Populációgenetika jegyzet

Előnézet

A jegyzetről

Populációgenetika vizsgára segítő jegyzet

Vásárlás (500 Ft)

Név

Populációgenetika jegyzet

Típus

Felsőoktatás

Tantárgy

Populációgenetika

Év

2014

Szak

Biológia

Intézmény

Szegedi Tudományegyetem

0 letöltés

Szerző

b.hanna

Létrehozva

2022-01-04

Oldalak száma

Jelentem

Filogenetikai fajkoncepció: Faj alatt egy olyan, tovább nem bontható, tisztázott leszármazási kapcsolatú egységet értenek, amely egyértelműen diagnosztizálható. A definíció értelmében tehát akár egy szubsztitúció, például egy konzekvens, fixálódott DNS szekvencia pozíció különbség is elegendő. A fajképződés vizsgálata lényegében populációk divergenciájának elemzése. Előnye, hogy alkalmazható ivartalan szaporodás esetén is. Hardy-Weinberg szabály: az első utód generációtól a genotípus relatív gyakoriságok változatlanok, gyakoriságuk: P=p2 az A1A1, H=2pq az A1A2, és R=q2 az A2A2 genotípusra, amelyeket Hardy-Weinberg arányoknak nevezünk, és az allél gyakoriság változatlan. Allopatrikus populáció: Az egymástól fizikailag, tipikusan földrajzilag izolált populációk . Fixációs index: Populáció szerkezet egy általános használt mérőszáma a fixációs index (F), amelyet a beltenyésztés jellemzésére vezettek be. Heterozigozitás: a várt heterozigóta gyakoriság egy ideális populációban. Heterozigóta hátrány: Heterozigóta fitnesz kisebb. Drift hatása az allélgyakoriságra rövid és hosszú távon: drift mellett a szelekció is hat a populációban. Kis populációban a drift hatása jelentősebb, nagyobb populációban alapvetően már a szelekció hatása dominál. Ha a populációk generációnkénti allél gyakoriság átlagának változását nézzük, az előnyös allél gyakorisága növekszik. Csak drift hatására nem várjuk ennek változását. Minél nagyobb a populáció mérete, annál kisebb a drift jelentősége, együttes hatásuk azonban a szelekció intenzitásának is függvénye. Heterozigóta előnyre példa: hererozigóta fitnessz nagyobb, így a homozigóták elleni szelekció egy populációban. Az egyensúlyi érték csak a homozigóták elleni szelekció erejétől függ. De homozigóta nem eliminálható (heterozigóta párzás folyamatosan generálja). Pl: malária, sarlósejtes vérszegénység: A sarlósejtes vérszegénység nagyfokú védelmet biztosít a maláriával szemben. A malária kórokozója, a Plasmodium parazita életciklusának merozoita szakaszában vörösvértestek belsejében él. A vértest általában életben marad a kórokozó szaporodási ciklusának végéig, ám a sarlósejtes hemoglobint tartalmazó sejtek hamarabb elpusztulnak – előbb, mint hogy a kórokozó utódai elhagynák azt. A sarlósejtes vérszegénységet okozó génre heterozigóta személyek ugyancsak nagyfokú védelmet élveznek a maláriával szemben Diszruptív szelekció: két vagy több extrémebb forma előnyös a köztes karakter állapotokhoz képest. Hatására a populáció genetikai diverzitása nő. Ritkán szimmetrikus (vagyis az átlag is változik). Konstans (genotípus) fitnesz: az allél és genotípus gyakoriságoktól független. Minden generációban azonos (nem függ az időtől), amíg a környezet változatlan. Adaptív felület: Az a felületet, ahol az átlagfitneszt az allél vagy genotípus gyakoriság függvényében ábrázoljuk. A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Asszortatív párzás: Nem véletlenszerű párválasztás. A párválasztás adott fenotípusos jellemzőkre, például karakter állapotokra történő preferenciával értelmezzük. Mivel ezek külső morfológiai jellemzők, tipikusan kvantitatív jellegek, elemzésük a kvantitatív genetika módszereivel történik Heritabilitás: Az örökölhetőség a kvantitatív tulajdonság fenotípusos változatosságának az a hányada, amely genetikai okokra (gének additív és nem additív hatására) vezethető vissza. Speciáció típusai Legáltalánosabban a génáramlást korlátozó barrierek földrajzi eredete szerinti felosztást használják. Ez alapján beszélhetünk allopatrikus (barrierek megjelenése, divergencia a populációk földrajzi izolációja során történt), parapatrikus és szimpatrikus speciációról (részleges, vagy nincs földrajzi izoláció, speciáció egy nagy pánmiktikus populáción belül történik). Allopatrikus speciáció a fajképződés általános módja. Alapvető esete a vikarianca (földtörténeti) eseményekre izoláció, amikor az ősi populáció két nagy populációra hasad. Peripatrikus speciáció során egy kis populációban következik be a divergencia a nagyobb elterjedésű ősi formától földrajzi izolációban (pl. sziget). Parapatrikus, szimpatrikus peciációs módok jelentősége vitatott Gyakoriságfüggő szelekció: a fitnesz függ a populációbeli genotípus gyakoriságától is vagyis nem konstans Irányító szelekcióra példa: rezisztencia elterjedése, ipari melanizmus. Introgresszió: géntranszfer egyik fajból a másikba. Például a hibrid visszakereszteződik a szülői populációkkal, allélokat vihet át egyik fajból a másikba Egy faj tulajdonságainak bevitele egy másik faj genotípusába, géntranszfer Mikorszatellitek: short tandem ismétlése (STR), ismétlődő szekvenciák 2-6 bázispár a DNSen. DNS marker a genomban. Ismétlődő (SSR – simple squence repeat) hipervariábilis. Izolációs barrierek típusai és jellemzésük: Olyan jellegek, amelyek megakadályozzák a két faj egyedeinek egymás közötti szaporodását. 1: Prezigotikus izoláció, A: párzást megelőző. Párzást kizáró barrierek hatására az ivarsejt transzfer mértéke csökken. Ennek hátterében állhat például ökológiai izoláció. Például a párzási időszak eltolódhat (szezonális izoláció) a két csoportban, vagy az izoláció a habitatra vezethető vissza. Viselkedésbeli (etológiai vagy ivari) izoláció különösen szimpatrikus elterjedésű fajoknál fontos. B: párzással. Előfordulhat, hogy a párzás bekövetkezik, de barrierekre visszavezethetően hibrid zigóta már nem képződik. Különböző spermakizárás és spermakompetíciós mechanizmusok ismertek. Gametikus izolációról beszélünk, ha a különböző fajoktól származó ivarsejtek nem képesek egyesülni. A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu 2: Posztzigotikus (zigóta képződés van) Posztzigotikus barrieriek a hibrid zigóta túlélését, reproduktív sikerét csökkenthetik. Hibrid életképtelenségről beszélünk, ha a hibrid túlélése kisebb. Amennyiben a hibrid visszakereszteződik a szülői populációkkal, allélokat vihet át egyik fajból a másikba. Barrier hatása általában a környezettől független ("belső" barrier), már korai embrionális állapotban jelentkezik egyedfejlődési zavar formájában. De lehet környezetfüggő, növények esetén ez gyakoribb. A hibrid akár életképesebb lehet a szülő fajokéhoz képest köztes, zavart élőhelyen. Reakciónorma: Egy genotípus reakciónormája alatt azokat a különböző környezetben kifejeződő fenotípusokat értjük, amelyek a genotípusnak tulajdoníthatóak. A genetikai változatosság hatása környezetfüggő, amikor is gén-környezet kölcsönhatásról beszélünk Az adott genotípus optimális normája optimális fenotípust eredményez különböző környezetben, vagyis adaptív. Apomorfia: filogenetikus rendszertan fogalma. egy taxonómiai karakter (tulajdonság, bélyeg, jelleg) levezetett, tehát az evolúcióban újonnan megjelent állapota. Pleziomorfia: ősi karakter. Dém: génáramlás alapegysége, a szaporodási egységet jelentő dém (populáció), amelyet egy diszkrét homogén egységnek tekinthetünk, amelyben például a párválasztás véletlenszerű lehet. Biológiai fajkoncepció: aktuálisan vagy potenciálisan szaporodási egységet alkotó populációk csoportja, amelyek más csoportoktól szaporodást tekintve izoláltak (reproduktív izoláció). Reproduktív izolációt olyan öröklődő különbségeknek tulajdonítjuk, amelyek a populációk közötti génáramlást csökkentik. Stabil egyensúlyi polimorfizmus: szelekció folyamatosan hat, de nincs változás a populációban. A stabil egyensúlyt két különböző folyamattal értelmeztük. Folyamatosan hat a szelekció, azonban mégsem történik generációról generációra történő változás - azaz evolúció - a populációkban. Additív genetikai variancia: Az additív genetikai variancia a genetikai variancia egyik komponense, amely az additív hatású génekre vezethető vissza. Így az utód populáció változatossága a szülőkét meghaladhatja. Hardy Weinberg egyensúly feltételei: • • • • • véletlenszerű párválasztás (genotípus és allél kombinálódás), vagyis a populációnk homogén (pánmixis), (végtelen) nagy a populáció (nincs drift, véletlen hatásával nem számolunk), nincs mutáció, a populáció zárt (nincs génáramlás), nincs szelekció, vagyis a mortalitás a genotípustól független, a változatok utódszáma (genotípus fitnesze) azonos. A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Beltenyésztés: Közeli rokonok közötti párosodás. Önmagában az allél gyakoriság megváltozását nem vonja maga után, pusztán a genotípus gyakoriságokra van hatással. Beltenyésztést általában hátrányosnak tekintjük azért, mert a hátrányos recesszív allélok homozigóta formába kerülési esélye megnő. Stabilizáló szelekció hatása a fenotípus gyakoriságra: fenotípusos változatosságot a stabilizáló szelekció is csökkentheti, hiszen az extrém formákat eliminálja a populációból Kapcsoltsági egyensúly: Két lokusz alléljainak véletlenszerű allél asszociációja. Irányító szelekció: Irányító szelekció allél szubsztitúciót eredményez, amely során az előnyös allél elterjed, fixálódik. Az előnyös allél elterjedése kezdeti gyakoriságától független, ha jelen van, akkor fixálódik is. Ennek feltétele az, hogy az allélt hordozó genotípusok fitnesze nagyobb legyen, mint a többi, illetve a heterozigóta fitnesze a homozigótáknál sem nagyobb, sem kisebb nem lehet. Genetikai sodródás: az elterjedés, evolúciós változás egy lehetséges magyarázata, amely nem adaptív evolúciót eredményez. Véletlenszerű (random) fluktuációt jelent az allél, genotípus, vagy bármely önreprodukálódó entitás (akár kromoszóma, faj) gyakoriságában. Szimpatria: fajképződés egyik típusa nem igényli a földrajzi elkülönülést vagy a környezet megváltozását. Viselkedésbeli izoláció. Pl: más beporzó állat: kolibri, méh. Diszruptív ("szétválasztó", diverzikáló) szelekció: a stabilizáló ellentéte, két vagy több extrémebb forma előnyös a köztes karakter állapotokhoz képest. Hatására a populáció genetikai diverzitása nő. Ritkán szimmetrikus (vagyis az átlag is változik). Polimorfizmus fogalma: Két vagy több, határozottan eltérő alak megléte egy fajon belül. Populációt milyen mérőszámokkal tudjuk meghatározni: A mintavétel egysége az egyed, hiszen a tulajdonságokat (beleértve a genotípust is) egyedekhez rendeljük.  gaméta korrelációk F fixációs index: Populációk közötti különbségek általánosan használt mérőszáma a fixációs index, amely a heterozigozitás segítségével értelmezhető, de feltétele: közös eredet (azonos rokonság) egyidőben,  heterozigozitás koncepciójának kiterjesztése  szekvenciák  ma: történeti rekonstrukció A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Klasszifikációs iskolák: Két alapvető rendszerezési elvet ismerünk, ezek a fenotípusos hasonlóság és a rokonság. A fenetika, numerikus taxonómia iskola teljes hasonlóság, míg a filogenetikai (kladisztika, statisztikus filogenetikai) iskola rokonság alapján osztályoz. A hagyományos evolúciós taxonómiai lényegében a kettő szubjektív keveréke.  Fenetika: az összehasonlítás statisztikai módszerekkel történik. Gyakran használjuk ma is, elsősorban morfológiai, anatómiai jellegek összehasonlítására.Az így kapott fenogram nem biztos, hogy a filogenetikai kapcsolatokat tükrözi.  Evolúciós taxonómia: A karakterek egyben a taxonok közötti kapcsolatra is utaltak, amit automatikusan evolúciós kapcsolatnak tekintettek.  Kladisztika: Alapelve az, hogy a hierarchia különböző hierarchia fokán megjelent apomorf karakter állapotokkal a történet rekonstruálható, ahogy korábban láttuk. Így feladatunk a szünapomorfiákkal definiált testvércsoportok azonosítása. Ezt akkor tudjuk megtenni, ha az apomorfiákat azonosítani tudjuk, vagyis a homológ karakter polaritása, az ősi és leszármaztatott kapcsolat tisztázható.  Statisztikus filogenetika: evolúciós modelleken alapul. A modellek segítségével távolságot tudunk definiálni a karakterek és így a csoportok között. Fajképződés típusai elterjedés alapján: A reproduktív egységként definiált populációk divergenciája gyakran földrajzi izolációban következik be. A természetes populációk térbeli eloszlása, földrajzi változatossága egy faj genetikai változatossága szerveződésének fontos szintjét képezi.    allopatrikus: az egymástól fizikailag, tipikusan földrajzilag izolált populáció allopatrikus populációknak nevezzük parapatrikus: folytonos kapcsolat: elterjedési terület részben átfed szimpatrikus: ős elterjedési területén belül: elterjedési terület teljesen átfed. Az átfedő területet, ahol a két populáció egyedei egymással szaporodnak, hibridzónának nevezzük Tökéletes adaptációt mik akadályozzák (felsorolás):  a relatív előny számít, minden generációban a populáció többi, aktuálisan jelen lévő változatához képest  a mutációk véletlenszerűek (lehetne jobb, de nem jelent meg)  különböző kényszerek (lehetne jobb, de a kifejeződési mechanizmust ehhez teljesen át kellene szervezni - történeti, egyedfejlődési kényszerek)  karakter korrelációk (például a mutáció más tulajdonság, vagy funkció tekintetben hátrányos)  időeltolódás(valaha előnyös volt a tulajdonság, ma már nem az)  Fosszilizálódás feltételei: A fosszilizálódás feltétele a betemetődés. Ez főképpen vízi üledékképződési környezetben jellemző, mert szárazulaton inkább a lepusztulás valósul meg. Fosszilizálódásra a szervetlen vázelemek alkalmasak, mert a szerves anyag az élőlény elhalása után gyorsan elbomlik, csak ritka és speciális feltételek között maradhatnak fenn szerves testelemek (gyantába ragadt rovarok, jégbe fagyott mamut). A lágy részek csak akkor fosszilizálódnak, ha gyorsan oxigénmentes helyre kerülnek (pl. tengerfenék csuszamlással). A fosszilizálódó szervetlen vázak anyaga főleg kalcium-karbonát (kagylók, csigák, stb.), szilicium-dioxid (kovamoszatok, kovaszivacsok, radioláriák) vagy kalcium-foszfát A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu (gerincesek). Az üledékbe süppedt maradványok egyre mélyebbre kerülnek miközben nyomás nehezedik rájuk, és megkövülnek. Kambriumi robbanás: A kambriumi robbanás a ma élő állatok őseinek földtörténeti viszonylatban hirtelen megjelenése a fosszíliákban, egy mintegy 10 millió éves intervallumban. Első ismert ízeltlábúak, tüskésbőrűek, puhatestűek, szivacsok, félgerinchúrosok, fejgerinchúrosok a kései Kambriumban gerincesek, állkapocs nélküli halak is. Minden moszattörzs megvan már. Ezt a robbanást azzal magyarázzák, hogy a Kambriumra megnövekedett algatömeg nagyszámú növényevő állatot táplált, és ez kedvezett a ragadozó életforma megjelenésének, ami ellen a kemény váz előnyös. Emellett az O2 szint megközelítette a mait, így lehetővé vált a nagyméretű soksejtű élőlények kifejlődése. Evolúció kulcsa miben rejlik??: az evolúciós változás generációról generációra bekövetkező változások sorozata, ahol a változás időbeli egységét jelentő szülő és utód generációk közötti átmenetet az alábbi három fő logikai egységre bonthatjuk: 1. szülő populáció változatossága: a tulajdonságot egy adott populációba sorolható egyedekhez rendeljük és a populációt a különböző tulajdonságokat hordozó egyedek gyakoriságával jellemezzük; 2. generációk közötti átmenet: a tulajdonságok változását az egyedek szaporodásán keresztül értelmezzük; 3. utód populáció változatossága: a változás az utódok populációjában a különböző tulajdonságokkal jellemezhető utódok gyakoriságának megváltozásán keresztül realizálódik. Regulátor szakaszok jelentősége??: Meghatározó jelentőségűek az evolúció szempontjából:     Lehetővé teszi a morfológiát szabályzó gének többszöri felhasználását (pleiotrópia). Lehetővé teszi az élőlényeket felépítő modulok egymástól független evolúcióját . A szabályozó szakaszok mutációi szolgálnak a morfológiai variációk forrásául. A regulátor szakaszok megváltozása evolúciós újítások forrása lehet. Hardy-Weinberg egyensúly: • • • • Polimorf populációból kiindulva az egyensúlyi populáció stabil egyensúlyi polimorfizmust mutat, vagyis pusztán mendeli genetikával és véletlenszerű párválasztással egy nagy populációban a változatosság megmaradTehát az ideális populációban nem történik evolúció, mert nincs változás. Az ideális populáció olyan speciális eset, ahol az allél gyakoriságból a genotípus gyakoriság közvetlenül becsülhető. A Hardy-Weinberg parabola: a genotípus gyakoriságokat ábrázolva az allél gyakoriság függvényében azt látjuk, hogy a heterozigóták aránya akkor a legnagyobb, ha az allél gyakoriságok azonosak. Ekkor a populáció 50%-a heterozigóta. Másrészt, ha egy allél ritka, például p=0,01, szinte kizárólag heterozigótákban van Ha mindössze egy generációban random párválasztás történik a kérdéses lokuszra vonatkozóan egy populációban, a genotípusokra Hardy-Weinberg arányokat várunk, függetlenül minden korábbi genotípus gyakoriságot is érintő hatástól. Vagyis a véletlenszerű párválasztás a korábbi hatásokat (ami az elterjedésre vonatkozóan a populáció története) törli. A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Természetes szelekció feltételei: Genetikai modellünk alapján a természetes szelekció automatikus folyamat, ha az alábbi feltételek teljesülnek:  fenotípus és fitnesz: változatosság egy olyan karakterekben, amelyek változatosságot eredményeznek a fitneszben (Restriktív környezet, amihez adaptálódnia kell az adott populációnak)  genotípus és fenotípus: a jellegek öröklődnek és a fenotípusos változatosság oka az eltérő genotípus (Genetikai alapanyag, amit a mutáció ad)  megfelelő szaporodási közösség, ahhoz, hogy az adaptálódott allélok fennmaradhassanak, a nem adaptálódottak pedig kiszelektálódjanak Dobzhansky-Muller elmélet: A hibrid sterilitást, életképtelenséget eredményező géneknek funkciójukat normálisan ellátják fajon belül. Vagyis a hátrány feltehetően a különböző fajokból származó allélok kölcsönhatásából származhat. Tegyük fel, hogy egy allél fixálódik az A lokuszon D. melanogaster-ben, illetve hasonlóan egy B lokuszon is D. simulans-ban. A és B gének mutációi hatással lehetnek például az anyagcsere folyamatokra, alléljaik fixálódása a környezethez való alkalmazkodásnak köszönhető. A két allél együttesen azonban hátrányos, genetikai inkompatibilitást eredményez, amelyet Dobzhansky-Muller inkompatibilitásnak nevezünk. Az eredmények egyértelműen támogatják azokat a hagyományos elképzeléseket, amely szerint a faj egy önálló koadaptálódott génpool, vagy a fajt a gének "harmonikus" kölcsönhatása jellemzi. Stabil egyensúlyi polimorfizmust milyen tényezők befolyásolják??:  negatív gyakoriság függő szelekció  drift  környezet Neutrális evolúció: a semleges változatok gyakorisága is változhat a populációban generációról generációra a genetikai sodródás hatására, ezt nem adaptív, vagy neutrális evolúciónak nevezzük. Szomszédság: Folytonos átmenetet tételezünk fel a populációk között. Genetikai távolság: A populációk közötti különbségeket kifejezhetjük a genetikai távolsággal is, amely az allél, genotípus gyakoriságok függvénye. A távolság két populáció között értelmezhető, a teljes metapopulációra vonatkozóan használhatjuk például a páronkénti távolságok átlagát. Genetikai és földrajzi távolság korrelációja elemezhető, amelyből például a génáramlás mértékére következtethetünk. Linkage disequilibrium: kapcsoltsági egyensúly hiánya. Evolúció bizonyítékai : Molekuláris homológia, fosszíliák folytonossága, elkapott mikroevolúció, elkapott makroevolúció, mesterséges szelekció, homológ szervek, filogenetikai fák, paleontológia, komparatív morfológia, embriológia A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Mikor adaptív jelleg az utód gyilkosság:  Forráshiány: Kemény teleken a vadlovak megölik a csikókat, súlyos nektárhiány esetén a méhek kiszívják a lárváik testnedveit. A szülők életének veszélyeztetése további utódok lehetőségét kockáztatja.  Csökkent életképességű utód gondozását a legtöbb állat beszünteti. Egészséges utódoktól vonna el forrásokat.  Az utód idegen vagy bizonytalan származása esetén az emlősök és a madarak gyakran megölik a kicsinyeket. Más utódjának gondozása csak ritkán emeli a szülők fitnessét. Milyen adaptációk vezettek az emlős evolúcióhoz:  Az állandó testhőmérséklet lehetővé teszi az éjszakai életmódot, ami új niche-t nyit a dinoszauruszok uralta világban.  Az állandó testhőmérséklet magas anyagcsere szintet és homeosztatikus szabályozást feltételez.  A magas alapanyagcsere intenzív táplálkozást tesz szükségessé, ami erős állkapcsot igényel differenciált fogakkal, valamint erőteljes és gyors mozgást, ahol a lábak a testet elemelik a talajtól.  A magas anyagcsere nagyobb agyat tesz lehetővé, amely kifinomult érzékelést és sokrétű alkalmazkodást biztosít.  Az élveszülés és a szoptatás biztonságosabb szaporodást biztosít, de nagyobb energiabefektetéssel jár, ezért megéri még tovább gondoskodni az utódokról. Ez intenzív szociális kapcsolatot, társas életmódot, tanítást és tanulást tesz lehetővé, ami tovább növeli az intelligenciát. Hogyan szabályozzák a hox gének a testtájak kialakulását: A Hox gének a kromoszómán annak megfelelő sorrendben helyezkednek el, hogy a test melyik részének kialakulását szabályozzák. A Hox gének szekvenciája és elhelyezkedése nagyon hasonló minden állatban. A Hox gének DNS kötő transzkripciós faktorok melyek más gének kifejeződését szabályozzák. A testszelvények azonossága azzal valósul meg, hogy az adott szelvény kialakításához szükséges géneket bekapcsolják, a többit pedig kikapcsolják. Evolúció miért jelentős az egyedfejlődésben: Az egyed élete során, különböző tulajdonságaiban bekövetkező változás - tulajdonságok kifejeződése, kifejlődése, vagyis az egyedfejlődési folyamat során bekövetkező változás - nem evolúciós változás, és nem tekintjük az evolúció feltételének sem. De ez nem jelenti azt, hogy ez a generáción belül bekövetkező változás nincs hatással az evolúció folyamatára, hiszen az elemi folyamatok gyakran a kifejlődött tulajdonságokon, és nem a génjeiken keresztül hatnak. Az élőlények morfológiája és fiziológiája az egyedfejlődésük során alakul ki. A morfológiai jellemzők változatossága az egyedfejlődési folyamatnak is függvénye az öröklődő genetikai különbségek nem biztos, hogy kifejeződnek, illetve a jelleg változatosságot mutathat genetikai különbségek nélkül is. A felnőtt morfológia az egyedfejlődés során alakul ki. A morfológiát érintő evolúciós változások tehát az egyedfejlődés mintázatát kell, hogy megváltoztassák. Ez pontosan tükröződik abban, hogy a különböző taxonómiai csoportok egyedfejlődési mintázatai egy közös alapminta változatai, ami molekuláris szinten is igazolt. (Atavisztikus mutánsok! Szőrös arcú ember, lábas bálna, négyszárnyú légy stb.) A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu