Római jog I. jegyzet

Előnézet

A jegyzetről

Római jog I. személyi jog jegyzet

Vásárlás (500 Ft)

Név

Római jog I. jegyzet

Típus

Felsőoktatás

Tantárgy

Római jog

Év

2020

Szak

Jogász

Intézmény

Elte

0 letöltés

Szerző

b.hanna

Létrehozva

2022-01-02

Oldalak száma

Jelentem

A személy (jogképesség) fogalma, keletkezése, megszűnése (1. tétel)* A jogképesség: Személyiség: Persona vagy caput kifejezés jelölte azt az embert, aki jogok és kötelezettségek alanya lehet, tehát jogalany, azaz személy. Jogképesség: Azt a képességet, hogy valaki jogok és kötelezettségek alanya lehet, jogképességnek, őt magát pedig jogképesnek nevezzük. A római társadalom felbontása: • • • jogképtelenek (pl. rabszolgák, servi) a politikai és magánjogok összességét, teljes jogképességet birtoklók korlátozottan jogképes személyek o nem teljes jogú polgárok (cives non optimo iure) o latinjogúak (Latini) o idegenek (peregrini) Szabadok és rabszolgák: • • • Gaius – Instituciones: „A személyekre vonatkozó jog legfőbb felosztása pedig az, hogy az összes ember vagy szabad, vagy rabszolga.” személyek csak a szabadok (liberi) lehettek a rabszolgák (servi) jogi helyzetüket tekintve általában dolgoknak minősültek („Servi res sunt” – „a rabszolgák dolgok” – Ulpianus) mégsem közönséges dolgok, mert: o a rabszolga eredetileg a patriarchális házközösség tagja volt o a rabszolgatartók nemcsak a rabszolga testi, hanem szellemi munkaerejét, vállalkozó kedvét is kihasználták (persona servilis – a rabszolga személye) A személyiség kezdete és vége: Kezdete: a szabad anyától való élve születés (nativitas v. natale) Nem volt személy: • • • • a halva született az elvetélt magzat (abortus) a szörnyszülött (monstrum), akit meg lehetett vagy meg is kellett ölni a méhmagzat (nasciturus) → az anyatest része (portio mulieris) o „a méhmagzatot, valahányszor az ő érdekeiről van szó, úgy kell védelemben részesíteni, mintha már élő ember volna” → elismerték pl. öröklési jogát anyja A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu teherben léte alatt az elhalt apa után Az élve született személy jogképességét, ha ez az ő érdekeit szolgálta, az erre vonatkozó vélelem (praesumptio iuris et de iure) szerint a fogamzás legkorábbi időpontjától, vagyis a születéstől visszafelé számított 300. naptól számították, mintha a magzat már akkor megszületett volna. Megszűnés: halál (mors) • • • • nem volt anyakönyvi rendszer → a halált annak kellett bizonyítania, aki erre hivatkozott eltűnés: ha az eltűnt huzamos időn át (longo tempore transacto) ne adott életjelt magáról → halottnak nyilvánították pl. az eltűnt felesége elválhatott vagy férjét holtnak nyilváníttatva új házasságot köthetett az eltűnt személy halálát nem vélelmezték, de az ellenbizonyítás könnyített volt öröklési viták eldöntésének megkönnyítésére vélelem (praesumptio iuris): ha a szülők és gyermekeik közös veszélyben haltak el → serdületlen gyermekek (12 év alatti lány, 14 év alatti fiú) a szülők előtt, serdült gyermekek a szülők után Cives, latini, peregrini (2. tétel) A római polgárok (cives Romani): Közjogi és magánjogi kategória is. Jelentése: állampolgár, államalkotó tényező és magánjogi kategória (jogképesség) A római polgárjog tartalma: • • a polgárokat megillető jogok és az őket terhelő kötelezettségek A római polgár joga: • • közjogi (politikai): o 1. szavazati jog (ius suffragii) → aktív választójog a népgyűléseken (felszabadított rabszolga csak a comitia tribután) o 2. köztársasági tisztségek viselésének joga (ius honorum) → a passzív választójog az aktívnál is szűkebb volt o 3. ius militae → a római hadseregben való katonsáskodás joga o 4. ius sacrorum → a római vallási szertartásokon való részvétel o 5. ius provocationis → halálbüntetés és más sülyosabb büntetés elleni fellebbezés a népgyűlésnek o 6. ius exulandi → halálbüntetés helyetti önkéntes száműzetésbe vonulás o 7. ius migrandi → kivándorlás joga magánjogi jogosultság: o 1. vagyonjogi képesség (ius commercii) → római (civiljogi) tulajdon megszerzése és speciális római (civiljogi) jogügyletek létrehozása A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu o o 2. családjogi jogképesség (ius conubii) → római polgárral való házasságkötés + a matrimonium iuris civilis alapfeltétele 3. ius legis actionis → jog az ősi civiljogi keresetek, a legis actiók megindításához Kötelezettségek: • • Közjogi: o 1. hadkötelezettség (munus militae) o 2. közteherviselés pl. az adó (tributum) fizetése o 3. közhivatal-viselés kötelezettsége pl. bíráskodás (munus iudiciarium) Magánjogi: o gyámság és gondnokság ellátása (munus tutelae et curae) A római polgárjog megszerzése: • • Természetes úton: o római polgártól való születés o római házasságból (matrimonium iuris civilis) született gyermeknek legalább az egyik szülője római polgár legyen → elég volt, ha az anya római polgár Kr.e. I.sz.: lex Minicia: polgár és peregrinus házasságából (matrimonium iuris gentium) született gyermek az alacsonyabb jogállású szülő statusát követte → Hadrianus idején egy senatus consultum eltörölte Mesterséges úton: o egyénileg (viritim) vagy polgárjog csoportos adományozása révén o Latinjogúak: 1. Rómába költözés 2. római polgár általi örökbefogadás 3. egyéb különös jogszabályi rendelkezés o Peregrinusok: 1. örökbefogadás (adottio) 2. polgárjog adományozása o Rabszolgák: civiljogi felszabadítás A római polgárjog elvesztése (capitis deminutio media): • • • • • libertas elvesztése (capitis deminutia maxima) eleinte kivándorlás (migratio) később latin coloniába való település vagy telepíttetés száműzetés (aqua et igni interdictio majd deportatio) egész közösségek lakosságának jogfosztása Latinjogúak (Latini): • • • eredetileg a latiumi városállamok polgárainak jogképessége, így a római polgároké is később kiemelkedett a civitas Romana → korlátozott római polgárjog lett Típusai: o prisci Latini/ Latini veteres: latin coloniák lakosai o Latini colonarii: provinciai coloniák o Latini Iuniani: formai, ill. tartalmi hibákkal felszabadított rabszolgák → nem kaptak civitas Romanat, csak ius Latiit (sem örökölni nem lehetett utánuk, ők sem örökölhettek) – Iustinianus törölte el 531-ben. A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Idegenek (peregrini): • • • • Kezdetben minden olyan idegen személy ellenség (hostis), akinek állama nem kötött Rómával kölcsönös segítségnyújtási szerződést (amicitia) vagy szövetségi szerződést (foedus). A peregrinusok a szövetséges államok lakói voltak. Később már csak a nem latin idegenekre. imperium Romanum kialakulása után: a birodalom nem római, ill. latinjogú lakosai + a birodalom határain kívül élő népek Személyiségi elv: mindenkit saját (helyi, nemzeti stb. joga szerint kell bírálni) → polgárok és peregrinusok közötti perekben ius gentiumot alkalmazott a praetor, kiv. súlyosabb bűncselekmények, akkor a helytartó járt el és a római jog szerint ítélkezett (pl. Jézus Krisztus pere: Pilatus, Iudea helytartója → felségsértés (crimen maiestatis) → keresztre feszítés (crucifixio) Rabszolgák, félszabadok. A rabszolgák emberi mivoltának elismerése (3. tétel) A rabszolgák (servi): • • • A rabszolgaság (servitus) jogi tartalma: a rabszolga nem jogalany, hanem jogtárgy, urának tulajdonában áll, az tetszése szerint rendelkezhet vele: eladhatja, akár meg is ölheti. Mégsem közönséges dolog, „tárgy”, emberi mivoltát jogi vonatkozásban is elismerték (a földművelés eszközei: rabszolgák – beszélő szerszámok (instrumenta vocalia), háziállatok – „félig beszélnek (instrumenta semivocalia), néma szerszámok (instrumenta muta) o a rabszolga feletti tulajdonosi hatalom nem tulajdonjog (dominium), hanem rabszolgatartói hatalom (domicia potestas) o a rabszolga sírhelye forgalomképtelen dolog (locus religiosus) o a rabszolga rokonság (cognatio servilis) a felszabadítás után házassági akadályt jelentett o cselekvőképes: ura helyett, ill. a neki juttatott különvagyonnal (peculium) gazdálkodva érvényes jognyilatkozatokat tehetett, szerződéseket köthetett o delictumokban: a szabad emberrel egy sorban említik Tényleges helyzetük: o Patriarchális rabszolgaság: a házközösség családgyermekhez hasonló helyzetű tagja o Klasszikus rabszolgaság: egy részük peculiumot kapott urától → kereskedelmi tevékenység, vállalkozás → neki is lehettek rabszolgái , szerződéseket köthetett túlnyomó többségük embertelen körülmények között folyó nagyüzemi kényszermunka o Klasszikus rabszolgaság hanyatlása: kíméletesebb bánásmód pl. császári rendeletek tiltották a rabszolgák megölését és a kegyetlenkedést, rabszolga és ura egymással szemben álló peres felek is lehettek → magántulajdonú rabszolgák állam vagy városok tulajdonában (servi publici) és császári rabszolgák (servi Caesaris) → előnyösebb helyzet (szabad nővel házasságszerű helyzet, végrendelkezési jog peculiumuk feléről) A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A rabszolgaság keletkezése: • • Fogságba esés: az ellenséges állam polgára maga is ellenség (hostis), ezért a rómaiak mint uratlan dolgot szabadon elfoghatták akkor is, ha békében a rómaiak földjére tévedt Rabszolganőtől való születés: a rabszolganő gyermeke rabszolga (partus ancillae), mert anyja státuszát követi császárkor: ha az anya akár csak nagyon rövid időre is szabad volt a terhesség alatt, a gyermek szabadnak születik (favor libertatis) Rabszolgává válás: • • civiljog szerint a capitis deminutio maximát elszenvedett polgár: o mint fizetésképtelen adóst hitelezői trans Tiberim rabszolgának adták el o aki kivonta magát a polgárok névjegyzékébe (census) történő bevezetés alól o aki a katonai szolgálatból vagy az elől megszökött o akit lopáson a sértett tetten ért (furtum manifestum) a paraetori edictum és a császárkori jogszabályok szerint: o polgárok, akik rabszolgának adták el magukat, hogy a vételáron osztozzanak az eladóval o akiket bányamunkára vagy állatviadalra ítéltek o dediticii Aeliani, ha Róma közelében telepedtek le o felszabadítottak, akiket volt uruk hálátlanságuk miatt visszahívott a rabszolgaságba o szabad nő, aki idegen rabszolgával folytatott nemi viszont, s azt a tulajdonos tiltakozása ellenére sem hagyta abba A rabszolgaság megszűnése: • felszabadítás útján (manumissio – kézből v. kézzel való elengedés): o manumissio vindicta o az átvitt értelemben használt manus még nemcsak, a férji hatalmat hanem a pater familiast mint a házközösség fejét megillető általános hatalmat jelentette ▪ szabadságper (liberalis causa): a felszabadítás tipikus fajtája (manumissio vindicta), színleges per in iure cessio útján 1. a felszabadítani szándékozó ellen egy bizalmi embere szabadságpert indított 2. a praetor előtt pálcáját (vindicta) a rabszolgára téve kijelentette, hogy szabad 3. a rabszolgát az úr eleresztette a kezéből (manu misit) 4. a praetor szabadnak nyilvánította o a felszabadított személyeket (liberti v. libertini) másképp kezelték, mint a szabadon születetteket (ingenui) o Augustusnál korlátozások: ▪ lex Aelia Sentia (Kr.u.4): 20 évnél fiatalabb úr nem szabadíthatott fel senkit (ha mégis → érvénytelen), 30 évnél fiatalabb rabszolgát nem szabadíthattak fel 8ha mégis → Latinus Iunianus) A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu ▪ • + azok a manumissiók is érvénytelenek, melyeket a tulajdonos a vele szemben fellépő hitelezők megkárosítása céljából tett lex Fufia Caninia (Kr.e.2): a végrendeleti felszabadítást a rabszolgák száma szerint korlátozza (megsértés → érvénytelenség) Császárkor: o öreg, beteg rabszolga o ha az ura által veszélyeztetett rabszolga menedékjogot igényelt o ha az úr a felszabadítás szerződésen, ill. végrendeleten alapuló kötelezettségének nem tett eleget o ha a rabszolga a szabadságot 20 évnél tovább jóhiszeműen élvezte o ha feljelentette ura gyilkosát A félszabadok: Jogilag rabszolgának nem (vagy csak bizonyos mértékig) tekinthető, de szabadságukban korlátozott személyek. Felszabadítottak (liberti v. libertini): o o o o o o lehettek római polgárok, latinjogúak és peregrinusok is Patriarchális rabszolgaság: a családgyermek (filia/filius familiae) helyzetét foglalta el Az ősi közösség felbomlása nem járt együtt a libertinusok nagyobb függetlenségével, sőt: Nerotól: a felszabadító „hálátlanság” miatt visszavonhatta a szabadságot (revocatio in servitutem) Korlátozott jogképesség: a politikai jogokból majdnem teljesen kirekesztve, csak aktív választójog, sokáig a legiokban sem szolgálhatott, római házasságot senatori rangú személlyel nem köthetett Szabadságát korlátozta: ius patronatus a felszabadításkor tett hűségeskü (iusiurandum liberti) alapján továbbra is függött volt urától (a jogviszony a libertinus halálával megszűnt, de a patronus örököseire átszállt) ▪ a felszabadított patronusa nevét viselte ▪ vele szemben engedelmességgel (obsequium) tartozott ▪ ingyenesen volt köteles kezelni a vagyonát és ellátni ügyeit (officium) ▪ különböző munkákra, szolgálatokra kötelezhették (operae) ▪ a libertinus az elszegényedett patronust tartani volt köteles (alimentatio) ▪ a libertinus után a patronust öröklési jog is megillette ▪ a patronus védeni tartozott libetinusát ▪ szükség esetén eltartani ▪ serdületlen v. libertina felett gyámságot gyakorolni ▪ Iustinianus törölte el a különbségeket a libertinusok és ingenuusok között A ius patronatus megszűnése: ▪ büntetésből, ha a patronus nem teljesítette kötelezettségeit ▪ császári privilegiummal, a libertinus elnyerte a szabad születésűek jogállását ▪ a ius patronatus azonban fennmaradt → csak az ún. restitutio natalium (a hátrányos születés helyreállítása, orvoslása) mentesítette A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Colonusok: Eredetileg mezőgazdasági kisbérlő, a késő császárkorban: „(félszabad, röghöz kötött) földműves” Colonatus jogi tartalma: • • római polgárok, de közjogi jogképességgel nem rendelkeztek magánjogi jogképességük erősen korlátozva: o vagyonuk peculiumként urukat (patronus) illette o a patronus tudta és beleegyezése nélkül abból semmit sem idegeníthettek el, nem végrendelkezhettek felőle o később lehetett földje, mely után adót fizetett, terményeit eladhatta o perlési képességgel rendelkezett urával szemben is o nem rendelkezett ius conubiivel, házasságát a rabszolgák életközösségével azonosították o ha a szülőpár egyike colonus volt, a másik szabad, a gyerek az anya jogállását vette fel → később szigorítás: colonus apa és szabad anya esetén az apa jogállását kapja A colonatus keletkezése: • • • • születéssel, ha a szülők legalább egyike colonus szerződéssel, melyet a földtulajdonos és a colonus kötöttek időmúlással, elbirtoklással (ha valaki a más hatalma alatt álló férfi colonus felett 30, női felett 20 éven keresztül patronusi hatalmat gyakorolt, régi ura nem perelhette vissza szabad kisemberek, akik a hatáságok túlkapásai (pl. kegyetlen adóbehajtás) ellen védekezve hatalmasok védelme alá helyezték magukat (patrocinium) A colonatus megszűnése: • • • a colonus megszerezte a megművelt föld tulajdonát 30 vagy 40 évig curialisként működött (a szabadság elbirtoklása, a patronus visszavételi jogának elévülése) keresztény korban: ha püspökké választották A statusok és a capitis deminutio fajai (4. tétel) Személyállapotok a római jogban: A szabadság állapota (status libertatis): az emberek (homines) lehettek: • • szabadok (liberi) o szabadon születettek (ingenui) o felszabadítottak (libertini) rabszolgák (servi) A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A polgárság állapota (status civitatis): a szabadok (liberi) lehettek: • • • római polgárok (cives Romani) latinjogúak (Latini) a római birodalmi jog szempontjából jogképességgel nem rendelkező szabadok (peregrini) – külföldiek vagy a római birodalom területén élő alattvalók A családi állapot (status familiae): a római polgárok lehettek: • • önjogú személyek (personae sui iuris) apai, ill. férji hatalom alatt állók (alieni iuris) A rabszolgák esetében nincs se jogképesség, se személyiség. Latini és peregrini esetében megvolt a szabadság statusa, de nincs polgárjoguk → korlátozott jogképesség → peregrinusok: csak tényleges értelemben, ill. Róma által elismert helyi vagy hazai joguk szerint jogképesek Caracalla (212): a civitas kiterjesztése (kiv. Latini Iuniani, dediticii Aeliani) → megszűnt a latinjog és a peregrinusjog Teljes jogképességgel csak a római polgár rendelkezett, ő is csak akkor, ha sui iuris persona volt. Személyek: • • Természetes Jogi Személyi jog: jogképesség és cselekvőképesség A capitis deminutio: Caput: jogi értelemben személy, jogképesség → a 3 állapot (status libertetis, civitatis, familiae) határozott meg H valamelyik statusban változás → a régi caput megszűnt, helyette új, kiv. ha a szabadság állapota szűnt meg, akkor nincs új caput Státuszváltozás: capitis deminutio • • valamely közösség létszámának 1 fővel való csökkenése iustinianusi Instituciók: „a capitis deminutio pedig a korábbi személyállapot megváltozása” A szabadság állapotának elvesztése → a polgárság és a családi status elvesztése is (sem polgárjoga sem családjogi statusa nincs a rabszolgának) Polgárság elvesztése → családi status elvesztése, de szabad marad Családi állapot megváltozása → a másik 2 statust nem érintette (továbbra is római polgár és szabad) Formái: • Capitis deminutio maxima: o a szabadság (libertas) elvesztése A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu szabad ember → rabszolga (caputja megszűnt) minden vagyonát elveszítette annak javára, aki ezt a státusváltozást előidézte (pl. a fizetésképtelen adóst trans Tiberim eladó hitelező, büntetésből rabszolgaságra ítélt esetében az állam) o jogai és kötelezettségei megszűntek (kiv. delictumokból keletkezett tartozások) o hitelezőinek a praetor jogsegélyt adott azon személy ellen, akire a capitis deminutio maximát szenvedett vagyona szállt (restitucio actionis) o hadifogságba esés: rabszolga lett, elveszítette jogait, ha azonban hazatért: visszanyerte jogait (ius postliminii („a hátsó küszöb joga” – a visszatérő a hátsó ajtón át jött be a házba jelképezvén ezzel, hogy nem volt hadifogságban) csak a jogait szerezte vissza (tulajdonjog, férji hatalom), a tényeket (birtok, manus nélküli házasság) nem o hadifogságban halál: életének utolsó szabad pillanatában halt meg (fictio legis Corneliae) → végrendelete érvényben maradt Capitis deminutio media: o a római polgárjog elvesztése o civis Romanus → idegen (peregrinus) o a római polgár a ius migrandit gyakorolva más államba költözött → vagyonát megtarthatta, de római polgárjogát elvesztette, az új állam polgára lett o száműzték (aqua et igni interdictio majd deportatio) → vagyona az őt száműző államra szállt Capitis deminutio minima: o a civiljogi rokonságból (agnatioból) való kiválás + gensből való kiválás o az önjogú személy arrogatio révén /csökken/ vagy o az önjogú nő férji hatalmat (manus) keletkeztető házasság révén másik családfő hatalma alá került /csökken/ o hatalom alatti családtag másik családfő hatalma alá kerül (apai hatalom alatt álló fiú → adoptatio, filia familiae → manusos házasság) /stagnál/ o hatalom alatti családtag felszabadítás (emancipatio) útján önjogú /nő/ o politikai jogokat nem érintett, de vagyonilag komoly változást eredményezhetett → a hatalom alattivá lett minden vagyona a hatalmat gyakorlóra szállt o o • • A statust nem érintő, de a jogképességet korlátozó tényezők (5. tétel) Női nem: • • • • a nők csak magánjogi téren voltak jogok alanyai, közjogi téren nem, politikai jogaik nem lehettek jogképessége a családi és vagyonjog területén is korlátozott: - családfői hatalmat nem gyakorolhatott - nem lehetett gyám (csak a posztklasszikus korban, de ott is csak anya és nagyanya) SC Vallaeanum: - megtiltotta a nők másokért való kezességvállalását (a nő intercessiojának tilalma) öröklési jogképességük csak a posztklasszikus korban vált teljessé A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Becsületcsökkenés (minutio existimationis): • • • • capitis deminutio media elszenvedésekor Intestabilitas (tanúképtelenség): - XII. táblás tv vezette be - az a polgár, aki a rég jog ünnepélyes szerződéseinél (mancipatio, nexum) mint tanú vagy mérlegtartó szerepelt, s utána megtagadta a szerződés tanúsítását → többé nem tanúskodhatott, ha pedig ő akart szerződést kötni vagy végrendeletet írni → nem vehetett igénybe tanúkat Infamia (becstelenség): o consul által megállapított infamia: törölte az adott személy a senatorok jegyzékéből o censor által alkalmazott megrovás (nota censoria) formájában kimondott infamia o praetori edictum által előirányzott infamia o a consuli és a censori infamia mindig közvetett, nem az infamáló magatártásnál fogva állt be, hanem a magistratus konstitutív hatályú aktusa váltotta ki o a praetori infamia lehetett közvetlenül beálló is o a császárkorban a praetori infamia került előtérbe: ▪ ipso facto beálló (közvetlen) infamiát váltott ki: • némely magatartás (kettős házasság, gyászév letelte előtti férjhezmenetel, házasságtörés a nő részéről) • bizonyos foglalkozások (kerítő, színész, prostituált) • a fizetésképtelen adós csődje ▪ marasztaló ítélet (sententia cendemnatoria) váltott ki közvetett infamiát: • bűncselekmények (crimen, delictumok) legnagyobb részének elkövetői • bizalmi jellegű jogviszonyokból (letét, megbízás, gyámság) származó perek ▪ az elkövetőnek a bűncselekmény sértettjével való kiegyezése (pactio) közvetett infamiát váltott ki o Joghatásai: ▪ politikai jogok elvesztése ▪ perbeli képviseletre való kétoldalú képtelenség ▪ házassági tilalom infamis személyek bizonyos kategóriái és becsületében nem csorbult ingenuus között ▪ senatori rang elvesztése o Élethosszig tartott, hacsak a császár vagy a senatus nem adta meg a „jó hírnév visszaállítását” (bonae famae restitutio) Turpitudo: o a becsületcsökkenés másik fajtája o a császári hivatalnokbíró széles körű mérlegelési joggal rendelkezett, a közfelfogásra hivatkozva nyilváníthatott valakit becstelen személlyé o turpis persona nem tölthetett be közhivatalt o nem lehetett olyan jogok alanya vagy olyan aktusok tanúja, amelyek megbízhatóságot feltételeztek (gyám, perben v. szerződéseknél tanú) A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Egyéb korlátozások: Nem teljes jogú polgárnak minősülés. • • • Alacsonyrendűséghez való tartozás: o szegényebb rétegek (köztársaság kora: plebs, tenuiores, császárság: humiliores) o a szegényekre a Kr.u.III. sz. után szigorúbb büntetési tételek vonatkoztak o bizonyos büntetéseket (kényszermunka) csak rájuk szabhattak ki o fizikai munkát végző szabadok (kézműves, kiskereskedő, bérmunkás): egyes mesterségek űzőit foglalkozásukhoz és lakóhelyükhöz kötötték (ipari colonatus) Késő császárkor: városi tanácstagok (curiales) – korábban a társadalom felső csoportjához (honorati) tartoztak o adók behajtása (hiányzó összeget saját vagyonukból) o elvándorlásuk megakadályozása: curiához kötés + egyéb jogi korlátozások Keresztény kor: egyes vallások követői o zsidók (Iudaei) o eretnekek (haeretici) o hitehagyottak (apostatae) – jogfosztottak A cselekvőképesség (6.tétel)* A cselekvőképesség fogalma: • • • A jogképesség nem jár együtt a cselekvőképességgel (pl. önjogú (sui iuris csecsemő jogképes, mert mindhárom statussal rendelkezik, tulajdonjog, követelési jogok megilletik, de nem cselekvőképes, mert végrendeletet nem készíthet, szerződéseket nem köthet, tehát saját cselekedeteivel nem szerezhet sem jogokat, sem kötelezettségeket. A jogéletben való önálló részvételhez jogképesség és cselekvőképesség is szükséges. A cselekvőképesség alatt az embernek azt a képességét értjük, hogy saját cselekedeteivel jogokat és kötelezettségeket szerezhet magának vagy másnak. (pl. aki saját maga képes adásvételi szerződést kötni, az mint vevő saját ténykedésénél fogva válik jogosulttá a dolog átadásának követelésére és kötelezetté a vételár megfizetésére, majd a megvásárolt dolog birtokának megszerzésével ismét saját cselekménye révén szerzi meg a tulajdonjogot magának, vagy ha ezt más képviseletében teszi, másnak) A cselekvőképesség tartalma: • • • A jogképesség nem jár szükségképpen együtt a cselekvőképességgel, a cselekvőképesség sem jár szükségképpen együtt jogképességgel. Az önjogú személy nem volt feltétlenül cselekvőképes, cselekvőképesek lehettek olyanok is, akik részben vagy teljesen jogképtelenek voltak (pl. serdült hatalom alatti családtag vagy rabszolga). A cselekvőképesség kétirányú: o ügyletképesség (az illető képes jogügyletek megtételére /szerződést köthet, végrendeletet készíthet/) A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu o • vétőképesség (bűncselekményeiért /delictum/ felelősségre vonható) – a vétőképesség korábbi (egyedi mérlegelés alapján megállapított) életkorban kezdődik, mint az ügylet képesség A nők ügyletképessége korlátozott, vétőképessége teljes volt o Voltak: o cselekvőképes o korlátozottan cselekvőképes o cselekvőképtelen emberek A cselekvőképességet befolyásoló tényezők: Az életkor számítása: Serdületlenek (impuberes): • • akik még nem tudnak beszélni (infantes): 0-7 éves korig „az infantia koránál idősebb serdületlenek” (impuberes infantia maiores): 7-12/14 éves korig → lányoknál 12, fiúknál 14 év o önjogú serdületlenek (pupilli) Serdültek (puberes): • • 25 év alatti serdült személyek (puberes minores XXV [viginti quinque] annis, röviden minorok) 25. életévüket betöltöttek (maiores) Az életkor jelentősége: • Infantes: teljesen cselekvőképtelenek - nem tudják a szóbeli jogügyletek, az ún. verbálaktusok rituális szavait elmondani - sem érvényes jognyilatkozatot nem tehettek - sem delictumaikért nem voltak felelősségre vonhatók - helyettük szüleik vagy gyámjuk cselekedett • Impuberes infantia maiores: korlátozott cselekvőképesség o Jogügyletek terén: - olyan jogügyleteket, melyekből egyoldalúan csak jogot szereztek (ajándékozás elfogadása), teljesen szabadon köthettek - olyanokat viszont, melyekből rájuk részben jogok, részben kötelezettségek háramlottak, csak gyámjuk hozzájárulásával (tutoris auctoritas) hozhattak létre o Delictumok terén: - esetenként vizsgálták, hogy a serdületlen bírt-e cselekménye tekintetében belátási képességgel - serdültséghez közel állóknál vélelmezték a vétkőképességet - infantiához közelebb állóknál nem - a modern magánjogban tovább él • Puberes: teljes cselekvőképesség (kiv. elmebetegség, tékozlás) - 25 éves korhoz bizonyos joghatások fűződtek a préklasszikus kortól - a minor sajátos jogvédelmet élvezett - Lex Laetoria (Kr.e.200): csalás címén büntetőkeresetet (actio legis Laetoriae) adott az ellen, A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu aki becsapott egy minort, majd a praetor egy e törvényre alapított kifogást vezetett be (exceptio legis Laetoriae), ha a minor már teljesíett → in integrum restitucio, ha a minor az általa kötött szerződésből károsodott - Marcus Aureliustól kezdve a minor kérhetett a praetortól maga mellé gondnokot (curatort) kérhetett, hogy annak egyetértése (consensus) mellett kösse meg a szerződést - később ez szokássá vált → ügyletképesség szempontjából úgy kezelték a minorokat, mint az impuberes infantia maioreseket → cura minorum (túlvédettségi helyzet) - 25. életévüket betöltött, nagykorú személyek rendelkeztek teljes jogképességgel - 25. életévet elért személyek (maior aetas, legitima aetas) - azokat, akiket a posztklasszikus korban császári privilegium szerint nagykorúsítottak (lányoknál a 20., fiúknál a 18. életévük betöltése után (venia aetatis) A női nem: • akkor is korlátozták őket, ha elérték a serdült kort • az önjogú nő élete végéig gyámság alatt állott • vagyonát maga kezelhette, de civiljogi nyilatkozataihoz (mancipatio, in iure cessio), perindításhoz gyámja hozzájárulása volt szükséges • nem szerepelhetett formális (civiljogi) szerződések tanújaként • nem lehetett perbeli képviselő • csak a Kr.u.4.sz.-tól váltak egyenlővé a férfiakkal Elmeállapot: • a súlyos elmebajban szenvedők, őrültek (furiosi) ugyanolyan elbírálásban részesültek jognyilatkozataik és vétőképességük szempontjából, mint az infantes • „világos pillanataiban” (lucidum intervallum) semmilyen korlátozás alá nem esett Tékozlás: • a tékozlókat (prodigi) a praetor a XII táblás törvény alapján apai örökségük kezelésétől eltiltott és gondnokság alá helyezett • úgy kezelte őket a római jog, mint az impuberes infantia maioreseket Testi fogyatékosság: • a cselekvőképességet nem befolyásolta • süket (surdus) és néma (mutus) nem köthetett szóbeli szerződést (stipulatio), ahol ünnepélyes szóbeli kérdésnek és azzal egybehangzó feleletnek kellett elhangoznia • herélt (castratus, eunuchus) a házassági jognyilatkozat tételétől el volt tiltva • vak személy (caecus) tehetett írásbeli végrendeletet, az érvényességhez 8 tanú szükségeltetett A jogi személyek (7.tétel) A jogi személyek általában: • A római jogban nemcsak emberek jogképesek, hanem emberek egyesülései is. A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu • • • • Tagjaiktól függetlenül rendelkeztek jogképességgel, először csak a közjog, majd a magánjog területén is. Posztklasszikus jog: vagyontömegek is jogképesek A jogképességgel felruházott alakzatokat a modern terminológia jogi személyeknek nevezi: o jogképességgel felruházott személyegyesülések (universitas personarum) pl. jogi személyiséggel rendelkező gazdasági, kereskedelmi egyesületek, társulások stb. universitas corpus collegium o jogképességgel felruhézott vagyontömegek (universitas bonorum) pl. alapítványok pia causa Jogalanynak sohasem az „elvont jogi személyt”, hanem a jogi személy mint testület mindenkori tagjainak összességét tekintették. A jogalanyisággal felruházott személyegyesülések: A személyegyesülések általában: • tagjaik változásától független létet nyertek • tagjaik személyében beállott változások ellenére megtartották azonosságukat • pl. városok (coloniae, municipia, civitates), vallási testületek (sodalitates), magánemberek egyesületei (collegia) • közfunkciókat gyakoroltak, hatósági ellenőrzés alatt állottak → magánéletviszonyokon, magánjogon kívül áll • köztársaság dereka: magánjogi szabályok kiterjesztést nyertek a személyegyesülésekre • universitas: valamennyi ilyen személyegyesülés megjelölésére • corpus és collegium: speciális egyesületfajták (hajófuvarozók egyesülete, temetkezési egyesület) • societas (társaság): jogképességgel fel nem ruházott személyegyesülés – nincsenek jogai és kötelezettségei, nincs a tagok vagyonától elkülönült önálló vagyona A római állam (populus Romanus): • a római polgárok összessége, mely független a polgárai személyében beállott változásoktól (mors, capitis deminutio media és maxima) • önálló vagyonnal és szerződéskötési képességgel rendelkezett • minden jogviszonya az egész köztársasági korban kívül esik a magánjog területén • az állami tulajdon (dominicium populi Romani) nem a civiljogi tulajdon (dominium ex iure Quiritium) egyik formája, hanem a közjog hatálya alá tartozó tulajdoni forma, a polgárok, a populus közös tulajdona • az állam földje: ager publicus • az állam szolgája: servus publicus • vagyontárgya: res publica • a ius publicum szabályai alá tartozott A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu • • • magánosokkal keletkezett jogvitái nem bírói, hanem közigazgatási úton nyertek eldöntést → az állam maga volt a jogviszony egyik alanya és állami tisztviselő útján a jogvita bírája is a köztársasági államkincstár (aerarium): nincs külön jogképessége, csak a hely, ahol az állam értékei és a fontos okiratok vannak császári kincstár (fiscus): az a vagyon, mely a császárt hivatali hatalmánál fogva megillette, s amely felől a comitiáktól és a senatustól függetlenül rendelkezhetett - kezdetben a magánjog szabályai szerint vett részt a vagyoni forgalomban - pereiben esküdtbíró döntött - Claudiustól csáászári procuratorok döntöttek → a fiscus képviselői és a per bírái is - magába olvasztotta az aerariumot → a közjog hatálya alá került - privilegiumok illették meg Köztestületek a magánjog területén: • városok (coloniae, municipia, civitates) és falvak (fora, conciliabula, pagi) és alsóbb tisztviselők testületei (decuriae) már a köztársaságkorba jogalanyok a ius publicum területén • gazdasági önállóság, saját vagyon • Gaius: „civitates…privatorum loco habentur” – a városok…magánszemélyeknek tekintendők • a városi tanács által kinevezett képviselő (actor) útján perben állhattak • a magánjog szabályai szerint bírálták el őket • saját vagyonuk keretében képviselőik útján szerződéseket köthettek • a köztársaság végén mint magánjogi alanyt kezdték kezelni Magántestületek, egyesületek: • vállalkozók egyesületei (corpora pistorum, naviculariorum, fabrorum) • magistratusok segédszemélyzetének testületei (collegia apparitorum) • temetkezési egyesületek (collegia funeraticia) • perben állhattak • saját vagyonuk keretében képviselőik útján szerződést köthettek A testületek, egyesületek közös szabályai: Egyesületek alapítása: • nem volt engedélyhez kötve, csupán alapszabályaik nem ellenkezhettek a fennálló törvényekkel • egyesület csak megengedett célra alakulhatott • Augustus idejében: lex Iulia de collegiis – mindazon egyesületek létesítéséhez, amelyek működése taggyűlés összehívását igényli, senatusi engedély szükséges • egyesület alapításához legalább 3 tag kell Egyesületek jogi szervezete: • ügyintéző szervek befelé o az alapszabály (lex collegii) alapját képezte a működés engedélyezése iránti kérelemnek o alapszabály állapította meg az egyesület és tagjai között keletkező jogokat és kötelezettségeket → peres úton voltak érvényesíthetők, a ius publicum hatálya alá tartoztak A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu magánjog területén viszonylag teljes jogképesség olyan jogai és kötelezettségei nem lehettek, melyek a jogképes ember személyéhez kötődtek (pl. apai, férji hatalom) o posztklasszikus jog: öröklési képesség képviselő szervek (actor syndicus) kifelé – az egyesület önmaga cselekvőképtelen o szerződéseket kötött, eljárt a perben o kezdetben közvetett (a képviselő szerv a saját nevében járt el a jogi szerv helyett), majd a császárkorban közvetlen képviselet o az egyesület jognyilatkozatok tételére képtelen és vétőképtelen, de a nevében eljáró képviselő szervek delictumai alapján gazdagodása erejéig a collegium volt perelhető o o • Testületek, egyesületek megszűnése: • a senatus vagy a császár feloszlatta • célja meghiúsult • tagjainak száma 3 alá csökkent • tagsága a feloszlatást kimondta A jogalanyisággal felruházott vagyontömegek: Az alapítványok kialakulása: • a keresztény egyházat (Ecclesia) I. Constantinustól kezdve egyesületként kezelték • a keresztény hívők helyi közösségei, a püspöki egyházak (ecclesiae) eleinte mint személyegyesülések bírtak jogalanyisággal → később a templomban megtestesült egyházi intézmény és annak vagyona • a vagyon az egyetemes egyházé, melyet a közösség elöljárója, a püspök (episcopus) kezelt • keresztény kor: az emberek az egyházra hagyták vagyonukat, hogy az valamilyen jó célra fordítsa • V-VI. sz.: a vagyont meghatározott kegyes célra (pia causa) rendelték → önálló belső igazgatási rend és szervezet (gubernatio) → személyek lettek A pia causa szabályai: • alapító okirat létesítette őket • ez az okirat hozta létre azt a szervezetet is, amely az biztosította, hogy a jogképességgel felruházott vagyon betöltse célját (betegek ápolása, árvák ellátása) • megszűnésének oka a vagyon kimerülése • rendelkezett magánjogi jogképességgel • ügylet- és vétőképessége (cselekvőképessége) nem volt, helyette képviselő szervei jártak el A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A család és a rokonság a rómaiaknál (8.tétel) A családjogi állapot (status familiae): A status familiae a köztársasági korban: Önjogú személyek (persona sui iuris): • minden családapa (pater familias) • és minden családanya (mater familias) • vagyis azok a római polgárok, akik nem állottak családfői hatalom alatt • a pater familias magánjogilag teljes jogképességgel rendelkezett • hatalmi jogosítványai: o apai hatalom (patria potestas) o férji hatalom (manus) o rabszolgák feletti hatalom (dominica potestas) o bizonyos szabad személyek fölötti hatalom (mancipium) Hatalom alatti személyek (persona alieni iuris): • A család összes tagja: o feleség (uxor) o gyermekek (liberi) o örökbe fogadott gyermekek o a fiúgyermek családja (meny, unokák stb.) o örökbe fogadott fiúgyermekek családja (meny, unokák stb.) • Korlátozott jogképességgel bírtak. • a női családtagok szempontjából ezt tovább szűkítették • a politikai jogokat ez nem érintette, a magánjogi jogosultságok közül viszont csak a ius conubii és a ius comercii illette meg őket • ius comercii birtokában minden jogot a hatalomgyakorlónak szereztek • kötelezettségeik viszont ált. őket magukat terhelték • családfiú (filius familias) csak apai beleegyezéssel köthetett házasságot, a felesége fölötti manus és a gyermekei fölötti patria potestas apját illette meg • a családjogi hatalom a pater familias élete végéig fennállott, de hamarabb is megszűnhetett (pl. emancipatio) A status familiae a császárkorban: • a klasszikus jog valamilyen szinten elismerte a hatalom alatt állók önálló vagyoni jogalanyiságát • a családfiú katonáskodással, később állami szolgálattal szerzett vagyona fölött a tulajdonosi jogok teljességét már nem a pater familiasnak, hanem a filius familiasnak biztosítja • a posztklasszikus és a iustinianusi jog a családtagok önálló vagyoni jogalanyiságát formailag is elismerte A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu A családjog tárgya: • családi viszonyok, vagyis azok a viszonyok, amelyek a családon belül, annak tagjai között állnak fenn • modern jogrendszerekben önálló jogág • a rómaiak nem különítették el a személyi jogtól • rokonság: a család tagjai nem feltétlenül rokonok (házasságnál kifejezetten tiltják) • Családi viszonyok: o szülő - gyermek kapcsolat (apai hatalom – patria potestas) o szülők egymás közötti kapcsolata (férji hatalom – manus) • a családi viszonyok alapvetően hatalmi viszonyok • házasság szinte csak hatalmi jogviszonyként keletkezett • családjogon belül még: gyámság (tutela) és gondnokság (cura) A család és a rokonság: Családi viszonyok az archaikus korban: Az archaikus római jog a különféle jogviszonyokat, pl. a szülő és a gyermek közötti viszonyt, a házasságot, a tulajdont, a kötelmi (adós-hitelezői) és egyéb viszonyokat lényegében csak hatalmi viszonyként tudta tükrözni. • • • családnak jogi értelemben az egyazon pater familias hatalma alatt álló személyek összességét tekintették (familia proprio iure) rokonoknak civiljogi értelemben általában azok a személyek minősültek, akik azonos pater familias hatalma alatt állnak vagy állnának, ha a közös pater familias még élne (agnatio) a vérrokonságnak (cognatio) csak minimális jogi jelentőséget tulajdonítottak A familia proprio iure: • A római család szociológiai értelemben kezdettől fogva a monogám házasságon alapult , de jogi szempontból nézve a római familia a családfő (pater familias) hatalma alatt álló személyek közösségét jelentette. • A római család nem elsősorban érzelmi és vérrokoni, hanem sokkal inkább egy sajátos vagyoni, gazdasági és kultikus házközösséget jelentett. • A római család mint házközösség vagyoni jellegével függ össze, hogy az archaikus korban a családtagok összességét és a családi vagyont egyaránt a familia szóval jelölték → ennek teljhatalmú ura a pater familias volt, mégis a rómaiak a házközösség vagyonának tekintették → a házközösség tagjai, akik a pater familias halála után a vagyont megszerezték, nem a pater familias jogutódainak, hanem sui heredesnek („önmaguk örököseinek”) minősültek. • Amíg az örökösök között a hagyaték nem került szétosztásra, addig a család tagjai ún. „családi vagyonközösségben” maradtak egymással. • Magában foglalta mindazokat, akik a pater familias férji vagy apai hatalma alatt állottak. o a pater familias férji hatalma (manus) alatt álló feleség (uxor in manu) → a pater familias viszonylatában egy „leánygyermek helyén” (filiae loco), saját gyermekei vonatkozásában a „nővér helyén” (sororis loco) helyezkedett el o az apai hatalom (patria potestas) alatt álló gyermek (fiú: filius failias, lány: filia familias) A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu a hatalom alatti fiú manusos házasságot kötött felesége, vagyis a pater familias menye (nurus), aki a familiában a pater familias szempontjából a „leányunoka helyét” (neptis loco) foglalta el o a hatalom alatti fiú gyermekei, unokái stb., tehát a pater familias unokái, dédunokái (fiúk: nepotes, pronepotes, lányok: neptes, proneptes) o az örökbe fogadott gyermekek (arrogati, adoptivi) o örökbe fogadott fiúgyermekek manusos házasságot kötött felesége és gyermekei A családfői hatalom a családfő, ill. a hatalom alatti élete hosszáig fennállott, a családfő életében csak az ő akaratából szűnhetett meg. A családapa halálával a familia proprio iure felbomlott, mindazok, akik korábban közvetlenül az apa halála alatt állottak, önjogúak lettek. A sui iurissá lett fiúk apjuk halálától kezdve maguk gyakorolták feleségük fölött a manust, gyermekeik fölött pedig a patria potestast. o • • • Az agnatio: • leszármazás (apai ági rokonság) • hatalmi köteléken alapuló rokonság • Gaius: ”agnát rokonok pedig azok, akiket férfiak által közvetített rokonság fűz egybe, vagyis az azonos apától származó rokonok” • a feleség még akkor sem tartozott az agnatioba, ha manus alatt állott • a familia proprio iure-nak (a pater familias potestasa alapján összetartozó családnak) az uxor in manu tagja volt, de az agnationak nem • Az agnatio egy aktuálisan fennálló vagy már egy – adott esetben több generációvalkorábban megszűnt patria potestason, tehát hatalmi köteléken alapult. • Familia communi iurenak is nevezték • Az agnatioba tartozott (az öröklési jogban osztályok, rendek - ordo): o a szűkebb család (familia proprio iure) az uxor in manu kivételével o az ún. közelebbi agnát rokonok (proximi agnati), azok a személyek, akik ugyanazon pater familias hatalma alatt állnának, ha a közös családfő még élne, nem tartozik ide az anya és a női felmenők o a legtávolabbi rokonság, a nemzetség (gens) tagjai, azok összessége, akiknek ősei valamikor közös patria potestas alatt állottak (gentiles) • A családfő halála az agnatiora semmilyen hatással nem volt, mivel az agnát rokonságot nemcsak az aktuálisan létező, hanem az egykor fennállott patria potestas is közvetítette. • A pater familias halálával az önjogúvá vált gyermekek továbbra is agnát rokonok maradak. • Az apai hatalom alól emancipatio, manusos házasság vagy örökbeadás folytán kikerült családtag az agnatio kötelékéből (még a gensből is) kiválik. A cognatio: • vérrokonság • az agnatio a civiljogi, a cognatio pedig a ius naturale szerinti rokonság • Kognát rokonok: o az egyik a másiktól közvetlenül (szülő – gyermek) vagy közvetve (nagyszülő – unoka) egyenes ágon származik → egyenes ági rokonok (felmenők: ascendentes, lemenők: descendentes) A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu egy közös őstől származnak (pl. testvérek, unokatestvérek) → oldalági rokonok (cognati collaterales) ▪ közös apától és anyától származó ún. teljes testvérek (germani) ▪ csak közös apától, ill. közös anyától származó féltestvérek (consanguinei, uterini) Apaság vélelme – Paulus: „az anya mindig biztos, még akkor is, ha házasságon kívül esett teherbe; az apa viszont az, akit a házasság annak mutat” A rokonság fokát a nemzések száma határozta meg: „tot gradus, quot generationes” – „annyi fok, ahány nemzés” pl. nagyapa és unokája egymás másodfokú egyenes ági rokonai Az oldalági rokonságot a közös őstől számított összes nemzések száma határozza meg pl. nagybácsi és unokaöcs egymás harmadfokú oldalági rokonai Sógorság: Amilyen kognát rokona valaki az egyik házastársnak, ugynaolyan fokban sógora a másik házastársnak (pl. az anyós vejének 1. fokú egyenes ági sógora) A vérrokonságot (cognatio) a nemzés, a sógorságot (affinitas) a házasság közvetíti. A sógorság jelentőse főleg, hogy házassági akadály. A kognát rokonság a préklasszikus kortól háttérbe szorította az agnatiot → császárkorban a törvényes öröklés joga háttérbe szorította az agnatiót → iustinianusi kor: törvényes öröklés teljes mértékben az agnát rokonságon épült fel o • • • • • • • A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu