mellett található a xilém és a floém, az adott szerv középpontja felé a xilém, kifelé a floém. o A kollaterális zárt nyalábban a prokambium teljes mértékben differenciálódott xilém vagy floém elemmé, nem A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu maradt osztódó sejt a nyalábban. Az ilyen nyaláb másodlagos vastagodásra képtelen (egyszikűek). o A kollaterális nyílt nyalábban nem teljes a differenciáció, a xilém és a floém között megmaradt egy réteg osztódó prokambium. Ezek a nyalábok vastagodásra képesek (kétszikűek). o Bikollaterális nyalábnál két réteg xilém között középen floém található (Cucurbitaceae). Sztéletípusok A központi hengerben a szállítószövetek és a parenchima elrendeződése többféle lehet, az egyes sztéletípusok evolúciós fejlődési sort mutatnak. A legősibb sztéle típus a protosztéle. A szállítószövetrendszer a szár közepén összefüggő, tömör hengerként jelenik meg, belül a xilém, azt veszi körül gyűrű alakban a floém. A xilém keresztmetszeti alakja szerint három altípusa van: haplosztéle (kör alakú), aktinosztéle (csillag alakú) és plektosztéle (lemezes xilém). A központi bél megjelenésével alakult ki a szifonosztéle, aminek következtében a xilém is gyűrű alakúvá vált. Ektofloikus a szifonosztéle, ha a háncs csak kívülről határolja a xilémet, amfifloikus, ha mindkét oldalról. A szifonosztéle feldarabolódása, és ezáltal a szállítószövetek nyalábokra való szétesése a makrofillumok megjelenésének következménye. Az amfifloikus szifonosztéle feldarabolódásával jött létre a diktiosztéle, míg az ektofloikus szifonosztéle feldarabolódásával az eusztéle és az ataktosztéle. Eusztéle: Kollaterális zárt nyalábok egy körben, köztük a parenchimatikus bélsugarak. Diktiosztéle A központi henger kocentrikus hadrocentrikus nyalábokat tartalmaz. Szifonosztéle A központi henger befelé haladva háncsgyűrűre, fagyűrűre és központi bélszövetre tagolódik Ataktosztéle Kollaterális zárt szállítónyalábok szórtan A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu 19. A lágyszár és a fásszár szövettani felépítése, módosult hajtások. Lágyszár(dudvaszár) 1 vagy 2 éven át élő, puha állományú, tövén fásodó szár, pl. napraforgó, len, kukorica, cirokKukoricaCirok A lágy szár felületét bőrszövet takarja. Sejtjei rendszerint a szár hossztengelyének irányába megnyúltak, és gázcserenyílásokat zárnak közre. A bőrszövet alatt elhelyezkedő alapszöveti sejtek a fiatal szár zöld színét adják. A mélyebben fekvő alapszövetbe szállítónyalábok ágyazódnak. Bennük – a gyökér nyalábjaitól eltérően – a háncsrész és a farész együtt fordul elő. A háncsrész általában a bőrszövet, míg a farész a szár közepe felé található. Az egyszikű növények szárának keresztmetszetén a szállítónyalábok szórt, a kétszikűekén pedig körkörös elrendeződése figyelhetők meg. További különbség, hogy a kétszikűek nyalábjaiban a háncsés farész között kambium húzódik. Ez a pár sejtsornyi osztódószövet teszi lehetővé a szár vastagodását. Sejtjeinek osztódásakor ugyanis újabb fa- és háncselemek keletkeznek. Szifonosztéle Ataktosztéle A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu . ábra szifonosztéle a lágyszárban Fásszár • Periderma: A hullámos kambium kikerekedik és évről évre új fa-és háncsgyűrűket hoz létre. Az elsődleges kéreg felrepedezik és leválik, majd periciklus fellogénné alakul, ami kialakítja a másodlagos védőszövetet(periderma). Befelé /centripetálisan/ differenciálódó sejtjei a fellodermát, a paraalapszövetet adják. Kifelé /centrifugálisan/ a fellom, paraszövet differenciálódik. A 3 szövet együttesen a periderma, a másodlagos bőrszövet. A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu • Elsődleges kéreg: a tengelyszervekben a bőrszövet és a központi henger közötti parenchimatikus szövettáj. • Kambium: Oldalmerisztéma, amely a másodlagos szállítóelemeket hozz létre. Kiindulási formája a prokambium. Két féle formája: Faszcikuláris kambium és Interfaszcikuláris kambium. A fás szárú növényekben a kambium összefüggő hengerpalásttá záródik. A kambiumgyűrű évenként új szállítóelemeket képez, mégpedig a kerület felé háncs-, befelé fagyűrűket. A fagyűrűk összessége a fatest, míg a háncselemekből álló rész neve háncstest. • Évgyűrű: A fatestnek egy év alatt történt gyarapodását könnyen meg lehet állapítani, mert az évenként keletkező évgyűrűk között ott, ahol az előző év szűküregű elemei és a következő év tágüregű elemei érintkeznek, éles határvonal, (évgyűrűhatár) látszik. A fatest éves gyarapodása tehát két részből áll: a tavasszal és nyáron létrehozott elsősorban szállító elemeket tartalmazó részből/ korai pászta/ és az zömében ősszel keletkezett vastagabb falú szilárdító rostokból/ késői pászta/. A két rész határvonala az évgyűrű. • Bélszövet: a sztéle központi részét kitöltő rendesen parenchimatikus szövet • • A szíjács a fatest külső, kambium felöli része. A szíjács a fatest élő része, amelynek elsődleges feladata a nedvek szállítása a gyökértől a lombokig. A szíjács alatt a geszt helyezkedik, amely a fat elhalt sejtjeiből áll. A háncselemekkel érintkezve, a fellogén kialakítja a harmadlagos védőszövetet(ritidóma). A fatest nagyjából körkörös gyűrűi a fás szár keresztmetszetén szabad szemmel is láthatók. Kialakulásuk az éghajlati viszonyokkal kapcsolatos. A mérsékelt éghajlati övezetben a kambium működése az évszakváltozásoknak megfelelően szakaszos. A háncstest a fatestnél sokkal keskenyebb. Ennek az az oka, hogy a kambium jóval kevesebb és vékonyabb falú háncselemet hoz létre, amelyek legtöbbször összenyomódnak. A háncstestnek elsősorban az utolsó évi gyűrűje működőképes. Tavasszal a fák nagy vízigényének kielégítésére tág üregű, vékony falú vízszállító faelemek képződnek. Ősszel, amikor az életfolyamatok lelassulnak és a talaj szárazabb, szűk üregű, vastag falú, inkább a szilárdítást szolgáló sejtek jönnek létre. Télen a kambiumsejtek osztódása szünetel. Az egy évben kialakult szállítóelemek együttesen évgyűrűt alkotnak. A tavaszi évgyűrűrész szélesebb, világosabb, míg az őszi keskenyebb és sötétebb. Az egymástól jól elkülönülő gyűrűk száma alapján megállapítható a törzs vagy az ág életkora. Szár-és hajtástípusok • Fás szár: éveken át fejlődő, másodlagos vastagodású, hosszú szártagú, évgyűrűs szerkezetű szár. • Pálmatörzs: egyenletes vastagodású, levélkoronát viselő, rendesen ágatlan, több évig élő fás szár, oldalán a lehullott levelek ripacsai láthatók. • Lágyszár: 1 vagy 2 éven át élő, puha állományú, tövén fásodó szár, pl. napraforgó, len, kukorica, cirok A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Szalmaszár: Fűféle szárak • • • • • ▪ ▪ Gyűrű szár, közepén lyuk ▪ Vékony fal, mégis magasra nő ▪ Vastag falú bőrszövet ▪ Alatta szklerenchimarostok ▪ Vastag falú szállítónyalábok Nádszár: Kemény, fás szilárdítószövetű, több méteresre is megnövő üreges, bütykös szalmaszár, pl. fedőnád, bambusznád Palkaszár: Olyan lágy szár, amely csak alsó részén rövid szártagú, leveleket csak itt visel, utolsó szártagja megnyúlt s a szár látszólag csak ebből a csomótlan szártagból áll, pl. szittyók, kákák Tőszár: Levélrózsát viselő, rövid szártagú szár, virágzáskor vagy hosszú hajtást pl. kövirózsa vagy tőkocsányt fejleszt. Tőkocsány: A tőszár csúcsrügyéből fejlődő, levéltelen, hosszú szártagú, virágban vagy virágzatban végződő szár, pl. kankalin, hóvirág, tulipán, stb. Föld alatti módosult szárak •Mindig lágy állományúak •Raktározás vagy vegetatív szaporítás •Többnyire pikkelyleveleket viselnek •Föld alá kerülve eredeti funkciójukat vesztik ▪ o Rövid szártagú, vastag, évelő szár Gyöktörzs(rizóma) o Járulékos gyökerek o Apró pikkelylevelek o Változatos elhelyezkedés (függőleges, vízszintes, ferde) ▪ Tarack: o Sűrűn elágazó, talajban vízszintesen elhelyezkedő, hosszú szártagú szár. o Duzzadt csomóiból járulékos gyökerek ▪ Gumó: o Erősen megvastagodott, gömbölyded, rövid szártagú szár. o Rügyeiből föld feletti hajtások, gyöktörzsek vagy tarackok fejlődhetnek. o Szárgumó-karalábé o Ággumó-burgonya, csicsóka A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu ▪ Hagyma: o Nagyra nőtt rügy o Egyszikűek jellemző módosulata o Rövid szártagú szár-hagymatönk, erre ráboruló hagymalevelek (allevelek), ezek közül belső (pikkelylevél), külső elszárad (buroklevelek). o Fokhagyma-fiókhagymák ▪ Hagymagumó: o Hagyma és gumó keveréke, száraz buroklevelek, nincsenek húsos pikkelylevelek o Kikericsek és sáfrányokSáfrány Föld feletti módosult szárak o alakú szár) o ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ Lehetnek lágyak (inda, kacs, levél Vagy elfásodóak (tövis). Inda: heverő, vékony, hosszú szártagú szár, szárcsomóknál legyökerezik-vegetatívszaporodás Kacs: kapaszkodó, csavarodó szár: szárkacs és ágkacs Tövis: Szártövis, ágtövis-védelem és párologtatás csökkentése Platikládium: Fügekaktuszellaposodott szár Fillokládium: Levél alakú szár(sprága, csodabogyó) 20. A gyökércsúcs és a hajtáscsúcs szövettani összehasonlítása. Hajtáscsúcs: ▪ ▪ funkcionálisan elkülönülő zónák ▪ keletkezésüek ▪ internódiumokra(szártag) tagolódik nincs parenchimatikus védősapka nincsenek strukturálisan és levelek és az oldalhajtások exogén nóduszokra(szárcsomó) és A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Iniciális gyűrű: a hajtás csúcsmerisztémájának az a területe, ahol a levéldudorok megjelennek. Bordamerisztéma: a szár központi hengerének szöveteit létrehozó osztódó szövet Tunika: a hajtáscsúcs legkülső egy vagy néhány sejtsoros rétege, mely a bőrszövetet alakítja ki. Korpusz: a hajtáscsúcs merisztematikus központi része, mely az elsődleges kéreg és a központi henger szöveteit alakítja ki. Gyökrécsúcs • A gyökércsúcson parencimatikus védősapka-kaliptra(gyökérsüveg). Lehet zárt típusú (elkülönült kaliptrogén és dermatogén) és nyílt típusú (dermakaliptrogén). • Strukturálisan és funkcionálisan elkülönülő zónák(* a zónák jellemzői előző tételben le vannak írva) o osztódási zóna o megnyúlási zóna o felszívási zóna o szállítási zóna o elágazi zóna • Az oldalgyökér endogén keletkezésű 21. A levél szövettani felépítése, levélmódosulatok, a levél alkalmazkodási lehetőségei a környezeti viszonyokhoz. A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu 1.A felső epidermisz (felszíni epidermisz) védi a növényt. Az epidermisz elsődleges bőrszövet, mely a gyökerek kivételével az egész növényt beborítja. A felső és alsó epidermisz között helyezkedik el az alapszövetet tartalmazó zóna, a mezofillum: Oszlopos szerkezetű a táplálékkészítő (asszimiláló) alapszövet (oszlopos vagy paliszád parenchima). Ebben a szövetrétegben sok a zöld színtest, itt zajlik a fotoszintézis. A szivacsos alapszövet (szivacsos parenchima) a levél fonákán, az asszimilátumokat gyűjti (esetleg vizet tárol), laza szerkezete a fotoszintézishez szükséges gázcserét biztosítja. 1. A kutikula egy viasszerű anyag (kutin) által alkotott vízzáró, fizikai és kémiai behatások ellen védő réteg. 2. Az alsó epidermisz (fonák epidermisz) szintén véd, valamint a gázcserenyílásokon keresztül párologtat. 3. Sztómák(gázcserenyílások): a levegővel telt hasadásos intercelluláris járatrendszer felszíni kivezető nyílásai a párologtatást és a gázcserét végzik 4. Xylem (farész): A gyökerek felől szállítja a vizet a sejtekhez. 5. Floem (háncsrész): A levelek irányából szállítja el az asszimilációs termékeket a növény többi része felé. Nincs a levélben: raktározó szövet,periderma és másodlagos vastagodás. Levéltípusok: • Sziklevelek: ➢ Vastag sziklevél-csak raktározás ➢ Vastag sziklevél, raktározás és asszimiláció A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Vékony, tápanyag felszívás, majd zöldülés és növekedés • Allevelek ➢ Lomblevelek szintje alatt, levélnyél általában hiányzik. ➢ Védelem: rügypikkelyek ➢ Raktározás: hagyma • Lomblevelek: asszimiláció és gázcsere • Fellevelek: Lomblevelek szintje felett helyezkednek el, szintén csökevényesek, levélnyél nélkül. ➢ Levélmódosulások: • Levélkacs: Kapaszkodószervvé módosult levél: vagy a teljes levél, vagy csak a lemeze módosul kaccsá. • Levélkekacs: A párosan szárnyalt, összetett levél levélgerincének a csúcsán kapaszkodószervvé módosult levélke. Lehet egyszerű, vagy elágazó kacs. • Levéltövis: Védelmi célú módosulás, tövissé redukálódott, elfásodott lomblevél. (A kaktuszok tövisei is redukálódott lomblevelek.) • Kupacslevél: A bükk- és nyírfafélék (Fagaceae, Betulaceae) termős virágát, majd makktermését burokszerűen borító, többnyire elfásodó, esetleg puha (pl. mogyoró Corylus) (fel)levélmódosulás. Védelmi feladatot lát el, ezért felületén gyakran pikkelyeket, tüskéket visel. • Szukkulens levél: A pozsgások olyan - többnyire sivatagi, félsivatagi - növények, amelyek nagy mennyiségű vizet képesek tárolni a testükben. o Két fő típusuk van: ▪ törzs(szár)szukkulensek - a megvastagodott, húsos, pozsgás törzsükben képesek tárolni a vizet. ▪ levélszukkulensek - a megvastagodott, húsos, pozsgás leveleikben képesek tárolni a vizet. • Rovarfogó levél: A rovaremésztő növények általában nitrogénszegény élőhelyeken élnek, ahol rovarfogásra módosult leveleik segítségével egészítik ki a szegényes tápanyag felhozatalt. A nemzetségenként (ill. fajonként) eltérő, igen változatos felépítésű csapdákká alakult levelek fehérjeemésztő nedveket termelő sejtekkel rendelkeznek, így növény képes lebontani és hasznosítani az elfogott zsákmányt. • Gyökérszerű levél: Vízinövények alámerült leveleire jellemző módosulás. A levelek többnyire erősen tagoltak, sallangosak, nagy felületen érintkeznek a vízzel, gyökérszerű funkcióval rendelkeznek. A levél alkalmazkodása a környezeti viszonyokhoz • Levelek a száraz területeken: o Limitált vízellátás o Levelek csökkentik vízveszteséget ▪ vastag, bőrszerű levelek ▪ kevés vagy rejtett sztóma ▪ szukkulens, vízmegtartó levelek, vagy nincs levél ▪ sok növényi szőr, trichóma • Vízi növények: o Leveleikben kevés xlilém és floém o Nincs paliszád és szivacsos parenchima, csak mezofillum A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu