Római jog I-II. jegyzet

Előnézet

A jegyzetről

Római jog I-II. jegyzet, A római jog története és institúciói könyv alapján

Vásárlás (500 Ft)

Név

Római jog I-II. jegyzet

Típus

Felsőoktatás

Tantárgy

Római jog

Év

2018

Szak

Jogász

Intézmény

Elte

0 letöltés

Szerző

b.hanna

Létrehozva

2022-01-02

Oldalak száma

540

Jelentem

A római jog története és institúciói című könyv 21. kiadásának jegyzete. (AnnaRóma) I. 1. A római jog oktatás tárgya és jelentősége A római jog oktatás tárgya 1) A római jog fogalma • a római jog nevei: • ius civile: ▪ így nevezték a rómaiak ▪ a modern nyelvben ez a polgári jogot jelenti • ius Quiritium: archaikusabb forma, így is nevezték • ius Romanorum: ezzé alakult az archaikusabb forma • ius Romanum: a ma használatos forma • nemzeti nyelvi változatok ▪ római jog ▪ diritto romano ▪ römisches Recht • tulajdonképpeni (történeti) értelemben: • az ókori Rómában hatályban volt jogszabályok összessége • a XII táblás törvénytől a római jog törvénykönyvekbe foglalásáig létrejött joganyag • XII táblás törvények: csak töredékesen maradt fenn • iustinianusi törvénykönyvek ▪ a római jog úgyszólván teljes anyagát felöleli ▪ keletkezés: Kr.u. 6. század, Bizánci Birodalom • a Bizánci Birodalom nem azonos a Kelet-római Császársággal • Kelet-római Császárság o csak addig beszélhetünk róla, amíg a Római Birodalom keleti és nyugati része egyaránt önálló államisággal rendelkezett o 476 után ez a megkülönböztetés értelmét veszti • Bizánci Császárság o a kereszténnyé lett görög nemzetiségű római birodalom o 330 (/395) – 1453: magában foglalja a kelet-római periódust is • egyik kifejezés sem felel meg a korabeli államfelfogásnak o egységes (nem keleti) római (nem bizánci) birodalom o az általunk bizáncinak mondott királyok a rómaiak császárának nevezték magukat o Nagy Károly koronázása (800) után ez a hivatalos címeik között: Rhómaión basileus • jelentősége ▪ legfejlettebb, forrásanyaga révén legjobban ismert ▪ Rómában jött létre az antikvitásban egyedülálló módon a jogtudomány • tágabb értelemben: • részét képezi ▪ az ókori Rómában hatályban volt jogszabályok összessége ▪ a római jog középkori és újkori továbbélése ▪ az a joganyag, ami oktatása és tudományos művelése során ráépült • a továbbélő jog jogszabályi anyagának kialakítása A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A római jog története és institúciói című könyv 21. kiadásának jegyzete. (AnnaRóma) • ▪ 11. század vége: bolognai glosszátorok ▪ 19. századi német pandekisták • a továbbélő jog (elsősorban a magánjog) ▪ a középkorban és a kora újkorban a legtöbb Európai országban hatályos jog ▪ ius civile = ratio scripta • a jog írásban rögzített elméleti alapjai • ott is, ahol az átvételére nem került sor (pl. Anglia, Magyarország) ▪ az európai típusú jogrendszerek anyagát áthatja (különösen a polgári törvénykönyvekét) ▪ pl. a Dél-afrikai Köztársaságban most is közvetlenül hatályos, élő jog • megnevezési problémák ▪ gyakran eltérő dolgokat neveznek különböző források római jognak ▪ ius commune: római jogi tradíció (R. Orestano) = a római jog továbbélése ▪ ez sem oldotta meg a helyzetet, újabb félreértések forrása szűkebb értelemben: a római magánjog – ius privatum Romanum • a magánszemélyek egymás közötti személyi és vagyoni viszonyait szabályozó joganyag (vs. ius publicum (közjog): az államra vonatkozó, illetve azzal kapcsolatos szabályok) • ennek az értelmezésnek alapvetően történeti okai vannak ▪ már az ókorban is a magánjognak tulajdonítottak nagyobb jelentőséget • ennek tökéletesítésére törekedtek a jogtudósok • a jogforrásokban mennyiségi túlsúly a közjoghoz viszonyítva ▪ a magánjog önálló kidolgozása • a többi ókori államban a közjog és a magánjog elkülönítésére nem került sor ▪ elsősorban a magánjog élt tovább a római jog ókori anyagából • a jelenkori jogra ius privatum néven van hatással 2) A római jog oktatása • Gaius: Institutiones (Kr. u. 2. század közepe) • „tanítások, rendszerbe foglalt tanok” • Gaius: római jogtudós és jogtanár, tanítványai számára írta • I. Iustinianus császár (4. század) • a jogiskolai oktatás új, egységes tankönyvének létrehozására adott parancsot • Gaius műve alapján elkészült az Institutiones seu Elementa ▪ hivatalos tankönyv és egyúttal törvénykönyv ▪ a jogtudomány elemi szintű anyagát tartalmazza • az oktatás menete • az Institutiones után a többi iustinianusi törvénykönyv (Digesta v. Pandectae) • ez a sorrend továbbélt a középkori európai egyetemeken: institúciók majd pandekták • idővel kialakult, hogy az institúciókat tekintették a iustitianusi „római jognak”, a pandektákat pedig a továbbfejlesztett római jognak „hatályos pandektajogként” • a 20. században ez a helyzet megszűnt, mivel a pandektajog maga is hatályát vesztette a polgári törvénykönyvek megszületésével • a pandektajog helyzete A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A római jog története és institúciói című könyv 21. kiadásának jegyzete. (AnnaRóma) • Magyarországon az I. vh végéig az oktatás tárgyát képezte • Olaszországban még ma is tanítják az istitúciók mellett: a római jog továbbélésének tanulmányozására ad lehetőséget • az institúciórendszer • a római (magán)jog tananyaga Gaius könyve és Iustitianus kiadása után • már a két ókori szerző műve között is vannak eltérések, később tovább fejlődik a jog • Gaius tankönyve: három fő rész ▪ személyek (personae): a mai értelemben vett személyi és családjog ▪ dolgok (res): vagyonjog • a mai értelemben vett dologi jog, öröklési jog és kötelmi jog • a hármas tagolás körvonalai jelentkeznek (kiváltképp a kötelmi jog viszonylagos önállósága) ▪ keresetek (actiones): a mai polgári eljárásjog anyaga bizonyos mértékben • Iustinianus könyve ▪ a gaiusi rendszert követi, azon belül további rendszerezés ▪ kötelmek négy csoportja: contractusok, quasi contractusok, delictumok, quasi delictumok • a ma elfogadott institúciórendszer: középkori és újkori rendszerezés eredménye ▪ [institutio: nem egyenlő az institutum (=jogintézmény) szóval!] ▪ „keresetek”: eljárásjog, „alaki jog” ▪ „anyagi jog” • személyi jog, ezen belül viszonylag elkülönítve a családjog • dologi jog • kötelmi jog • öröklési jog • a pandektarendszer, pandektajogi oktatás • középkor: a Digestát követi • 19. század eleje: német jogtudósok (pandektisták) ▪ kialakították a modern pandektarendszert • a magánjog általános része (a személyi joggal együtt) • a dologi jog • a kötelmi jog • a családjog • az öröklési jog ▪ a polgári eljárásjogot elválasztották az anyagi magánjogtól • önálló jogág lett, a tág értelemben vett közjogba tartozik • első pandekta-rendszerű törvénykönyv: szász polgári jogi kódex (1863) • az institúció- és pandektarendszer hatása a polgári törvénykönyvekre • a francia Code civile (1804) közel áll a iustitianusi institúció-rendszerhez • modern institúciórendszeren alapul: ▪ osztrák polgári törvénykönyv (1811) – a modernhez áll közelebb ▪ svájci polgári jogi kódex (1907) ▪ új olasz polgári jogi kódex (1942) A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A római jog története és institúciói című könyv 21. kiadásának jegyzete. (AnnaRóma) ▪ magyar Magánjogi törvényjavaslat (1928) • német BGB (1900): a pandektarendszerre épül ▪ különlegessége az általános rész (Allgeimener Teil) ▪ a kötelmi jog megelőzi a dologi jogot • 1959: magyar Polgári törvénykönyv ▪ a modern institúció-rendszert követte ▪ eltérés: nem szabályozta az 1952-ben szovjet mintára önálló kódexet kapott családjogot • 2013: új Ptk. ▪ a kódex negyedik könyveként visszahozza a családjogot ▪ eltérés: jogi személyekre vonatkozó joganyag a III. (önálló) könyvben • a gazdasági társaságok jogainak részletes szabályozása (erről korábban külön törvények rendelkeztek – 1875. évi kereskedelmi törvény, majd a gazdasági társaságokról szóló törvény (1988, 1997, 2006)) • ez azért lehetséges, mert az új kódex szerint minden gazdasági társaság jogi személy (korábban ez a német jogi tradíciók követésére visszavezethetően nem így volt, pl. a bt. és a kkt. esetében) A római jog oktatásának mai jelentősége 1) A római jog jelentősége a jogtanulás szempontjából • bevezetés, megalapozás • a modern jog, főleg a polgári jog tanulmányozásához • mivel viszonylag egyszerű, világos rendszerű és változatlan • fejleszti a jogászi gondolkodás kialakulását (jogesetmegoldás, eredeti források olvasása) • szemléletes terminológia, tömör regula ismerete megkönnyíti a modern jogrendszerek szabályainak, tételeinek megtanulását 2) A római jog jelentősége a jog művelése szempontjából • a tételes jog alapján nehezen eldönthető modern jogi problémáknál lehetőséget nyújt analógiák keresésére • saját dolog bérbevételének érvényessége • a lopott dolgok jogi sorsának kérdése • egy még megengedhető trükk és a megtévesztés elhatárolása • védekezés a túlzott specializálódás és a jogpozitivizmus ellen • igazságosság és méltányosság • jogbiztonság: erkölcsi igazság és a jog határainak megítélése • (a polgári törvénykönyvek jelentős része alapelvi szinten mondja ki az objektív jóhiszeműséget (bona fides)) • segítség az európai és európai típusú jogrendszerek megismeréséhez, megértéséhez • az eredeti latin terminológia nemzetközileg ismert jogászi szaknyelv • az újlatin nyelvek jogi szakszókincsében is tovább él (francia, olasz, spanyol) • az új ius commune Europaeum • a római jog Európa jelentős részén a 19. századig hatályban volt (ius commune Europeanum) • az új törvénykönyvek is a római jogon alapulnak • az egységesülő Európa jogi alapköve lehet A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A római jog története és institúciói című könyv 21. kiadásának jegyzete. (AnnaRóma) I. 2. A római jog fejlődésének korszakai 1) A történelmi korszakolás problémái • nehéz világosan felismerni a nagy történelmi korszakok határait • nehéz kiötölni a korszakolás szempontjait o régebbi történetírók: államformák vagy uralkodó dinasztiák váltakozása o újkori történetírók: gazdaságtörténeti, szellemtörténeti aspektusok • történelemfilozófiai probléma: miképpen vélekedjünk magáról a történelemről? o Hegel gondolatai ▪ tézis – antitézis – szintézis triádája szerint haladó ▪ alapvetően racionális folyamat, melynek ▪ mozgatója a világszellem (Weltgeist) o Friedrich von Savigny álláspontja ▪ különösen a jog- és nyelvtörténet fejlődését a népszellem (Volkgeist) határozza meg ▪ a történelem inkább szerves, organikus fejlődési folyamat ▪ lényege nem filozófiai, hanem történet alapon, a tények felkutatásával és elemzésével tárható fel o kérdés az is, hogy a történelem tekinthető-e egyáltalán rendszeres módon leírható folyamatnak ▪ vagy egyszerűen csak véletlenszerű események sorozata, amelynek nincs tudományosan megragadható lényege 2) A római jog történetének korszakolásai • a gazdasági fejlődés szempontjából o kisparaszti korszak (Kr. e. 3. századig) ▪ más néven patriarchális, házközösségi korszak o kereskedelmi korszak ▪ fellendülő szakasz ▪ virágzó szakasz ▪ hanyatló szakasz ▪ (vezető szerep: a hatalmas nagybirtokkal (latifundiummal) rendelkező arisztokráciáé) • az állam és jog változása szerint o az államformák tekintetében ▪ királyság (regnum) ▪ köztársaság (libera res publica) ▪ császárság (imperium) ▪ a korszakhatárok nem különülnek el élesen • a korai patrícius köztársaság közel állt a kései királysághoz • a kései köztársaság folytatódik a principátusban • a konzervatív jogrendszer csak lassan idomult az organikusan fejlődő, változó államformákhoz o a római jog belső fejlődése, differenciálódása és integrálódási folyamatai szempontjából ▪ a civiljog kizárólagos uralmának kora (Kr. e. 4. századig) ▪ a civiljog és a praetori jog párhuzamos érvényesülése (Kr. e. 3 – 1. sz.) ▪ a kétféle jog összeolvadásának kora (Kr. u. 1 – 2. sz.) ▪ az alapvetően egységes császári jog kora (Kr. u. 3 – 6. sz.) A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A római jog története és institúciói című könyv 21. kiadásának jegyzete. (AnnaRóma) 3) A római jogtörténet korszakai a tudomány fejlődése alapján • először az ókori Rómában jelent meg önálló diszciplínaként a jogtudomány (iurisprudentia) • az idő előre haladtával… o első évszázadok: csak kezdetleges formában o aprólékos kidolgozás a principátus idején – ezt nevezik a római jogfejlődés klasszikus korának ▪ Kr. e. 1. század: classicus = első vagyoni osztály tagjai ▪ 19. század: Friedrich von Savigny nevezi a iustinianusi kodifikációban idézett jogtudósokat klasszikusoknak • archaikus jog (Kr. e. 753 – Kr. e. 3. század közepe) o ősi római társadalom korszaka o kezdetleges, jórészt a paraszti életviszonyoknak megfelelő jogrendszer o a királyság kora és a kora (patrícius) köztársaság ideje • préklasszikus jog (Kr. e. 3. század közepe – Kr. e. 1 század vége) o a magán- és közjog alapjainak születése o az érett vagy kései köztársaság kora o préklasszikus kor kezdete: ▪ I. pun háború (Kr. e. 264 – 241) utáni gazdasági fellendülés ▪ a praetor peregrinus tisztségének felállítása (Kr. e. 242) o préklasszikus jogtudomány korának kezdete ▪ az irodalmi jogtudomány megjelenésétől ▪ a Kr. e. 200 körül működött jogtudós, Aelius irodalmi munkásságtól • klasszikus jog (Kr. e. 1. század vége – Kr. u. 3. század közepe) o a principátus, vagyis a korai császárság századai o a magánjog intézményének részletes kidolgozása • a késő császárkor joga (3. sz. – 6. sz.) o válságok sora o átmenetileg a vulgárjogi gondolkodás kerül előtérbe (= a római jognak a nyugati provinciákban lezajlott egyszerűsödése) o dominátus, a késő császárság államformája o két szakasz: ▪ a posztklasszikus jog kora (3. sz. – 4. sz. első fele) ▪ a iustinianusi jog kora (527-565) • I. Iustinianus uralkodásának ideje • korszakos jelentőségű kodifikációja továbbfejlesztette és le is zárta a római jog fejlődését • eztán már csak a továbbéléséről lehet szó 4) Egyéb szempontok • modern szempontok alapján a római jogfejlődés három korszaka o a városállam régi civiljogának kora (Kr. e. 553 – 202) ▪ a Karthagó feletti győzelemmel ér véget o a Róma központú birodalom kora (Kr. e. 202 – Kr. u. 235) ▪ Alexander Severus császár haláláig o a magánjog terén is megmutatkozó jogegyesítés időszaka (235-565) ▪ Iustinianus császár halálig o tudósok: Bonfante, De Francisci, Volterra • a császárkor kettéosztása o két, egymástól élesen elkülönülő időszak: principátus és dominátus kora A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A római jog története és institúciói című könyv 21. kiadásának jegyzete. (AnnaRóma) • • o Bleckein kutatásai óta megkérdőjelezik ennek relevanciáját, illetve leegyszerűsítő megközelítésnek találják Biondi: a keresztény kort tekinti önállónak Wieacker: epiklasszikus kor (A. Severus halála és Diocletianus trónra lépése között) I. 3. A római állam és jog az archaikus korban Az archaikus Róma társadalma 1) A nemzetségi szervezet • Róma alapítása: Kr. e. 753 • a királyság ideje két korszakra oszlik o első korszak: ▪ több kisebb, latin és szabin etnikumú pásztorkodó és földművelő közösség összeolvadásából ▪ patriarchális nemzetségi szervezet o második korszak: ▪ a Kr. e. 7. század végén Róma etruszk uralom alá kerül ▪ ipar és kereskedelem gyors fellendülése ▪ a hagyományos társadalmi rend felbomlása • a nemzetség (gens) o a társadalom alapegysége az anarchikus korban o a gens tagjait (gentiles) eleinte vérségi kapcsolat fűzhette össze ▪ eredetileg egy közös ősre vezették vissza ▪ közös földdel bírtak (pagus) ▪ meghatározott családi és öröklési rend ▪ kultikus (közös temetkezőhellyel, ünnepekkel rendelkező) és névbéli közösség is o a családok növekvő szerepe lassan fellazította ezt a szervezetet ▪ kialakul a családfői magántulajdon ▪ a nemzetségre utaltak: • közös név (nomen gentilicum, pl. gens Iulia) • közös temetkezőhely • közös ünnepek • a római család (familia) o kezdetben a házközösségben élő parasztcsalád o mindenki beletartozott, aki a házban (domus) lakott ▪ pater familias: szinte teljhatalmú családfő ▪ uxor: feleség ▪ liberi: gyermekek ▪ famuli: (rab)szolgák 2) A társadalom tagozódása • Quirites: a szabad állapotú, római polgárjoggal rendelkező lakosság (szabin eredetű szó) o patríciusok: az ősi nemzetségfők, az atyák (patres) leszármazottjai o plebejusok: alacsony sorú köznép (plebs = sokaság, tömeg) tagjai o kliensek: az egyes patrícius nemzetségek alávetett helyzetű elemei (cliere = engedelmeskedni) A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A római jog története és institúciói című könyv 21. kiadásának jegyzete. (AnnaRóma) • • • • a két fő néposztály történeti eredete vitatott o a) azonos eredetűek, vagyoni különbségeik állították őket szembe egymással o b) a patríciusok a latinok, a plebejusok a szabinok leszármazottjai o c) patríciusok: hódító etruszkok; plebejusok: leigázott latinok o d) plebejusok: a környező szabad városok beáramlólakosai + leigázott latin őslakosság a kliensek o katonai feladatok + szerepvállalás a gens gazdasági tevékenységében o kizárólag a nemzetségfőnek tartoztak engedelmességgel (obsquium = kíséret) o védelmet élveztek (patronatus) o viselték a nomen gentilicumot o részt vettek a nemzetség kultikus cselekményeiben o a nemzetségi szervezet felbomlásával elvesztették önállóságukat és beleolvadtak a plebejusok rétegébe a patríciusok és a plebejusok o a köztársasági kor elején, a háborúk miatt kiéleződnek az ellentétek o a patríciusok jobban viselték a hódítással járó terheket (több föld, állat, rabszolga) o a Kr. e. 5. századra a patríciusok egyre nagyobb földbirtokra tettek szert, míg a plebejusok elveszítették földjüket és elszegényedtek o a két osztály küzdelme alatt a plebejusok politikai engedményeket vívnak ki ▪ tiltakozó akció: kivonulás a Városból (secessio) ▪ könnyűiparból és kereskedelemből szerzett vagyon o a Kr. e. 3. századra elsimulnak az ellentétek, a két szó már csak a származási különbséget jelöli rabszolgák (servi, manicipia) o számuk kezdetben igen alacsony (patriarchális rabszolgaság) o 396: Veii etruszk város meghódításával viszonylag sok hadifogoly kerül Rómába o a préklasszikus korig patriarchális jellegű rabszolgaság: a családok rabszolgáinak helyzete nem sokban különbözött a pater familiaris hatalma alatt álló egyéb személyektől Államszervezet a királykorban és a korai köztársaság idején 1) A római állam felépülése • az állam fogalma o a mai állam szó a középkori status szóból ered, ez nem létezett Rómában o a fogalmak szorosan kapcsolódtak az államot alkotó polgárokhoz ▪ civitas: városállam – a polgárok (cives) közössége ▪ res publica: a nép dolga (res populi) Cicero szerint (csak a császárkorban vette fel a ’köztársaság’ jelentést – libera res publica) o az állam lényegét tartalmilag adták meg: senatus populusque Romanus (SPQR) • a polgárok közösségének szervezeti formái o 10 gens = 1 curia (’férfiak egyesülése’) ▪ a római állam szerveződésének legősibb egysége ▪ a katonai beosztás alapja, emellett jogi és kultikus közösség ▪ vezetője a curio, papja a flamen curialis A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A római jog története és institúciói című könyv 21. kiadásának jegyzete. (AnnaRóma) 5. sz.: a curiák szerinti harcmodort a centuriák (századok) rendje váltja fel o 10 curia = 1 tribus (törzs) ▪ a római királyság három törzs szövetségéből jött létre • Ramnes, Tities, Luceres • ezek valószínűleg nem vérségi kapcsolaton alapultak • az etruszk hódítók alakították ki őket ▪ később katonai egységekké (ezredekké) váltak (a katonai parancsnok neve is innen tributus militium) ▪ 2) A királyság államszervezete • a király (rex) o az állam legfőbb bírája, hadvezére és papja o a végrehajtó hatalom teljességének (imperium) birtokosa o eleinte az istenek jelölték ki (auspicia) o etruszk befolyás idején valószínűleg a curiák választották (lex curiata de imperio) o ideiglenes távolléte idején a praefectus urbi látta el jogkörét o halála után az új király megválasztásáig ▪ a szenátus vezette az államot ▪ öt naponként váltották egymást mint interrexek o a király mellett működtek egyéb polgári tisztviselők és főtisztek ▪ pl. a lovassági parancsnokok (tribuni celerum) ▪ ezek a hivatalok nem maradtak meg sokáig a királyság bukása után (a praefectus urbi és az interrex viszont igen) • a szenátus: o az „öregek tanácsa” (~ Spárta: gerusia; Athén: bulé) o a patrícius nemzetségfők gyülekezete o eredetileg 100, majd a tribusok létrejöttével 300 fő o a király tanácsadó szerve és az állami felségjog állandó hordozója o tagjait a király jelölte ki • a comitia curiata (com-itia = össze-jövetel) o 30 curiából állt o a Forum Romanumon, a comitiumon gyűlt össze o eredetileg csak a patríciusok vehettek rajta részt o később a plebejusok is, mert curia volt a hadibeosztás alapja o főleg szakrális feladatokat látott el, közjogi funkciója pontosan nem ismert 3) A korai köztársaság államszervezete • Kr. e. 510: az utolsó király elűzése (regifugium) • a magistratusok o az állami főhatalmat gyakorló tisztségviselő, ill. maga a tisztség o alapvetően a köztársaság korának főhivatalnokai ▪ bár némelyikük a királykorból ered és a császárkorban is működik ▪ modern értelemben a végrehajtói hatalom letéteményesei ▪ a végrehajtó és a törvényhozó hatalom elválasztása megtörtént (később: Arisztotelész, Montesquieu) o annuitás: egy hivatali évre választották őket ▪ a következő évre való újraválasztás tilalmát is magába foglalja (később ezt többször is megsértették) A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A római jog története és institúciói című könyv 21. kiadásának jegyzete. (AnnaRóma) ez alatt az év alatt nem lehetett őket intézkedéseikért felelősségre vonni hivatalba lépés kezdete • eredetileg március 1.: Kalendae Martiae • Kr. e. 3. sz. végétől a konzulok: március 15.: Idus Martiae • Kr. e. 2. sz. közepétől január 1.: Kalendae Ianuariae o kollegialitás: egy tisztséget egyszerre több, egyenlő jogkörű főhivatalnok tölt be o munkájukért nem kapnak díjazást ▪ bizonyos közkiadásokat nekik kellett fedezniük o tisztségüktől nem megfoszthatók o jogukban áll lemondani (abdicare) o csoportosításuk ▪ hatalmuk jellege szerint • imperiummal rendelkezők o őket kísérte a vesszőnyalábot (fasces) „állami testőrség” (lictorok) • imperium nélküli ▪ feladatkörük szempontjából • rendes (állandó): magistratus ordinarii • rendkívüli: magistratus extraordinarii ▪ hatáskörük alapján • nagyobb főhivatalnokok: magistratus maiories o consul, praetor, censor o etruszk eredetű kiváltságok ▪ bíborszegélyű tóga (toga praetexta) ▪ elefántcsonttal berakott díszes szék (sella curulis) • kisebb főhivatalnokok: magistratus minores o aedilis, quaestor, tribunus plebis • széktípus szerinti felosztás o magistratus curules: a nagyobb főhivatalnokok mellett az aedilis curulis is o magistratus non curules o a magistratusok segítői ▪ apparitores: hivatalos segélyszemélyzet • lictorok, írnokok, hivatalszolgák • fizetésért dolgoznak: merces ▪ consilium: a főhivatalnokok informális tanácsa • a hivatalnokok gyűjtötték maguk köré • gyakran jeles jogtudósok az állami főhatalom (imperium) o a királykorban egyedül a királyt illette meg o a köztársaság idején több különböző nagyobb magistratus gyakorolta o kezdetben korlátlan és nem körülhatárolt o elemei: ▪ imperium domi: • a legfőbb polgári hatalom • a Város határán (pomerium) belüli területeken ▪ imperium miliae: ▪ ▪ • A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A római jog története és institúciói című könyv 21. kiadásának jegyzete. (AnnaRóma) • • • a falakon kívüli (extra muros) hadsereg főparancsnoksága ▪ iurisdictio: • a jogszolgáltatás hatalma ▪ ius agendi cum populo: • jog a népgyűlés összehívására és a törvényjavaslatok előterjesztésére ▪ ius agendi cum patribus: • jog a szenátus egybehívására és a tanácsuk kikérésére ▪ ius coercitionis: • a büntetések és kényszerítő intézkedések kiszabásának joga o zálogosítás (pignoris capio) o bírság (multa) o bilincsek (vincula) o korbácsolás (verbera) ▪ később a polgárok esetében ezt a leges Poricae (Kr. e. 198/195) megtiltotta o főhatalommal való felruházás: ▪ a comitia curiata keretei közt (lex curiata de impero) a hivatali hatalom (potestas = hatalom) o tisztségenként kisebb vagy nagyobb lehetett (minor ill. maior potestas) ▪ ezáltal hierarchikus rangsor az egyes magistratusok között o a collegák (’tiszt-társak’) azonos hatalommal bírtak (par potestas) ▪ bármilyen ügyben önállóan, teljes jogkörrel járhattak el ▪ intercessio (’közbelépés, tiltakozás’): megakadályozhatták collegájuk bármely intézkedésének végrehajtását o minden magistratusnak joga volt ▪ 1) ius auspiciorum: auspiciumokat végezni • az istenek akaratának kifürkészését szolgálta • eredetileg madárjóslat formájában (auspicatio) • a legfontosabb állami aktusok érvényességi feltétele • a nagyobb (maiores) főhivatalnokok tartottak auspiciumokat (auspicia impetrativa) • a kisebbeknek (minores) csak a feltáruló jelek megfigyelésére volt joga (auspicia oblativa) ▪ 2) ius contionem habendi: összehívni a népet valamilyen ügy megvitatása végett ▪ 3) ius intercedendi: tiltakozni collegája intézkedésével szemben o csak a magistratus curules ▪ 4) ius edicendi: hirdetmények (edictumok) kibocsátásának joga a rendes magisztrátusok o megválasztásuk: különböző népgyűléseken ▪ tisztségre pályázók: candidati ▪ megválasztásuk esetén kijelölt főhivatalnokok: magistratus designati ▪ hivatalba lépésükkör esküt kell tenniük a fennálló törvényekre o hivataluk lejárta után ▪ esküt kell tenniük, hogy a törvények szerint jártak el ▪ megkapják a ’hivatalviselt’ címüket, amely alapján a szenátusban szavazhatnak (censorii, consulares, praetorii, aedilicii, quaestorii) A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A római jog története és institúciói című könyv 21. kiadásának jegyzete. (AnnaRóma) o a consul ▪ a köztársaság létrejöttekor az állam élére két főhivatalnok került • kezdetben hadvezérek: praetor (maximus?) • majd bírók: iudex • végül pedig consul ▪ imperiummal vannak felruházva • végrehajtói hatalom, hadvezéri, bírói jogkör • eleinte főleg patríciusok • hatalommegosztásuk a gyakorlatban o békében fél évig az egyik, aztán a másik a consul maior ▪ csak őt kíséri a 12 lictor o háborúban naponta váltják egymást, közösen vezetik a hadsereget • az 5. század elejétől a konzulokról nevezték el az éveket o a szakrális feladatok ellátói ▪ a király szakrális feladatait a rex sacrorum (Ianus isten papjai) látta el ▪ valóságos papipolitikai hatalom: a pontifex maximusé, aki a háromtagú főpapi testület (collegium pontificum) élén állt o a praetor ▪ 367-től a konzulok helyett ő végzi a peres jogszolgáltatást (iurisdictio) ▪ imperiummal rendelkezett • konzul: imperium maior • praetor: imperium minor ▪ ezáltal gyakorolhatta a konzulok többi jogosítványát is helyettesként (collega minor) ▪ létszáma: • eredetileg csak egy működött • Kr. e. 242.: praetor peregrinus tisztségével kettő • a köztársaság végére fokozatosan 16-ra emelkedett o eleinte a provinciák kormányzása végett ▪ Kr. e. 227.: 3. és 4. praetor Szicília igazgatására ▪ Kr. e. 197: 5. és 6. Hispánia élére o majd a városi törvénykezés lebonyolítása céljából ▪ Sulla idején 8 az állandó büntetőbíróságokon ▪ Caesar idején 16 • ekkor már promagistratusok álltak a provinciák élén o imperiumot kaptak, de ▪ a jogszolgáltatásban csak részfeladatokat láttak el ▪ elismerték a praetos urbanus v. maximus elsőbbségét ▪ az első harminc évben kizárólag patríciusok ▪ kísérete: Rómában 2, a falakon kívül 6 lictor o a 227.: 3. és 4. praetor Szicília igazgatására o a censor ▪ Kr. e. 443-tól kezdve ötévente 18 hónapra kettőt választottak • vagy Kr. e. 434 / Kr. e. 367 ▪ jellemzőik A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A római jog története és institúciói című könyv 21. kiadásának jegyzete. (AnnaRóma) • magistratus maiores • nem rendelkeztek imperiummal • a comitia curiatától nyerték potestasukat ▪ feladatuk • lefolytatják a censust o eredetileg ötévente tartott összeírás o választási, katonai és adózási célokat szolgál o a polgárokat centúriákba és tribusokba osztják be • összeállítják a szenátus névjegyzékét (lectio senatus) o a szenátus legfelsőbb osztályát a cenzusviseltek képezték o a névjegyzék élén a legidősebb patrícius (princeps senatus) • ekkor bizonyos erkölcsrendészeti szankciókat alkalmazhattak (regimen v. cura morum) • felügyelték az állami javakat o földek, középületek, közutak, közművek o az állam nevében szerződéseket kötöttek a vállalkozókkal ezekre nézve • határkörét a tisztség létrejötte előtt, majd a két censura között a konzulok gyakorolták ▪ tagjai • a Kr. e. 3. század közepétől csak volt konzulok • plebejusok csak Kr. e. 339-től o az aedilis curulis ▪ Kr. e. 367-től ▪ feladatuk • cura aedium: felügyelet a középületekre és a középítkezésekre • cura Urbis: rendészeti jogkör • cura annonae: piaci árak ellenőrzése, gabonaellátás biztosítása • cura ludorum: nyilvános játékok megrendezése ▪ jogköreik • potestassal rendelkeznek • ius edicendi • iurisdictio • bírságolási, zálogolási és lefoglalási jog • és egyéb (pl. piacrendészeti) jogkörök o a quaestor ▪ Kr. e. 447-től ▪ a konzulok pénzügyi beosztottjaikét felügyelték: • a Saturnus-templomban elhelyezett államkincstárt (aerarium Saturni v. populi Romani) • a szintén ott lévő levéltárat (tabularium) ▪ testületük idővel kibővül • Kr. e. 421: a hadikincstár (aerarium militare) felügyeletére + 2 • Kr. e. 267 után 8 • Sulla idején 20, Caesar idején 40 • a két régi quaestor: quaestores urbani ▪ plebejusok már Kr. e. 409-től A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A római jog története és institúciói című könyv 21. kiadásának jegyzete. (AnnaRóma) • a magistratus plebeii o rendes magistratusok o a plebejusok hamar kiharcolták maguknak, hogy saját vezetőket választhassanak ▪ a fenti patrícius eredetű tisztségviselőkkel szemben ▪ kisebb főhivatalnokok saját érdekeik képviselésére o a néptribunus (tribuni plebis) ▪ Kr. e. 494 ▪ a Városon belül szent és sérthetetlen a személye (sacrosanctus) • ma: „fokozott büntetőjogi védelem” • aki kezet emel rá, az sacer (= az emberi közösségtől elkülönített), és az istenek kiengesztelésére bárki megölheti ▪ jogkörei • ius agendi cum plebe: o a plebs gyűlésének összehívása • ius agendi cum patribus: o a szenátus összehívása (később) • ius intercedendi: o vétójog, a törvényjavaslatok elfogadásának megakadályozása • ius auxilii v. refugium o támogatást v. menedéket nyújtani a plebs patríciusok által üldözött tagjainak ▪ létszáma: kettőről Kr. e. 449-ben tízre emelkedik o a plebejusi aedilis ▪ a legrégebbi időktől fogva a plebejus templomok őrei ▪ Kr. e. 367 után a néptribunusok segítőtársaiként • a plebs levéltárát és pénztárát kezelték (Ceres szentélyben) • az aedilis curuleshez hasonló jogok, kivéve a bíráskodást ▪ két fő ▪ kezdetben ők bírtak a plebs körében a legnagyobb hatalommal • a néptribunusok megjelenésével másodrangúak lettek • az aedilis curulis megjelenésével egyenrangúak, majd újra magasabb rangúak lettek • a rendkívüli magistratusok o korlátozások ▪ csak különleges esetben, kinevezés útján ▪ csak meghatározott időtartamra ▪ csak meghatározott feladat elvégzése céljából o a dictator ▪ a legjelentősebb rendkívüli magistratus ▪ rendszerint szükséghelyzetben az egyik konzul jelöli ki • a szenátus egyetértésével • a népgyűlés véleményének kikérése nélkül • ez ellen a társa nem élhetett intercessióval ▪ legfeljebb hat hónapra summum imperium (a főhatalom teljessége) ▪ maga nevezi ki helyettesét, a lovasság parancsnokát (magister equitum) o további rendkívüli magistratusok A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A római jog története és institúciói című könyv 21. kiadásának jegyzete. (AnnaRóma) ▪ ▪ ▪ ▪ ▪ interrex praefectus urbi decemviri legibus scribudis: • a törvényeket megszövegező bizottság tribuni militum consulari potestate: • consuli jogkörrel felruházott katonai parancsnok tresviri rei publicae constitendae (vagyis a triumvirek) • további kisebb hivatalnokok (magistratus minores) o tribunus militum ▪ a nép által választott 24 fő ▪ katonai magistratus (légióként 6) ▪ a hadsereg főtiszti kara o vigintisexviri ▪ több kisebb polgári hivatal egységesített neve a számuk (26) után ▪ praefectus Capuam Cumas • Kr. e. 338-tól, 4 fő • eleinte a praetor helyettese, majd a nép által választott hivatalnokok • 10 Campaniai városban vágeztek igazságszolgáltatást ▪ tresviri capitales v. nocturni • Róma 3 börtön- és éjjeliőre ▪ decemviri (st)litibus iudicandis • szabadságperekben ítélkező 10 fős testület ▪ tresviri monetales • Kr. e. 16-től IIIviri argento auro flando feriundo • pénzverés ▪ quattuorviri viis in Urbe purgandis • a Városon belüli közutak tisztításáért felelős 4 fő ▪ duoviri viis extra Urbem purgandis • a Városon kívüli közutak tisztaságáért felelős 2 fő • a senatus o kezdetben a patrícius nemzetségfők gyűlése o később a hivatalviselt magistratusok tanácsa o tagjai ▪ névsorának összeállítása • kezdetben a consulok • a lex Ovinia (312k.) után a censorok ▪ patres: patríciusok, ’atyák’ ▪ conscripti: vagyonosabb plebejusok, ’összeírottak’ o feladata ▪ külpolitika és hadügyek intézése ▪ államháztartás ellenőrzése ▪ a szakrális szféra felügyelete ▪ a közigazgatás és sok tekintetben az igazságszolgáltatás irányítása ▪ a magistratusokon keresztül befolyás a belpolitika alakulására o a népgyűlésen hozott törvények A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A római jog története és institúciói című könyv 21. kiadásának jegyzete. (AnnaRóma) ▪ ▪ ▪ ▪ • eleinte csak akkor léptek hatályba, ha az atyák tekintélye (auctoritas patrum) szentesíti később előre kikérhetővé, majd formalitássá vált de a szenátus felülbírálta a törvényeket alkotmányosságuk szempontjából senatus consulta • formailag csak tanácsokat adtak a magistratusoknak • de a valóságban szinte törvényerővel rendelkeztek • így lényegében a szenátus vált a római állam legfőbb szervévé a népgyűlés o a népgyűlések menete ▪ nem vitatkoztak ▪ rogatio: a magistratus kérdésével feltett törvényjavaslat ▪ szavazás igennel vagy nemmel • eleinte nyilvános, majd Kr. e. 139-től titkos formában • cserpétáblákon (tabellae) o VR: uti rogas = ahogy kérdezed, igen o A: antiquo = ragaszkodom a régihez, nem • büntetőügyben o C: condemno = elítélem o A: absolvo = felmentem o NL: non liquet = nem világos o a comitia curiata ▪ felhatalmazást ad a főhatalom gyakorlására (lex curiata de imperio) ▪ később a cenzori hivatal viselésére is (lex curiata de potestate censoria) ▪ a köztársaság korában egyre inkább szakrális feladatok • mivel a curiák kultikus szerveződések is • általában a pontifex maximus elnököl (ilyenkor comitia calata) • consul vagy praetor csak a hatalommal való ünnepélyes felruházáskor o a comitia centuriata ▪ eredete • hagyomány szerint a Servius Tullius-féle reform • bizonyíthatóan csak a Kr. e. 5. század közepétől ▪ résztvevői • katonai századokra (centuria) osztott férfilakosság (17-60) • kezdettől fogva patríciusok és plebejusok • ez a katonai jelleg később elhalványult, választási és adózási rendszerré alakult át ▪ helyszín: campus Martius ▪ funkciói • a magistratus maiores megválasztása • törvényhozás • hadüzenet és békekötés jóváhagyása • büntetőbíráskodás o államellenes bűncselekmények o polgárok főbenjáró bűnei ▪ a centuriák felépítése A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A római jog története és institúciói című könyv 21. kiadásának jegyzete. (AnnaRóma) kezdetben összesen 193, majd 373 lovas és gyalogos ccenturia a gyalogosokat öt vagyoni osztályba sorolták (classis) o I. osztály 80 centuriája: a legvagyonosabbak o II. – IV. osztály: 20-20 centuria o V. osztály: 30 centuria • a classisokon belül azonos számú centuriája az ifjaknak és az időseknek (iuniores és seniores) • a classisokon kívül o 18 századnyi vagyonos lovag (equites): 2 c. o kézművesek és kürtösök: 2 c. o nincstelenek (proletarii v. capite censi): 1 c. ▪ a szavazás: nem fejenként, hanem századonként történt o a comitia tributa ▪ a területi egységek (tribus) szerint összehívott népgyűlés ▪ eredet • Servius Tullius reformja: ő osztotta fel Rómát tribusokra • tribus urbanae o 4 városi tribus o Suburbana, Palatina, Esquilina, Collina o alacsonyabb néprétegek: vagyontalanok, felszabadítottak • tribus rusticae o kezdetben 16, majd a hódítások által 31 vidéki tribus o patríciusok (vidéki birtokaikhoz közel fekvő területeken) ▪ polgári jellegű népgyűlés ▪ helyszín: Forum Romanum ▪ funkciói • a magistratibus minores megválasztása • törvényhozás • szövetség kötése külföldi államokkal és uralkodóikkal • törvénykezés nem politikai természetű ügyekben ▪ szavazás: nem fejenként, hanem tribusokként ▪ sorsa • a tribusok fokozatosan elveszítették területi jellegüket • a császárkorban átvették a helyüket a regiók o a concilium plebis ▪ egyedül a plebs tagjai vehettek részt ▪ határozatai: plebistica • Kr. e. 287-ig csak a plebejusokra vonatkoztak • utána az egész római népre ▪ elnöke: tribunus plebis • csak ilyen formában hívhatott össze népgyűlést ▪ ez később sem olvadt össze a comitia tributával • ezt a néptribunus, azt a konzul vagy a praetor hívja össze • • 4) A patríciusok és a plebejusok küzdelmei a törvényhozás tükrében • a köztársasági államszervezet keretei közt vívta ki a plebs a politikai jogegyenlőséget • a leges Valeirae Horatiae (Kr. e. 449) o a plebs Kr. e. 494. évi tiltakozása: első kivonulás a Szent Hegyre (secessio) A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A római jog története és institúciói című könyv 21. kiadásának jegyzete. (AnnaRóma) • • • • • • • o a tribunus plebis tisztségének létrehozásához vezetett o Kr. e. 449.: második secessio után ezt megerősíti a leges Valeirae Horatiae a lex Canuleia de conubio (Kr. e. 445) o lehetővé teszi a patríciusok és a plebejusok házasodását o korábban ezt a XII táblás törvény tiltotta Kr. e. 440 o a plebejusok számára is elérhető katonai parancsnok (tribunus militum) konzuli jogkörrel ruházták fel (consulari potestate) o csak ideiglenes megoldás: plebejus 400-ban lett először katonai tribunus a leges Licinae Sextinae (Kr, e. 367-366) o csökkenti a plebejusok adósságterheit o 500 iugerumra korlátozza a közföldekből (ager publicis) az egyes polgárok által elfoglalható területet ▪ a hagyomány szerint ▪ a mai tudósok szerint ez későbbre tehető o előírták, hogy az egyik consult a plebsből kell választani o de ugyanakkor felállították a praetori tisztséget ▪ az igazságszolgáltatási hatalom (iurisdictio) gyakorlására ▪ csak patrícius töltheto be a lex Poetalia Papiria de nexis (Kr. e. 326) o enyhíti az adósrabszolgaság szigorát o pl. megtiltja az adós megölését és a bilincs használatát a lex Ogulnia (plebescitum) (Kr. e. 300) o lehetővé tette a plebejusok jelölését a főpapi tisztségekre o pontifex maximus csak Kr. e. 254-ben lehetett plebejus (Ti. Coruncanius jogtudós) a lex Valeria de provocatione (Kr. e. 300) o a római polgárok a magistratusok büntetőbírói ítéletei ellen a népgyűléshez o domi, azaz a Város határain belül o (a provocatio jogát militae csak a leges Porciae (Kr. e. 198/195) után lehet gyakorolni) a lex Hortensia (Kr. e. 287) o a plebiscitumokat a teljes római népre kiterjedő hatállyal ruházza fel o hivatalos deklarálása a tényleges állapotoknak: a plebs arányaiban lényegesen meghaladta a patríciusokat Normarendszerek az archaikus Rómában (ius, fas, mos) 1) Társadalmi normák az archaikus kor elején • a Kr. e. 8. században és azt követően o a jogi normák még nem határolódtak el a vallási (szakrális) és erkölcsi (morális) normáktól o a társadalmi tudat egy parancsot a három oldal összefonódásában értelmezett • más népeknél o görögök: ▪ a jog a szokással és az erkölccsel fonódott össze ▪ lásd: a törvény értelemben használt nomos szó szokást is jelent o zsidók: a vallási normákkal fonódik össze a jog • a mores maiorum (’az ősök szokása’), azaz a mos A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A római jog története és institúciói című könyv 21. kiadásának jegyzete. (AnnaRóma) o a kezdeti, komplex normarendszer elnevezése o általános, differenciálatlan, vallási-erkölcsi-jogi normák rendszere o modern értelemben még jogszokásnak sem nevezhető 2) A jog önálló normarendszerré válása • a szokásjog (későbbi elnevezés: consuetudo) kialakulása o egyes normák kötelező ereje a szokások révén megszilárdult o megszegésüket az állam által gyakorolt vagy gyakorolni engedett szankciók rendszeresen és következetesen sújtották • a Tizenkét táblás törvény (Kr. e. 451 – 450) o a decemvirek szerkesztették o néhány szabály még rendelkezett szakrális jelleggel ▪ főleg a büntető tartalmú normák csoportja o de egyedülállóan élesen mutatja fel a jog mint önálló normarendszer sajátosságait o ezrért mondhatjuk, hogy a jogot a rómaiak „találták ki” 3) A jog fogalmának differenciálódása • a latin nyelvben alakult ki először önálló szó, fogalom a jog megjelölésére: ius • a ius szó jelentésének fejlődése o eredetileg: a Forum Romanum egy konkrét helye ▪ ahol az igazságszolgáltatási hatalommal felruházott magistratus (Kr. e. 366-tól a praetor) törvénykezett ▪ in ius vocatio (XII táblás törvény 1, 1) • a prateor (ius) színe elé hívják az alperest • itt zajlik le a per első szakasza, az in iure eljárás o a magatartás jogszerűségére vonatkozó ius ▪ már a Kr. e. 5. században ismert ez a jelentés ▪ az iniuriával mint jogsérelemmel szembeállítva ▪ iure: jogszerű cselekedet (éjszaka megölni a tolvajt) ▪ iniura: jogsértés (alaptalanul perlekedni) o a ius elvont, alanyi jogi és tárgyi jogi fogalmának kialakulása • a ius civile o a ius már a köztársaság idején megjelent a tárgyi jog értelmében ▪ ha a tárgyi jogra, vagy a római jog szabályainak összességére kívántak utalni, egy jelzőt tettek mellé ▪ ius Quirintium: ünnepélyesebb forma ▪ ius civile • kezdetben a polgárok közösségeként felfogott római városállam sajátos jogrendszerét jelentette • írott formában: a XII táblás törvény ▪ ius civium Romanorum o ebben az értelemben a ius civile ellentétét a külföldi jogrendszerek (iura peregrinorum) képezték o a kifejezés később további jelentéseket vett fel o a modern nyelvek „polgári jog” kifejezésében a mai napig tovább él 4) A vallási normarendszer fejlődése • a fas o fogalmak kezdetben: A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A római jog története és institúciói című könyv 21. kiadásának jegyzete. (AnnaRóma) • ▪ fas: az istenek jogainak tiszteletben tartása ▪ nefas: az istenek jogainak megsértése ▪ ius: a jogszabályok betartása ▪ iniuria: a jogszabályok megsértése o a két csoportot egyre élesebben elhatárolták egymástól o fas: mindem olyan magatartás, ami az isteneket nem sérti ▪ görög hosion ▪ mindaz, ami az istenséget és a neki szentelt dolgot (sacrum) megillette ▪ dies fasti: törvénykezésre alkalmas napok ▪ dies nefasti: a vallási ünnepek számára fenntartott napok • ilyenkor a bíráskodás az isteneket sértette volna o később: ▪ ius: jogi normák ▪ fas: a vallási normák összessége a fas szabályainak egy része közjogi jelleggel is bírt o ius sacrum vagy ius pontificium o császárkorban ius divinum (isteni jog) vs. ius humanum (emberi jog) ▪ a keresztény császárkorban, még Iustinianusnál is 5) Az erkölcs mint önálló normarendszer a rómaiaknál • a mos jelentései o (1) eredetileg: az ősi római társadalom differenciálatlan, komplex normarendszere o (2) a köztársaság idején kialakult erkölcsi normák önálló rendszere o (3) a szokásjog o (4) jogi jelentőséggel nem rendelkező, egyszerű szokás • (5) a mos mint a társadalmi normák rendszere o a censori jogalkalmazás alakította ki o nem volt azonos sem a jogszokással, sem az általában vett erkölccsel, sem a társadalmi szokásokkal o olyan társadalmi normák, amelyek sem a ius, sem a fas körébe nem tartoztak o a legrégebbi időben a pater familiaris hatalma alatt álló házközösség életviszonyaira vonatkoztak ▪ a családtagok közötti viszonyokra ▪ a házi bíráskodásra, amit a családfő gyakorolhatott • a mos normáinak megtartására a censor felügyelt o megsértésük esetén fenyegető intézkedése a nota censoria 6) A jog erkölcsi megalapozottsága • a római jogtudósok világosan látták a jog (ius) és az erkölcs (mos) határait o nem gondolták, hogy az erkölcsi elveket jogilag is köte