Római jog I. eljárás jog

Előnézet

A jegyzetről

Római jog I., II. rész, eljárás jog 15 tétel kidolgozva

Vásárlás (500 Ft)

Név

Római jog I. eljárás jog

Típus

Felsőoktatás

Tantárgy

Római jog

Év

2019

Szak

Jogász

Intézmény

Elte

0 letöltés

Szerző

b.hanna

Létrehozva

2022-01-02

Oldalak száma

Jelentem

RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 1/32 201. A JOGÉRVÉNYESÍTÉS MÓDJAI, LEHETŐSÉGEI, ESZKÖZEI [MINIMUM TÉTEL VII.] I. - A JOGÉRVÉNYESÍTÉS ÁLTALÁBAN jogkövető magatartás: a társadalom rendes működését eredményezi jogellenes magatartás: valaki megsérti mások jogát, vagy nem teljesíti jogi kötelezettségét jogérvényesítés: a) jogellenes magatartás tanúsítása esetén szükséges b) szolgálja a jogi norma parancsának érvényre jutását c) szolgálja a megsértett alanyi jog orvoslását d) 2 fajtája van: - önhatalmú jogérvényesítés (érdekérvényesítés) - állami jogérvényesítés II. ÖNHATALMÚ JOGÉRVÉNYESÍTÉS A) önhatalom: az ember a maga érdekeit a saját erejére támaszkodva, magánharc útján érvényesíti, melyet a szemben álló felek ereje, ügyessége dönt el;fokozódó visszaszorítás - 2 formája van: a) tilos önhatalom: - nem módja a jogérvényesítésnek - bűncselekménynek minősül b) jogos önhatalom: - a jogérvényesítés kivételes formája - azokra a kivételes esetekre korlátozódik, amelyeknél az állam által biztosított jogvédelem nem elégséges, mert annak igénybe vétele esetén a jogsérelem már nem volna helyrehozható - 2 féle megnyilvánulása van: 1. önvédelem - a sértettet ért jogtalan, közvetlen és másként el nem hárítható támadás azonnali és arányos visszaverése - pl.: házat elfoglalni akaró éjjeli támadó visszaverése a tulajdonos által 2. önsegély: - már bekövetkezett jogsérelem önhatalmú helyrehozása - pl.: házából erőszakkal kivetett személy erőszakkal visszafoglalhatja azt B) önhatalom törvényi úton való visszaszorítása: - XII táblás törvényben közvetve (csak az éjjeli és fegyverrel védekező tolvaj megölését nem büntette; többit igen) - Caesar (Augustus?): lex Iulia de vi privata (erőszakos jogérvényesítés tilalma)ű - Marcus Aurelius: decretum divi Marci (hitelező követelését elveszti, ha adósának vagyontárgyát követelése fejében lefoglalja - I. Theodosius, II. Valentinianus, Arcadius konstítúciója (389): aki más vagyontárgyát önhatalmúlag elveszi, amennyiben az önhatalmat gyakorló a jogos tulajdonos volt, a tulajdonosnak a sértett javára való elvesztésével, ha pedig nem a tulajdonos volt, a dolog értékének megfelelő büntetéssel sújtandó; - iustinianusi kodifikáció: önhatalmú jogérvényesítés általános tilalma - a jogos önhatalom kereteit a jogtudomány a vim vi repellere licere elvben rögzíti: „erőszakot szabad erőszakkal visszaverni, és ezt a jogot a természet biztosítja” ~1~ A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 2/32 III. ÁLLAMI ÚTON TÖRTÉNŐ JOGÉRVÉNYESÍTÉS - az alanyi jogok érvényesítése (fejlett társadalmakban) rendszerint bíróságok és más hatóságok által történik - állami úton történő jogérvényesítés 3 fajtája: 1) peres eljárás (bíróság által) 2) nem peres eljárás (bíróság által) 3) egyéb eljárások, végrehajtási eljárás (egyéb hatóság által) - PERES ELJÁRÁS bírósági eljárás legfontosabb formája a per (lis), a peres eljárás (processus) egyéb bírósági, hatósági eljárástól a contradictio (ellentmondás) különbözteti meg: bíróság (iudicium) előtt keresetével fellépő személy kérelmét a másik fél vitatja contradictio → kérelmező = felperes (actor, petitor) ellenfele = alperes (reus) per: olyan kontradiktórius eljárás, melynek során a bíró a felek jogvitáját a felperes keresetére a perjog szabályai szerint lefolytatott eljárás után ítéletével eldönti, vagy megállapítási per esetén jogok létét/nemlétét állapítja meg. a per felosztása a jogvita tárgya szerint: 1) jogvita tárgya: egy anyagi jogi igény érvényesítése: - a per az alperes marasztalására vagy felmentésére irányul - marasztaló ítélettel (sententia condemnatoria) vagy - felmentő ítélettel (sententia absolutoria) zárul - tulajdonképpeni értelemben vett per (actio, iudicium) 2) jogvita tárgya: jogállapot, jogi tény léte/nemléte: - per célja: ennek megállapítása, de a megállapított jog/tény alapján felmerülhet az igény marasztalásra menő per indítására - előzetes per, megállapítási per (praeiudicium) - a kihirdetett megállapító ítélettel (pronuntiatio) zárul 2. NEM PERES ELJÁRÁS 3. VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS 1. - - IV. AZ ELJÁRÁSJOG FOGALMA ÉS LEHETŐSÉGEI A RÓMAI JOGBAN - ma polgári eljárásjog: a polgári peres és nem peres eljárásra vonatkozó szabályok - Róma: a magánjog érvényesítését szolgáló bírói, bírósági eljárások szabályai nem váltak el a magánjogtól - a magánjogi jogosultság és az azt érvényesítő per szoros egységet képzetek - → praetorok edictuma: + a keresetformulák megszabták: az eljárás menetét + kit milyen jogosultság illet meg + egységes formában tartalmazta a modern jogrendszerekben egymástól elkülönülő anyagi jog és eljárás jogi szabályokat - a római magánjog bölcsője az eljárásjog volt ~2~ A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 3/32 202. A RÓMAI KERESET FOGALMA, LATIN MEGJELÖLÉSEI I. - A RÓMAI KERESET FOGALMA az eljárást a kereset (actio) indítja meg „a kereset nem más, mint jog arra, hogy perrel érvényesítsük azt, ami bennünket megillet” (Celsus) az actio fogalma: actio: ago, agere, egi, actum (űzni, hajtani, tenni, csinálni) ige származéka – eredetileg magistratus előtt végzett cselekvés; kezdetben ünnepélyes eljárás a törvények előírása szerint (legis actio) zajlott; ez a per in iure szakasza, vagy maga a per b) szűkebb értelem (actio, mint eljárási cselekmény) : a felperes perkezdő cselekménye c) felperesi kérelemre a praetor által az in iure eljárásban megadott perindítási engedély = actio. Ezt követi a tkp.i per (apud iudicem eljárásra ennek következtében kerülhetett sor) d) elvontabb értelem: keresetjog - a felperest megillető jogosultság perrel való érvényesítésének joga e) egy meghatározott perfajta jelölése: pl. actio ex stipulatu a stipulatio - stipulatio esetén indítható per f) magasabb kategóriát jelentő keresettípus, a perek egy-egy meghatározott csoportja; (pl. az actio ex stipulato in personam actio - meghatározott személyek ellen irányuló keresetek csoportjába tartozik) a) II. - A RÓMAI KERESET JELENTŐSÉGE A RÓMAI MAGÁNJOGBAN a kereset léte ill. nemléte döntötte el, hogy valakinek van-e alanyi joga vagy nincs az alanyi jog a keresetből származott különbségek az alanyi jog és a kereset viszonya szempontjából a római jog és a modern jog között: RÓMAI JOG alanyi jog akkor létezett, ha a praetor keresetet adott annyiféle alanyi jog, ahány kereset, mivel a keresetfajták megalkotása teremtette meg az egyes alanyi jogokat római jogászok keresetjogi gondolkodása: nem úgy gondolkoztak, hogy vmire jogom van, hanem hogy a praetor keresetet ad vmire anyagi jogszabályok perjogi, keresetjogi megfogalmazásban jelennek meg MODERN JOG az alanyi jog természetéből következik, hogy az keresettel érvényesíthető egyféle kereset van, ez valamennyi jog érvényesítésére szolgál a modern magánjog jogszabályok rendszere önálló anyagi III. A RÓMAI KERESET ELNEVEZÉSEI A RÓMAI JOGBAN a) actio - kereset általános elnevezése, de bizonyos alanyi jogok érvényesítésére szolgáló keresetek más elnevezéssel szerepelnek: b) vindicatio - tulajdonjog érvényesítésére szolgáló kereset c) petitio - hagyaték kiadása iránti kereset d) condictio - kölcsönösszeg visszaperlésére, jogalap nélküli gazdagodás megfizetésére szolgáló kereset ~3~ A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) e) 4/32 querela - kötelesrészétől végrendeletileg megfosztott örökös keresete 203. AZ ELÉVÜLÉS [MINIMUM TÉTEL VIII.] AZ ELÉVÜLÉS FOGALMA explicit formában nem dolgozták ki a fogalmát → nincs adekvát latin szakkifejezés ELÉVÜLÉS: valamely jog állami érvényesíthetőségének időmúlás következtében való megszűnése - a rómaiak nem hivatalból, hanem csak az alperes kifogása alapján vették figyelembe - az elévülés folytán csak a kereset enyészik el, az alanyi jog nem (kiv.: szolgalom), mivel: a) ha az alperes a perben nem élt a keresetelévülés kifogásával, az elévülés dacára is marasztalható volt b) ha az adós teljesítette hitelezője elévült követelését, utólag már nem követelhette vissza azt tartozatlan követelés címén - oka: a bizonyítékok idővel elenyésznek, valamint a régi jogosultságok perlése hosszú idő után igazságtalanságot eredményezhet + hanyagság büntetése is I. - II. AZ ELÉVÜLÉS TÖRTÉNETI KIALAKULÁSA - posztklasszikus korig az elévülés ismeretlen - klasszikus korban a civiljogi keresetek örökös keresetek (actiones perpetuae): megindítását időben semmi sem korlátozta - számos praetori jog keresetei már időhöz voltak kötve (actiones temporales), de ez még nem az elévülés előzménye (csak jogvesztő határidőhöz kötött perindítás) - elévülést kezdetei: tartományi helytartók gyakorlata; a tartományi telket birtoklónak bizonyos feltételek mellett jogvédelmet adtak a telek quasi tulajdonosával szemben = - longi temporis praesriptio: a telek használójának a korábbi quasi tulajdonos utilis rei vindicatiojával szemben emelhető kifogása (praescriptio) - ezt II. Theodosius 424-es constitutioja általánosította: actiones perpetuae elévülését 30 évben állapította meg; az egyház és a kegyes alapítványok keresetei 40 év alatt évültek el III. AZ ELÉVÜLÉS SZABÁLYAI a) az elévülés beálltával a perben az alperes elévülési kifogást (praescriptio) emelhetett az időmúlás puszta tényét ugyanis a bíró hivatalból nem vette figyelembe b) elévülés kezdete: attól a naptól, amelyen a kereseti jog létrejött (actio nata est) Pl.: - tulajdonjogsértésnél a tulajdon megsértésének napja - követelési jogoknál a követelés esedékességének napja elévülési időszak vége, az elévülés bekövetkezte: a határidő utolsó napja c) az elévülés csak azzal a személlyel szemben folyik, akivel szemben a kereset keletkezett - dologi jogok védelmére szolgáló kereset bármely jogsértő ellen indítható (in rem actio); csak azzal szemben évül el, aki ellen éppen indítható lett volna [adós, elbirtoklás], azzal szemben nem, aki az abszolút jogot később, önállóan sértette meg - kötelmi jogoknál (relatív jogok) ellenben ha a kereset (in personam actio) a kötelezettel szemben egyszer elévült, úgy e jog többé senki más ellen nem érvényesíthető [kölcsön] d) FÉLBESZAKAD (interrumpitur) az elévülés: a jogosult jogfenntartó (pl. keresetindítás) ill. a kötelezett jogelismerő (pl. kamatfizetés) nyilatkozata vagy magatartása következtében; a félbeszakító ténytől az elévülés újból kezdődik, a félbeszakadás az elévülés szempontjából tárgytalanná teszi a kereseti jog keletkezésétől eltelt időt ~4~ A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 5/32 e) NYUGSZIK (dormit) az elévülés: olyan esetben, mikor a kereset megindításának lehetősége kizárt (pl. a keresetre jogosult serdületlen kora, törvénykezési szünet, stb. miatt); a nyugvást előidéző körülmény megszűnte után az elévülés tovább folytatódik, a nyugvás idejét megelőző időtartam beleszámít az elévülésbe f) halál (mors): keresetjogi megszüntető hatása van pl. a büntetőkeresetek (actiones poenales) esetén; az elhalt keresetjoga rendszerint átszáll örököseire 204. A BIZONYÍTÁS, A PRAESUMPTIO ÉS A FICTIO [MINIMUM TÉTEL IX.] I. - BIZONYÍTÁS A PERBEN bíró: bizonyítási eljárás → tényállás → ítélet BIZONYÍTÁSI ELJÁRÁS: a per azon szakasza, amelyben a bíró számba veszi a bizonyítékokat, s azokat mérlegelve alkotja meg az ítélet alapjául szolgáló tényállást 1) Bizonyítékok: a) a felek esküje (iuramentum / iusiurandum) b) tanúk vallomása (testimonium) c) a bíróság előtt felmutatott okiratok (instrumenta) - magánokirat: valódiságát annak kellett igazolnia, aki a jogügyletet létrehozta - közokirat: hatóságok állították ki, ellenkező bizonyításig valódinak kellett elfogadni d) bizonyos tárgyak szemléje 2) Bizonyítás terhe: - arra hárult, aki a perben valamit állított (affirmanti incumbit probatio) - pl. a tulajdoni perben a a tulajdonjog fennállását a saját tulajdonjogát állító felperesnek kellett bizonyítania 3) Bizonyítékok mérlegelése: - a bíró ítéletét ez alapján hozta meg a) ŐSI CIVILJOGI PERRENDben alig volt helye b) PRAETORI PERREND lehetővé tette a bizonyítékok szabad mérlegelését [szabad mérlegelési rendszer] c) CSÁSZÁRI PERREND korlátok közé szorította a bírói mérlegelést, meglehetősen szorosan határozta meg, hogy mely bizonyítékoknak milyen bizonyító erő tulajdonítható [kötött bizonyítási rendszer] - pl.: I. Constantinus előírta, hogy a bírák elsősorban a honestior tanúknak adjanak hitelt, valamint egyetlen tanú vallomására sohase alapítsák ítéletüket unus testis nullus testis - „egy tanú nem tanú” 4) Kivételes előírás (jogszabály vagy praetor): a bíró ne közvetlenül bizonyított (vélelem), vagy valótlan tényállásra (fikció) alapítsa az ítéletét II. VÉLELEM (PRAESUMPTIO) - VÉLELEM (praesumptio): amennyiben a jogszabály előírja, hogy a bíró ítéletét nem közvetlenül bizonyított, hanem csak valószínű tényállásra alapítsa; - Pl.: a házasságban született gyermek az anya férjétől származik, ezért ő az apja. ~5~ A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 6/32 2 típusa van: - EGYSZERŰ, MEGDÖNTHETŐ VÉLELEM (praesumptio iuris) - a jogszabály lehetővé teszi az ellenbizonyítást - pl.: férj apaságának vélelme b) MEGDÖNTHETETLEN VÉLELEM (praesumptio iuris et de iure) - vélelem, de nem lehetséges az ellenbizonyítás - pl.: a gyermek fogamzási ideje a születéstől visszafelé számítva 182-300. nap között - pl.: a stipulatio szóbeli megtörténtéről kiállított okirat a) III. FIKCIÓ (FICTIO) - FIKCIÓ (fictio): amennyiben a jogszabály előírja, hogy a bíró ítéletét valótlan, képzelt tényállásra alapítsa; - pl.: a méhmagzatot (nasciturus) már megszületettnek kell tekinteni, ha érdekeinek védelméről van szó - pl.: a hadifogságban meghalt római polgárt úgy kell kezelni, mint aki hadifogságba eséskor, az élete utolsó szabad pillanatában halt meg (a hadifogoly elvileg rabszolga, utána örökölni nem lehet) - ellenbizonyítás nincs ~6~ A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 7/32 205. BÍRÁSKODÁS RÓMÁBAN, A PERBELI KÉPVISELET A RÓMAI BÍRÁSKODÁS ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE elkülönülő hatáskörökkel felruházott bírósági szervezet a köztársaságkorban nincsen, mivel: a) a magánjogi perek túlnyomó részében nem állami bíróságok jártak el, hanem kijelölt (praetor vagy más jogszolgáltató magistratus által) esküdtbírák b) a törvényhozói és büntetőbírói hatalom nem különült el egymástól c) a bírói hatáskörök sem voltak pontosan meghatározva d) a (modern értelemben vett) büntető és polgári perek összefonódtak e) a praetorok valójában Róma főmagistratusai voltak, a római birodalomban pedig a különböző bíróságok egész hálózata működött - mégis megkülönböztetjük a magánjogi és büntetőügyekben eljáró bíróságokat (iudicia) - az ítélkezés helye: + forum + comitium + basilika - megkülönböztetjük a magánjogi és büntetőügyekben eljáró bíróságokat: I. - II. BÍRÁSKODÁS MAGÁNJOGI PEREKBEN - 3 perrend váltotta egymást (egy ideig párhuzamosan is érvényesültek) a) CIVILJOGI perrend (ius civile, legis actios eljárás) b) PRAETORI perrend (ius praetorium, formuláris eljárás) c) CSÁSZÁRI perrend (cognitio extra ordinem, cognitios eljárás) A) - Civiljogi perrend (LEGIS ACTIOS ELJÁRÁS) a bírói döntések ellen nem volt lehetőség fellebbezésre kettéosztott peres eljárás: (a) az eljárás 1. fele az imperiummal rendelkező magistratusok előtt folyt (in iure) (b) a 2. fele rendszerint kijelölt esküdtbíró előtt zajlott (apud iudicem) a) A JOGSZOLGÁLTATÓ HATALOM BIRTOKOSA: (IN IURE) - Róma: a rex, a consul, majd Kr.e. 367-től a praetor - Itáliai városok: a város főmagistratusai ill. a praetor küldöttei - Tartományok: a helytartó és annak küldöttei - a magistratus jogszolgáltató hatásköre (iurisdictio) az imperiumból folyt - a jogszolgáltatási hatalom lehetett aa) peres (iurisdictio contentiosa) ab) peren kívüli (iurisdictio voluntaria): színleges per formájában - a leges Liciniae Sextiae szabályzása a jogszolgáltató tevékenységekre: praetor: peres iurisdictio consul: büntetőbíráskodás, iurisdictio voluntaria, a praetori iurisdictiok elleni esetleges intercessio-k b) AZ ESKÜDTBÍRÁK: (APUD IUDICEM) - 3 kategória: ba) iudex, bb) arbiter, bc) recuperatores ~7~ A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 8/32 ba) IUDEX a civiljogi per esküdtbírája, aki a bizonyítási eljárást lefolytatta és a pert eldöntötte; mindig egyesbíró volt; a praetor nevezte ki a polgárok közül bb) ARBITER olyan esetekben járt el, mikor az esküdtbírónak szakértői funkciót kellett ellátnia; azonos feladatkör a iudexével; arbiterként 3 esküdtbíró is eljárhatott bc) RECUPERATORES hármas v. ötös tanácsban működő esküdtbírák; a praetor sorsolás alapján nevezte ki őket; gyors lebonyolítást igénylő eljárásoknál 2 speciális magánjogi bíróság az apud iudicem eljárás lefolytatása végett: a. 100 személyes bíróság (iudicium centumvirale): hagyatéki perekben b. 10 személyes bíróság (decemviri litibus iudicandis): szabadságperek B) - Praetori perrend (FORMULÁRIS ELJÁRÁS) megmaradt a civiljogi perrend keretei között a bírói döntések ellen nem volt lehetőség fellebbezésre a iurisdictiot gyakorló főhivatalnokok: a) praetor urbanus a polgárok b) praetor peregrinus a polgárok és peregrinusok pereiben c) aedilis curulis (imperiummal nem rendelkezik), de a praetoréhoz hasonló joghatóságot gyakorolt a rabszolgák és igásbarmok vételeiből származó kellékszavatossági perekben d) helyi főmagistratusok a városokban e) praetori tisztviselők a városokban f) helytartó és képviselői a tartományokban C) Császári perrend (COGNITIOS ELJÁRÁS) - a civiljogi és praetori perrend (=rendes eljárás (cognitio ordinaria)) mellett, azzal párhuzamosan alakult ki - keretében épült ki a magánjogi perekben eljáró, modern jellegű bírósági szervezet - élén a princeps (birodalom legfőbb bírája) - nincs kettéosztott peres eljárás - a jogvitáikat egységes, hivatalnokbíró által vezetett perben döntötték el - ismerte a fellebbezés (appellatio) intézményét a) A PRINCEPS BÍRÓSÁGI RENDSZERE: - császári hivatalnokok mellett még köztársasági magistratusok is jelen vannak - ők is az uralkodó felhatalmazása és utasítása alapján járnak el - a bíráknak megvolt a maguk informális consiliuma, melynek helyét később a jogtanácsosok (accessores) vettek át - speciális bírói fórum (Hadrianus): a rescriptumos eljárás keretében a jogkereső fél közvetlenül a császárhoz intézett kérelmét közvetve döntötte el oly módon, hogy válaszul kibocsátott leirata (rescriptum) kötötte a hivatalnokbírát az ítélet meghozatalában b) A DOMINATUS BÍRÓSÁGI RENDSZERE: - háttérbe szorította a praetori eljárást (342-ben törölték el) - a rendszer formailag is egységessé vált ~8~ A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 9/32 4 Praefectus praetorio (császár helyettesei, tartományi helytartóktól, praefectus urbitól fellebezett ügyek) - vicariusok (sintén a tartományi helytartóktól fellebbviteli fóruma) 2 praefectus urbi (1. fokon a fővárosi polgárok ügyeiben) tartományi helytartók (1. fok: azon ügyek, melyek nem tartoztak a helyi fórumok hatáskörébe, egyébként másodfok) városi magistratusok - III. A RÓMAI PERES ELJÁRÁS RÉSZTVEVŐI - a peres eljárás résztvevő felei: a. magistratus b. bírák c. peres felek d. PERBELI KÉPVISELŐK e. ÜGYVÉDEK A) A PERBELI KÉPVISELET - Perbeli képviselet: a felek (felperes ill. alperes) helyett más személyek lépnek fel a perben és helyettük perbeli jognyilatkozatokat tesznek a) - Civiljogi perrend nem volt lehetőség a képviseletre b) - Praetori perrend 1. itt jelent meg közvetett képviselet formájában: a marasztalás a képviselő javára ill. terhére történt a praetor az intentio-ban a képviseltet, a condemnatio-ban a képviselőt jelölte meg jogosultként illetve kötelezettként nem kellett a képviselői meghatalmazást igazolni 2 féle perbeli képviselő: - a) COGNITOR: megbízója az ellenfél jelenlétében (perben/peren kívül) nevezte ki b) PROCURATOR: alakszerűtlen megbízás alapján/megbízás nélkül lépett fel; biztosítékot (cautio) kellett adnia c) Császári perrend - a korábbi formák megmaradtak - megjelent a közvetlen képviselet: a végrehajtási kereset a megbízó ellen indult B) ÜGYVÉD (ADVOCATUS) - nem perbeli képviselő a peres fél bíróság előtti szószólójaként vett részt az eljárásban lex Cincia (Kr.e. III. sz.), majd Augustus : az ügyvédek díjazását tiltja Claudius megengedte 100 aranyig terjedő jutalmazásukat a per kezdetén esküt kellett tenniük: igazságtalan ügyet nem vállal el jogi szakképzettséget nem kívántak meg dominátus korában: előírás a szakképesítés és a bírósági bejegyeztetés az advocatus által készített magánokiratok elkészítéséhez 5-7 tanú szükségeltetett C) A RÓMAI JOGÉLET TOVÁBBI SZEREPLŐI ~9~ A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) - - 10/32 tabelliok, tabulariusok (a közjegyzők elődei) a római szerződési jog hosszú ideig a verbálügyletekre épült Rómában nem fejlődött ki olyan intézmény, amely a magánfelek írásos szerződéseinek hivatalos kereteket biztosított volna constitutio Antoniniana: a provinciai lakosok is római polgárokká váltak, akikre az írásba foglalt jogügyleteket részletező görög jog vonatkozott → így szerte a birodalomban megjelentek a tabelliok, tabulariusok tabellio: olyan jogban jártas személy, aki állami engedély alapján azon magánszemélyek rendelkezésére áll, akik dokumentumaikat hivatalos jogi formában kívánták írásba foglalni tabularius: a városi levéltárak elsősorban adóügyekkel foglalkozó hivatalnokai, később a tabelliokhoz hasonlóan közjegyzői feladatokat ellátó állami hivatalnokok is D) PERBELI KÉPVISELŐKÉNT ELJÁRHAT: - procurator cognitor gyám (gyámság esetén) gondnok (gondnokság esetén: elmebeteg, őrült, stb.) 206. A LEGIS ACTIOS ELJÁRÁS A LEGIS ACTIÓS ELJÁRÁSOK magánjogi per, civiljogi perrend a perlés a törvény által pontosan előírt szavakkal (certis verbis) és meghatározott cselekményekkel történt - legis actio: hatósági felügyelet alá helyezett önhatalmú jogérvényesítő cselekmény - érvényességét az ősi időkből származó ünnepélyes formulák (leges) elmondása biztosította - XII táblás törvényt megelőzően alakult ki, a Kr. e II. sz-tól fokozatosan visszaszorult a praetori perrenddel szemben, császárkor eleje: hatályon kívül helyezés került sor (Kr e. 17 lex Iulia iudiciorum privatorum) I. - - 5 formáját különböztetjük meg: 1) legis actio sacramento (peres eljárás) 2) legis actio per iudicis seu arbitri postulationem (peres eljárás) 3) legis actio per condictionem (peres eljárás) 4) legis actio per manus iniectionem (végrehajtási eljárás) 5) legis actio per pignoris capionem (végrehajtási eljárás) II. - LEGIS ACTIO SACRAMENTO általános performa (generalis actio, Gaius): a legkülönbözőbb jogviszonyokból keletkezett igényeket lehetett érvényesíteni lényege: a vitában álló felek ünnepélyes fogadása arra nézve, hogy kinek van igaza ennek keretében külön-külön, a pertárgy értékéhez igazodó összeget (summa sacramenti) helyeztek letétbe bíró által nyertesnek nyilvánított fél ezt visszakapta; másik fél elvesztette az állam javára - ~ 10 ~ A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) - 11/32 a sacramentumos per 2 részre oszlott A) in iure eljárás – a jogvita személyi és tárgyi feltételeinek tisztázása a iurisdictiot gyakorló magistratus előtt (a per tárgya, kik a felek) B) apud iudicem eljárás – a felek megegyezése alapján a magistratus által kijelölt esküdtbíró (iudex) a tényállás megvizsgálása alján eldöntötte a pert a kettéosztottság a pártatlan ítélkezést szolgálta, a közhatalom nem avatkozhatott be a magánszférába (praetor: ő ruházza át a hatalmat az esküdtbírára, alperes: aktív köreműködése szükséges, beleegyezése nélkül nem indulhatott ellene per, de az alávetést a praetor kikényszerítette vagy indefensus lett + ad hoc kijelölt esküdtbíró) tulképp a praetor dönti el a pert, a iudex feladata csak a bizonyítása eljárás és az ítélethirdetés, de a praetor utasításai szerint A) - IN IURE ELJÁRÁS idézéssel (in iure vocatio) kezdődött a felperesnek kellett az alperest a magistratus elé állítania (akár erőszakkal is) szigorú formalizmus: aki csak 1 szót is elvétett az előirt szövegben, elvesztette a pert Fajtái: 1) legis actio sacramento in rem (dolog kiadása iránti per) - a felek a per tárgyát a praetor elé vitték - a praetor törvénykezési helyén (ius) mindkét fél megjelent - a felperes pálcájával (vindicta) megérintette a per tárgyát és az alpereshez fordulva a sajátjának jelentette ki azt (vindicatio) - az alperes ekkor 3 magatartást tanúsíthatott: a) ellentmondott a felperes vindicatiójának és maga is sajátjának állította a dolgot (contravindicatio) b) nem védekezett (indefensus) c) elismerte a felperesi vindicatio jogosságát (confessus) - az utóbbi két esetben (indefensus és confessus) a praetor a vindikált dolgot a felperesnek rendelte adni (addictio) in personam actioknál, ha az alperes rosszhiszeműen elrejtőzött (latitans) vagy nem jelent meg (absens), védelmében senki sem léphetett fel, a praetor beutalhatta vagyonába a felperest - contravindicatio esetén a felperes „fogadásra” (sacramentum) hívta az alperest, - az alperes is felhívta a felperest a fogadási összeg letételére (Et ego te) - a sacramentum 50 as (1000 as pertárgy érték alatt) 500 as (1000 as felett) - esküdtbíró választása - a praetor a per tárgyát ideiglenesen az egyik fél birtokába adta, aki kezeseket tartozott állítani (praedes litis et vindicarium) - ez a szakasz a litis contestatioval (a per együttes tanúsítása) zárult (a jelenlevők tanúskodtak az elhangzottak és az eljárás törvényességének igazolására) 2) legis actio sacramento in personam (követelésre irányuló, kötelmi per) - nincs vindicatio - a felperes állította, hogy az alperes tartozik neki - ezután következett a felek kölcsönös felhívása sacramentumra ~ 11 ~ A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 12/32 B) APUD IUDICEM ELJÁRÁS - az esküdtbíró előtt zajlott - alakszerűtlen - a iudex a felek meghallgatása után lefolytatta a bizonyítási eljárást - kihirdette ítéletét arra nézve, hogy melyik fél nyerte meg a fogadást (melyikük sacramentuma iustum) - a jogvitát közvetve döntötte el III. LEGIS ACTIO PER IUDICIS SEU ARBITRI POSTULATIONEM - ezt a performát alkalmazták: elsősorban stipulation alapuló igények érvényesítésére - és közös tulajdon vagy örököstársi viszony megszüntetése iránti perben, ahol szakértői becslésre volt szükség (arbiter az esküdtbíró) - a felperes megjelölte a praetor előtt követelésének formális jogalapját és felhívta ellenfelét követelése teljesítésére - jogalap megjelölése: a felperesnek ki kellett jelentenie, hogy követelése formailag stipulation, vagy sponsion alapul, de nem kellett előadnia, hogy a stipulatio mögött tartalmilag milyen valóságos ügyleti causa (pl. adásvétel) húzódik meg - az alperes tagadása esetén a felperes a praetortól esküdtbíró kinevezését kérte - fogadási összeg nincs IV. LEGIS ACTIO PER CONDICTIONEM - e performát határozott pénzösszegre (certa pecunia) menő perekben a lex Silia - határozott dologra (certa res) irányuló követelések esetén a lex Calpurnia hozta be (Kr.e. III. század) - a felperes a praetor előtt felszólította (condicere → condictio) az alperest a későbbi bíróválasztásra (=nem kért rögtön bírót a praetortól) - különbség a sacramentumos pertől: nincs fogadás, nincs fogadási összeg letétele különbség a iudicis postulatios pertől: a felperes nem jelölte meg követelése jogalapját 207. A FORMULÁRIS ELJÁRÁS [MINIMUM TÉTEL X.] I. - A FORMULÁRIS ELJÁRÁS magánjogi per, praetori perrend (praetori iurisdictio) KIALAKULÁSA, OKAI 1. bonyolódó életviszonyok → a primitív legis actios eljárás formalitásai, merevsége nem felelt meg az igényeknek 2. a legis actio a peregrinusokra (kereskedők is!) nem volt alkalmazható, csak római polgárokra; a formuláris eljárás alanya római polgár és peregrinus volt - lex Aebutia (Kr.e. II. század): a római polgárok egymás közötti actioira is kiterjesztette a praetor peregrinus által megalkotott perrendet (polgár-peregrinus között eredetileg) elnevezés: a praetor által az esküdtbírósághoz intézett és a per eldöntésének előfeltételeit tartalmazó írásbeli utasítás (formula) → F O R M U L Á R I S E L J Á R Á S a formulát a praetor állandó szövegbe (blanketta) foglalta és közzétette az edictumban a formula tartalmazta: - ~ 12 ~ A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 13/32 a) a peres felek és a pertárgy megjelölését b) az ügy érdemi elbírálására vonatkozó utasításokat a formula 2 mondatból áll; szövegét a) a bíró kinevezése b) egy összetett feltételes mondat alkotja - A FORMULA ALKATRÉSZEI tartalma: a bírókinevezés és a 2. mondat tagmondatai fajtái: rendes alkatrészek (általában minden formulában szerepel, vagy csak egyesekben, de ott szükségképpen) B) rendkívüli alkatrészek (bármely formulába felvehette a praetor, de csak a peres felek kifejezett kérésére) II. A) A) RENDES ALKATRÉSZEK a) 1. helyen az esküdtbíró kinevezése állt („…iudex est”) b) intentio: - a felperes követelését rögzítette - előírta, mit kell bizonyítania ahhoz, hogy pernyertes lehessen - minden formulában szerepelnie kellett - fajtái: ba) intentio certa - a felperes konkrét összeg megfizetését követeli bb) intentio incerta – mindaz, amit az alperes adni, tenni tartozik a jóhiszeműség alapján, a kártérítés mértékét a bíró állapítja meg - a megállapítási keresetnek csak intentio-ja van c) condemnatio: - 1) utasítás az esküdtbírónak: ha az intentioban foglalt kereseti alapot bizonyítva látja/nem → alperes marasztalása/felmentése - 2) felhatalmazás az esküdtbírónak: ítélkezési hatalom átruházása - hiányzott a megállapítási perekből (praeiudicium) - a ~ a bírót mindig pénzben való marasztalása utasította ( az esetleges „végrehajtási” pernek csak meghatározott pénzösszeg képezhette a tárgyát →) - dologi pereknél a bírónak az ítélet meghozatala előtt egy előzetes becslő eljárást (arbitratus) kellett lefolytatnia → - az alperest mellékszolgáltatásokra kötelezte - ha az alperes eleget tett, ítéleti marasztalásra nem került sor - nem tudta vagy nem akarta teljesíteni → újabb becslő eljárás (litis aestimatio) - a becslést többnyire a bíró végezte - formula arbitraria: olyan formula, amelynek condemnatioja e becslő eljárások lefolytatására utasítja a bírót - actiones arbitrariae: olyan kereseteket, melyeknél a bíró a marasztalás előtt felszólította az alperest a természtbeni teljesítésre (a dolog természetben való visszaadása + mellékszolgáltatások) CONDEMNATIO PÉNZBELI TERMÉSZETBENI ~ 13 ~ A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) MEGHATÁROZOTT ÖSSZEG 14/32 MEGHATÁROZATLAN ÖSSZEG: Szükség van az ítélet előtt egy előzetes becslő eljárásra, amelyet a bíró végzett. A felperes becslő esküje is szükséges. MEG VAN HATÁROZVA A MAX. NINCS MEGHATÁROZVA A MAX. d) demonstratio: - az intentio pontosabb megjelölésére szolgált - a felperesi követelés megjelölése - pl. a pertárgy konkrét meghatározása, vagy intentio incerta esetén a felperes érdeke e) adiudicatio: - ebben a praetor arra jogosította fel az esküdtbírót, hogy a vagyonmegosztás során tulajdont ruházzon át valakire, aminek következtében a felek civiljogi tulajdont szereztek - csak meghatározott formulákban (főleg osztópereknél) szerepelt - rendszerint a condemnatiot helyettesítette (de vele együtt is előfordulhatott) B) RENDKÍVÜLI ALKATRÉSZEK - bármely formulában szerepelhetett - de csak akkor, ha felvételüket valamelyik peres fél az in iure szakaszban, a litis contestatio előtt kérte - utólagos felvételre nincs mód, az ebből adódó méltánytalanságon a praetor esetleg in integrum restitutio-val segíthetett a) exceptio: - a praetor felhívása a bírónak kifogás esetén: amennyiben az intetioban foglalt kérelem alapossága bizonyítást nyer, egy további körülmény valóságának vizsgálata - ez a kereseti kérelem érvényesíthetőségét sikeres bizonyítás ellenére lerontja - pl.: exceptio doli: csalárdság kifogása (ha valakit csalárd módon vettek rá vmilyen kötelezettség vállalására és a megtévesztő a megtévesztett féllel szemben a kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt pert indított) a méltányosság (aequitas) és az objektív bona fides érvényre jutását is elősegítette - kifogásbeli tényállás valóságát már a praetor előtt (in iure) is lehetett bizonyítani - nem volt létjogosultsága a kifogásnak a bonae fidei actiok formuláiban (ezek intentioja utalt a bona fidesre, így az exceptio csak az intentio kifejtése lenne) - az alperes exceptiojával szemben a praetor a felperesnek (indokolt esetben) replicatiot adhatott (erre adott válasz: duplicatio, triplicatio) - a kifogás időbeli hatálya lehetett a) végleges (exceptio peremptoria): a felperes kereseti jogát meghiúsította (pl.: megtévesztés kifogása) b) halasztó (exceptio dilatoria): a felperes kereseti jogát csak időlegesen hiúsította meg (pl.: idő előtti perlés kifogása) ~ 14 ~ A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 15/32 b) praescriptio: - a formula elején helyezkedik el - vagy a demonstratio szerepét tölti be (pl.: ha az alperes részletfizetést eszközölt, az intentiot a ki nem fizetett részletekre szorította) - vagy az exceptiot pótolja (pl.: az elévülés kifogása) c) fictio: - a praetor ad hoc jelleggel alkalmazta - pl. a peregrinust római polgárnak rendeli tekinteni - egyes actiok formuláiban (pl. actio Publiciana) szükségszerűen szerepel III. - A FORMULÁRIS PER LEFOLYÁSA a praetori per (formuláris eljárás) átvette a civiljogi per (legis actios eljárás) szerkezetét de: a peres felek a polgárokon kívül latinjogúak és peregrinusok is lehettek a marasztalás csak pénzösszegre szólhatott az eljárás 2 részre oszlott: a) in iure szakasz b) apud iudicem szakasz A) IN IURE SZAKASZ - megindulásának (az idézés) szabályai ugyanazok, mint a civiljogi perrendben - különbség: ha a felperes nem akarta a megjelenni vonakodó alperest erőszakkal a praetor elé hurcolni, büntetőkeresetet is indíthatott 1. - - 2. - A tárgyalás: kezdete a felperesnek a formula kibocsátása iránt a praetorhoz intézett szóbeli és alakszerűtlen kérelme (postulatio actionis) a távolmaradó alperessel (latitans, absens) szembeni praetori döntés nem „jogerős” ha az alperes a felperes igényét tagadva érdemben védekezett / kifogással élt (sem confessus, sem indefensus nem volt), a praetor [decretum] formájában döntött a formula kibocsátásáról = keresetet adott (editio actionis) a kereset megtagadását (denegatio actionis) vonta maga után, ha: a) a felperesi igény sem civiljogi, sem praetori jogi alappal nem bírt b) a felperes igényét meghiúsító kifogás már in iure igazolva volt c) a felperes követelése tárgyában korábban már ítélet született Litis contestatio: eredeti tartalma elveszett (a per együttes tanúsítása) jelentése: a formula kiadása, és annak a felperes és az alperes általi elfogadása a felek litis contestatioja = perszerződés → alávetették magukat a iudex által (következő szakasz) meghozandó ítéletnek a ~ joghatásai: a) a felperes kereseti joga ezzel felemésztődik (consumptio actionis) - ugyanazon igény alapján új per nem indítható b) a litis contestatio időpontja irányadó az ítélethozatalnál ~ 15 ~ A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 16/32 a felperesi igény (bármire is irányult korábban) pénzköveteléssé változik (ebben a perrendben a marasztalás csak pénzösszeg lehetett) (condemnatio pecuniaria) d) az alperes litis contestatio utáni halála → kötelezettsége átszáll örökösére (akkor is, ha egyébként az adott tartozásért az örökös nem felelne) c) B) APUD IUDICEM SZAKASZ (VAGY APUD IN IUDICIO) - az eljárás a praetori decretummal (vagyis formulával) kijelölt bíró (vagy bírák) előtt zajlott le - alakszerűségektől mentes 1) a bíró feladata: - szabad belátása szerint lefolytatni a bizonyítási eljárást (bizonyítékok számba vétele és a tényállás megállapítása) - a feltételesen megfogalmazott formulaelemek (intentio, exceptio, praescriptio) tartalmi valósághűségének megállapítása - ha megfelelt: alperes marasztalása; ha nem: alperes felmentése - kötve volt a formula szövegéhez - intentio certa esetén a felperesi igénynél sem többet, sem kevesebbet nem ítélhetett meg 2) az ítélet (sententia) meghozatala = az eljárás vége - fellebbezés nincs, mivel a litis contestatioval (perszerződés) a felek alávetették magukat a bíró döntésének - az ítélet azonnal jogerőre emelkedett → a) az ítélet alaki jogereje: a felperes bíróilag eldöntött igényét újabb perrel nem érvényesíthette; ha próbálta: a praetor megadta az alperesnek az ítélt dolog (res iudicata) kifogását (exceptio rei iudicatae) b) az ítélet anyagi jogereje: az ítélet rendelkezését a perben állt felek között felmerülő újabb perben irányadónak tekintették („A jogerősen megítélt dolgot igazságként kell felfogni.”, Res iudicata pro veritate accipitur - Ulpianus) C) RENDKÍVÜLI JOGORVOSLATOK - perorvoslat (a perben hozott ítélet elleni fellebbezés) nincs - de: vannak bizonyos rendkívüli jogorvoslatok: 1) exceptio rei iudicatae-val szemben a praetor kivételesen replicatio doli-t adott tulajdonképp perújítás 2) az eljárás súlyos hibája esetén (pl.: a iudex rabszolga) az ítélet semmis, új per indítható 3) a praetortól a méltányosság alapján az eredeti állapot visszaállítása (in integrum restitutio) volt kérhető 4) a formula kibocsátása ellen a consul, más praetor vagy néptribunus intercessio-ja volt kiprovokálható ~ 16 ~ A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 17/32 208. ACTIO-FAJTÁK A FORMULÁRIS ELJÁRÁSBAN [MINIMUM TÉTEL XI.] A praetori formulákban megfogalmazott keresetek (actio) történeti eredetük, alapjuk, tárgyuk, céljuk, sajátos alkatrészeik szempontjából többfélék lehettek: 1) ACTIONES CIVILES - ACTIONES HONORARIAE (EREDET SZERINT) - actiones civiles: azok a keresetek, amelyek segítségével a praetor a civiljog szabályait juttatta érvényre (ius civile) - actiones honorariae: azok a keresetek, amelyek a magistratusok alkotta ius honorarium normáin alapultak (ius honorarium) 2) ACTIONES IN IUS CONCEPTAE - ACTIONES IN FACTUM CONCEPTAE (JOGALAP SZERINT) - fogalmilag az intentio jogalapjához kapcsolódik - actiones in ius conceptae: azok a keresetek, amelyekben az intentio a bírót arra utasította, hogy a felperes civiliter jogára épülő kereseti igényét vizsgálja meg: van-e civiljogi alapja - actiones in factum conceptae: azok a keresetek, melyek tényekre alapozottak, azaz a kereseti igény csak a praetor imperiumán nyugodott. 2 típusa volt: a) egy részük a praetori jog edictumban közzétett normáin alapult (actio edictalis) b) más részüket a praetor külön ediktális norma nélkül, az adott esetben hozott decretumával hozta létre (actio decretalis) 3) ACTIONES IS REM - ACTIONES IN PERSONAM (ALAP SZERINT) - actiones in rem: abszolút hatályú - a kereset bárki ellen indítható, aki a jogosultat jogának gyakorlásában sérti (pl. tulajdoni kereset) - actiones in personam: relatív hatályú - csak meghatározott adós ellen irányulhat (pl. kölcsönvevő ellen) - ez a keresetek legfontosabb felosztása, mivel ezen a megkülönböztetésen alapul a mai napig is a magánjog 2 legfontosabb ága: a dologi jog és a kötelmi jog - dologi jogi jogosultságok (tulajdon, idegen dologbeli jogok)=in rem actioval védett jogok - kötelmi jogi jogosultságok (szerződésekből, delictumokból és egyéb tényezőkből származó követelések)=in personam actioval védett jogok 4) ACTIONES STRICTI IURIS - ACTIONES BONAE FIDEI - actiones stricti iuris: azok a keresetek, amelyek intentiojában az adós tartozása szorosan körül van határolva, és a bíró csak ebben marasztalhat pl. régi civiljogi keresetek, melyek a stipulatioval megalapított követeléseket érvényesítik → csak azt lehetett követelni, amit a kötelezett a stipulatioban kifejezetten megígért - actiones bonae fidei: azok a keresetek, amelyek intentioja a quidquid dare facere oportet ex fide bona („mindazt, amit az alperes adni, tenni tartozik a jóhiszeműség alapján”) kitételt magában foglalja. pl.: vételi, bérleti, megbízási, letéti szerződésekből származó keresetek + jóhiszeműség fogalma (BONA FIDES): - eredendően szubjektív kategória: jóhiszemű vagyok akkor, ha úgy gondolom, hogy az, amit teszek, jogszerű - ennek ellentéte a rosszhiszeműség (mala fides): rosszhiszemű az, aki tudja, hogy amit tesz, jogellenes - római gondolkodásban a bona fides objektív kategória: szótartás, tisztesség ~ 17 ~ A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 18/32 = nem belső meggyőződés, hanem viselkedés, megbízhatóság, stb. - bona fidei actio: (Kr.e. III. századtól) a praetorok alakították ki az objektív értelmű bona fides-re alapozva; az alperes mindazt köteles teljesíteni, amit egy jóhiszemű, tisztességes személy megtenne, tehát amit az objektív jóhiszeműség követelményrendszere előír - ennek (objektív érelmű jóhiszeműség) szinonimája az aequitas ellentéte: ius strictum 5) CONDICTIO (A STRICTI IURIS ACTION BELÜL) - condictio: olyan in personam stricti iuris actio, melynek formulájában az intentio nem jelöli meg a keresetalapító tényállást (causa) = absztrakt módon van szerkesztve - pl.: condictio certae rei – a formulából még a civiljogi jogalap léte sem derül ki 6) INCERTA ACTIÓK (ÁTMENETI KERESETTÍPUSOK) - a stricti iuris és a bonae fidei actiók közötti átmeneti keresettípusok összefoglaló neve - a bonae fidei actiokkal együtt, de az ~ maguk nem bonae fidei actiok - csoportjai: a) az intentio nem meghatározott dologra (certa res) vagy meghatározott pénzösszegre (certa pecunia) irányul, hanem a quidquid dare facere oportet kitételt tartalmazza, épp úgy, mint bonae fidei actiók b) a bíró nem az intentioban foglaltak alapján, hanem a becslő eljárás eredményéhez képest marasztalja az alperest (actiones arbitrariae) c) nem az intentio szövege, hanem a condemnatio utal a méltányosságra 7) ACTIONES FICTICIAE - actio fictitiae: olyan keresetek, amelyek a praetor fiction alapuló utasításán alapulnak - akkor, ha a felmerült tényállás egy civiljogi kereset tényállásához volt hasonló, attól valamilyen körülmény választotta el, így - a praetor nem szerkesztett új keresetformulát (actio in factum), hanem - arra utasította az esküdtbírót, hogy kezelje úgy az ügyet, mintha ez a megkülönböztető körülmény nem állna fenn - pl.: a peregrinus tulajdoni ügyében utasította a bírót: kezelje úgy az idegent, „mintha polgár lenne” (si civis esset) – peregrinus tulajdonának védelme 8) ACTIONES UTILES - ACTIONES DIRECTAE(1) - actiones utiles: olyan keresetek, amelyek fictitia actiokon alapulnak, és amelyek egy már meglévő kereset továbbfejlesztésének, utánképzésének minősültek - actiones directae: alapul szolgáló keresetek, szemben az actiones utiles-el 9) ACTIONES DIRECTAE(2)- ACTIONES CONTRARIAE - actiones directae: az egyenlőtlenül kétoldalú kötelmek esetén a főkövetelés keresetének elnevezése (pl.: a letevő keresete a letéteményes ellen a dolog visszaadása iránt) - actiones contrariae: a másik fél esetleges ellenkövetelési keresetének elnevezése (pl.: a letéteményes az őrzés során felmerült költségek megtérítését követelhette) 10) ACTIONES CONDEMNATIONALES - ACTIONES PRAEIUDICIALES - actiones condemnationales: olyan kereset, amely közvetlen (pénzbeli) marasztalásra, condemnatio-ra irányul és sententia-val végződik (a bíró az alperest marasztalja/felmenti) ~ 18 ~ A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 19/32 - actiones praeiudiciales: olyan kereset, amely valamely jogi tény, állapot fennállásának vagy fenn nem állásának előzetes megállapítására irányul és a pronuntiatio-val végződik (a valóság kihirdetése, megállapítása) pl.: statuszperek - szabad-e az alperes vagy rabszolga 11) ACTIONES REI PERSECUTORIAE - ACTIONES POENALES - actiones rei persecutoriae: a kereset vagyoni megtérítésre irányul (pl. tulajdonvédelmi keresetek); itt többnyire nincs korlátozva a jogutódlás - actiones poenales: a kereset magánbírság (poena ex delicto) megfizetésére irányul; általában a felperes örököseire száll át, az alpereséire nem. Fajtái: a) ACTIONES VINDICTAM SPIRANTES: csak jogsérelmet szenvedett magánszemélyek indíthatják meg; személyes elégtétel adására irányult a sértett halálával elenyésznek, így nem örökölhetőek b) ACTIONES POPULARES: megindítását a közérdek védelmében bárki kezdeményezhette ~ 19 ~ A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - II. RÉSZ, ELJÁRÁSJOG (15 TÉTEL) 20/32 209. A CSÁSZÁRI PERREND I. - - A COGNITIOS ELJÁRÁS KIALAKULÁSA magánjogi per, cognitios eljárás, császári perrend (cognitio extra ordinem) a prae