Római jog I. személyi és családi jog

Előnézet

A jegyzetről

Római jog I. , III. rész, személyi és családi jog. 14 tétel kidolgozva

Vásárlás (500 Ft)

Név

Római jog I. személyi és családi jog

Típus

Felsőoktatás

Tantárgy

Római jog

Év

2019

Szak

Jogász

Intézmény

Elte

0 letöltés

Szerző

b.hanna

Létrehozva

2022-01-02

Oldalak száma

Jelentem

RÓMAI JOG - III. RÉSZ, SZEMÉLYI ÉS CSALÁDI JOG (14 TÉTEL) 1/15 308. A CSALÁD ÉS A ROKONSÁG A RÓMAIAKNÁL I. A CSALÁDJOGI ÁLLAPOT (STATUS FAMILIAE) 1) KÖZTÁRSASÁGI KOR: A polgárok családjogi állapotuk szerint 2 csoportra oszlottak: a) ÖNJOGÚ SZEMÉLY (PERSONA SUI IURIS) - minden családapa (pater familias) és családanya (mater familias), akik nem állottak családfői hatalom alatt; - a pater familias magánjogilag teljes jogképességgel rendelkezett, jogosítványai: 1. apai hatalom (patria potestas) 2. férji hatalom (manus) 3. rabszolgák feletti hatalom (dominica potestas) 4. bizonyos szabad személyek feletti hatalom (mancipium) b) HATALOMALATTI SZEMÉLY (PERSONA ALIENI IURIS) - a családfőn kívül a család (familia) összes többi tagja: 1. feleség (uxor) 2. gyermekek (liberi) 3. örökbefogadott gyermekek (arogati, adoptivi) 4. fiúgyermek családja (meny: nurus, unoka: proneptes) 5. örökbefogadott fiúgyermek családja - korlátozott jogképességgel bírtak - női családtagok esetén további szűkítések - minden közjogi jogosultsággal rendelkeztek - magánjogi jogosultságok közül csak a ius conubii és a ius commercii illette meg őket - minden jogot a hatalomgyakorlónak szereztek, de: kötelezettségeik csak őket terhelték - családfiú (filius familias) csak apja beleegyezésével köthet házasságot, felesége feletti manus éppúgy a pater familiast illette meg, mint a gyermekek feletti patria potestas 2) CSÁSZÁRKOR: - bizonyos mértékben elismerte a hatalomalattiak önálló vagyoni jogosultságát - pl.: a fiú katonáskodással, állami szolgálattal szerzett vagyona fölött a tulajdonosi jogok teljességét már nem a pater familiasnak, hanem a filius familiasnak biztosította - posztklasszikus + iustinianusi jog már formailag is elismerte a családtagok önálló vagyoni jogalanyiságát 3) - - A CSALÁDJOG TÁRGYA: családi viszonyok képezik; azok, amelyek a családon belül, annak tagjai között állnak fenn ma önálló jogág szabályozza; a rómaiak nem különítették el a személyi jogtól családi viszonyok 2 fontos formája: a) szülő-gyermek kapcsolat (apai hatalom – patria potestas)) b) szülők egymás közti kapcsolata (férji hatalom - (manus)) a római jogban a családi viszonyok alapvetően hatalmi viszonyok © Feco ’2003 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - III. RÉSZ, SZEMÉLYI ÉS CSALÁDI JOG (14 TÉTEL) 2/15 II. A CSALÁD ÉS A ROKONSÁG 1. AZ ARCHAIKUS KORI CSALÁDI VISZONYOK - a jogviszonyokat (szülő-gyermek, házasság, stb.) csak hatalmi viszonyként tudta tükrözni - a családtagokat és a rokonokat egymáshoz fűző jogi kötelék a családfő hatalmában volt a) b) c) 2. - család: jogi értelemben e g y a z o n pater familias hatalma alatt álló személyek összessége (familia proprio iure) rokonok (agnatio): civiljogi értelemben azok a személyek, akik a z o n o s pater familias hatalma alatt állnak vagy állnának, ha a közös pater familias még élne vérrokonság (cognatio): a rokonság természetes fogalma, minimális jogi jelentősége van A CSALÁD (FAMILIA PROPRIO IURE) szociológiai szempontból kezdettől fogva monogám házasságon alapult jogi szempontból a familia a családfő (pater familias) hatalma alatt álló személyek közösségét jelentette szűkebb értelemben vett család nem érzelmi és vérrokoni, hanem v ag y o n i , g azd a ság i , k u ltik u s házközösséget jelentett a házközösség tagjai, akik a pater familias halála után a házközösségi vagyont megszerezték, nem a pater familias utódainak, hanem a „saját maguk örököseinek” (sui heredes) minősültek amíg a hagyaték az örökösök között nem került szétosztásra, addig a család tagjai ún. „családi vagyonközösségben” maradtak egymással a familia proprio iure magába foglalja mindazokat, akik a pater familias férji vagy apai hatalma alatt állottak, vagyis: a) A FELESÉG (UXOR IN MANU) a pater familias férji hatalma (manus) alatt áll a pater familias viszonylatában egy „leánygyermek helyén” (filiae loco) a gyermekei vonatkozásában a „nővér helyén” (sororis loco) helyezkedett el b) A GYERMEK (fiú: FILIUS FAMILIAS, lány: FILIA FAMILIAS) a pater familias apai hatalma (patria potestas) alatt áll c) A HATALOM ALATTI FIÚ FELESÉGE (meny: NURUS) a hatalomalatti fiú manusos házasságot kötött felesége d) A HATALOM ALATTI FIÚ GYERMEKEI, UNOKÁI (NEP(O)TES , PRONEP(O)TES) e) AZ ÖRÖKBEFOGADOTT GYERMEKEK (arrogati és adoptivi) f) AZ ÖRÖKBEFOGADOTT FIÚGYERMEKEK MANUSOS HÁZASSÁGOT KÖTÖTT FELESÉGE ÉS GYERMEKEI - a családfői hatalom a családfő ill. a hatalomalatti élete hosszáig fennállott; a családfő életében csak az ő akaratából szűnhetett meg a családapa halálával a familia proprio iure is felbomlott; és mindazok, akik azelőtt közvetlenül az apa hatalma alatt állottak, önjogúvá váltak (persona sui iuris) © Feco ’2003 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - III. RÉSZ, SZEMÉLYI 3. - ÉS CSALÁDI JOG (14 TÉTEL) 3/15 A FÉRFIÁGI, APAI ÁGI ROKONSÁG (AGNATIO, FAMILIA COMMUNI IURE) a civiljogi rokonság alapját egyfelől a leszármazás (apai ági rokonság) képezte másfelől az agnatio hatalmi köteléken alapuló rokonságot jelentett „agnát rokonok azok, akiket férfiak által közvetített rokonság fűz egybe, vagyis az azonos apától származó rokonok” – Gaius → a feleség (még ha manus alatt is áll) nem tartozott az agnatioba csak a familia proprio iure-ba, a pater familias általános potestasa révén összetartozó családba AZ AGNATIO-BA TARTOZTAK: (3 CSOPORT: REND (ORDO)) a) a szűkebb család tagjai (familia proprio iure) a feleség (uxor in manu) kivételével b) a közelebbi agnát rokonok (proximi agnati): azonos pater familias hatalma alatt állnának, ha a közös családfő még élne, de nem tartoznak ide az anyai és női felmenők c) a legtávolabbi rokonság, a nemzetség tagjai (gentiles): akiknek ősei valamikor közös patria potestas alatt álltak - az agnát rokonság mindaddig fennált, amíg a rokoni kapcsolat megállapítható volt a családfő halála az agnatiora semmilyen hatással nem volt, mivel az agnát rokonságot nemcsak az aktuálisan létező, hanem az egykor fennállott patria potestas is közvetítette az örökbeadás vagy manusos házasság folytán kikerült családtag nemcsak a familia proprio iure, de a familia communi iure (agnatio) kötelékéből (a gensből) is kivált a familia proprio iuret az különbözteti meg az agnatiotól, hogy a családot jogilag összetartó családfői hatalom alatt nemcsak a patria potestas, hanem a manus is értendő, és a patria potestas a családi köteléket csak a pater familias életében tartja fent 4. A VÉRROKONSÁG (COGNATIO) - tisztán vérségi kapcsolat szerinti rokonság - az agnatio a civiljogi, a cognatio a ius naturale szerinti rokonság A COGNATIO-BA TARTOZTAK: a) egyenes ági rokonok: az egyik a másiktól közvetlenül (szülő és gyermek) vagy közvetve (nagyszülő, unoka) egyenes ágon származott felmenők - ascendentes; lemenők – descendentes b) oldalági rokonok: egy közös őstől származók (testvérek, unokatestvérek) (cognati colleterales) - közös apától és anyától származók, teljes testvérek (germani) - csak közös apától/anyától származók, féltestvérek (consanguinei, uterini) - - apaság vélelme: „az anya mindig biztos, még akkor is, ha házasságon kívül esett teherbe; az apa pedig az, akit a házasság annak mutat” – Paulus a rokonság fokát a nemzés határozta meg, pl. nagyapa és unoka egymás II. fokú egyenes ági rokonai („annyi fok, ahány nemzés”) a sógorság fokát a kognát rokonság határozza meg: amilyen fokban kognát rokona valaki az egyik házastársnak, ugyanolyan fokban sógora a másik házastársnak, pl. az anyós vejének I. fokú egyenes ági sógora a császárkor törvényes öröklési joga egyre jobban háttérbe szorította az agnatiot, a iustinianusi korban pedig a törvényes öröklés már teljesen a kognát rokonságon épült fel 309. A PATRIA POTESTAS TARTALMA, KELETKEZÉSE, MEGSZŰNÉSE I. A PATRIA POTESTAS FOGALMA ÉS TARTALMA 1. FOGALMA apai hatalom (patria potestas): a családfőnek a családjához tartozó szabad személyek fölötti teljes magánjogi uralma kezdetben korlátlan, csak a mos szabályai korlátozták © Feco ’2003 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - III. RÉSZ, SZEMÉLYI ÉS CSALÁDI JOG (14 TÉTEL) 4/15 (pl. megtiltotta, hogy a pater familias megölje gyermekét a családi tanács (consilium propinquorum) beleegyezése nélkül:) 2. SZEMÉLYI TARTALMA a) POZITÍV JOGOSULTSÁGAI 1. ius vitae necisque: a gyermek élete és halála feletti rendelkezés 2. ius exponendi: gyermekkitétel joga (az elsőszülöttek kivételével) 3. ius vendendi: gyermekeladás joga; teljes vagy részleges rabszolgaságba kerülést eredményezett, vagy pedig ideiglenes hatalom alá, mancipiumba kerüléssel járt 4. ius noxae dedendi: a delictumot elkövető gyermeknek a sértett részére történő noxa-ba adása (a családapát terhelő poena megfizetése helyetti lehetőség) Mancipiumba adás: a gyermek feletti hatalom mancipatioval történő időleges és korlátozott átruházása, ált. a proletariátus adta a gyermekét a hitelezőinek biztosítékként (a gyermek tehát zálogtárgy volt, addig maradt ebben az állapotban, amíg ki nem váltották vagy le nem dolgozta az adósságot) b) NEGATÍV, JOGVÉDELMI JOGOSULTSÁGAI 1. 2. a gyermeket visszatartó személlyel szembeni fellépés joga tulajdonjogi kereset alapján (vindicatio filii) majd a praetori interdictum de liberis exhibendis et ducendis útján is az ősi paraszti házközösség bomlása = pater familias jogai gyermekei felett csökkennek pl.: „Ha az apa fiát 3x eladta, a fiú szabaduljon az apai hatalom alól.” (XII táblás törvény) - többszöri eladás: az apa a gyermeket később kiváltotta vagy a gyerek ledolgozta az adósságot (az első 2 után mancipium megszűnik, patria potestas visszaáll, a 3. után nem (joggal való visszaélés legősibb formája)) - klasszikus kor: gyermek indokolatlan megölését, posztklasszikus kor: kitételét is büntették - I. Valentinianus rendelete (365): eltörölte a ius vitae necisque-t a patria potestas tartalma teljesen leszűkült, jogosultságai lassan megszűntek, a családgyermek felett korlátozott családfői hatalommal bírt csak 3. VAGYONJOGI TARTALMA vagyonilag a családgyermek sokáig nem volt jogalany (mindent apjának szerzett) PREKLASSZIKUS KOR: a pater familias által a gyermek kezelésébe adott különvagyon (peculium profecticium) a családfő tulajdona maradt jogilag (~rabszolga peculiuma) KLASSZIKUS KOR: Caesar/Augustus rendelete: a családgyermek katonáskodás (peculium castrense) és szellemi munkával (peculium quasi castrense) szerzett vagyonrészén az apai tulajdon névlegesség vált POSZTKLASSZIKUS KOR: egy rendelet a családgyermek anyjától örökölt vagyonára (bona materna) előírta, hogy azt a pater familias el nem idegenítheti, halála után pedig a gyermeké lesz, de nem mint apai örökség, hanem a gyermek saját jogán. Iustinianus szerint a gyermek minden vagyona, amely nem az apától ered: jövevényvagyon (bona adventicia), azon az apát csak a haszonélvezet illeti meg a gyermek által vállalt kötelezettségeket a praetori jog peresíthetővé tette az apával szemben (actiones adiectitiae qualitatis) SC Macedonianum: a filius familias részére folyósított pénzkölcsön az apa halála után sem vot peresíthető, vagyis ez naturalis obligatiot eredményezett (ha a teljesítés elmaradt, a hitelező pert indított, a fiú pedig védekezhetett, kivéve ha a pénzt apja parancsára vagy egyetértésével vette fel, ekkor a különvagyon erejéig felelős volt a kölcsön visszafizetéséért ) II. A PATRIA POTESTAS KELETKEZÉSE Háromféleképp keletkezhetett: 1. TÖRVÉNYES RÓMAI HÁZASSÁGBÓL VALÓ SZÜLETÉSSEL (matrimonium iuris civilis) 2. ÖRÖKBEFOGADÁSSAL (arrogatio, adoptio) 3. TÖRVÉNYESÍTÉSSEL (legitimatio) 1. - TÖRVÉNYES RÓMAI HÁZASSÁGBÓL VALÓ SZÜLETÉS (matrimonium iuris civilis) eredetileg az apa beleegyezésével, később önmagától is apai hatalmat eredményezett a gyermek törvényes házasságból születettnek volt tekintendő, ha a születés a házasság megkötésétől számított 182. napon túl, illetve a házasság megszűnése után 300. napon belül következett be = vélelem (praesumptio iuris): a gyermek apja az anya férje © Feco ’2003 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - III. RÉSZ, SZEMÉLYI 2. - a) - b) - - 3. - ÉS CSALÁDI JOG (14 TÉTEL) 5/15 ÖRÖKBEFOGADÁS (arrogatio, adoptio) az apai hatalom mesterségesen jött létre mindig állami közreműködést igényelt, szabályozása kógens volt előfeltétel (Iustinianus): örökbefogadó az örökbefogadottnál min. 18 évvel legyen idősebb, önjogú római polgár az arrogator gyermektelen legyen és min. 60 éves nők csak a posztklasszikus korban fogadhattak örökbe (császári engedéllyel), de ez patria potestast nem eredményezett, csak jogot az öröklésre 2 fajtája van: arrogatio önjogú személy örökbefogadása eleinte a comitia calata előtt, a pontifex maximus közreműködésével történhetett örökbefogadni kívánó előadta, hogy nem lehetne gyermeke, majd népgyűlési szavazás az örökbefogadottat a filius familias személyi és vagyoni helyzetébe juttatta (meglévő feleségével, vagyonával együtt) arrogator: arrogatio útján örökbefogadó férfi császárkor: az arrogatio rescriptum útján ment végbe, amiből már a nők és a serdületlenek sem voltak kizárva Antonius Pius: serdületlen önjogú csak úgy arrogálható, ha az örökbefogadó cautióval biztosítja, hogy az arrogáltat serdületlensége idején nem bocsátja el apai hatalma alól, s ha mégis, kiadja az örökbefogadottra eső vagyont, ill. törvényes örökségképpen az arrogator vagyonának ¼-ed részét (quarta divi Pii). adoptio hatalomalatti személy örökbefogadása a pontifexek interpretatioja fejlesztette ki a 3x-i színleges eladással (mancipatio, leánynál és unokánál 1x), majd színleges perrel (vindicatio filii) ment végbe: a praetor az örökbefogadónak ítélte a gyermeket posztklasszikus kor: peren kívüli eljárás; lehetővé tette az örökbefogadandó nemtetszésének kifejezését; az örökbeadó bíróság előtti nyilatkozatával jött létre; az örökbefogadó és az örökbefogadandó jelenlétében kellett megtennie iustinianusi jog: az adoptio akkor eredményezett apai hatalmat, ha az örökbefogadó az örökbefogadott felmenője volt (adoptio plena), ellenkező esetben csak öröklési jogot biztosított az örökbefogadó után (adoptio minus plena)=végrendelkezési forma TÖRVÉNYESÍTÉS (legitimatio) csak concubinatusból született természetes gyermekeknek (liberi naturales) lehetséges, nem a futó nemi kapcsolatokból születettek részére (spurii, vulgo quaesiti) 3 forma: 1. utólagos házasságkötés (per subsequens matrimonium); 2. császári kegyelmi aktus (per rescriptum principis); 3. fiú curialisi szolgálatba adásával (per oblationem curiae), lánynak curialishoz való férjhezmenetelével A PATRIA POTESTAS MEGSZŰNÉSE az apai hatalom életének végéig fennállott, kivétel: jogmegszüntető okok a gyermek életkora nem bírt jelentőséggel megszüntette az apa hatalmát: az apa halála vagy capitis deminutio-ja a gyermek halála vagy capitis deminutio –ja a gyermek örökbeadása (Iustinianusnál csak az adoptio plena) a gyermek emancipatio-ja: az apa által eszközölt 3x-i mancipatio (lány, unoka: 1x) 502-ben Anastasius császár rendelete: lehetővé tette, hogy az apa bíróság előtti jognyilatkozatával kieszközölje az emancipatiót, de ehhez a császár engedélye és a gyermek egyetértése kellett (emancipatio Anastasiana) Iustinianus az Anastasius-félét tette kötelezővé, az előzőt eltörölte, s eltörölte az előzetes császári engedélyt is (emancipatio Iustinianea) e) büntetésből, ha a pater familias gyermekét 3x (lányát/unokáját 1x) eladta vagy kitette f) bizonyos papi méltóság, a keresztény kortól püspöki, patriciusi cím elnyerése folytán III. a) b) c) d) © Feco ’2003 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - III. RÉSZ, SZEMÉLYI ÉS CSALÁDI JOG (14 TÉTEL) 6/15 310. A CSALÁDTAGOK VAGYONI ÖNÁLLÓSÁGÁNAK KIALAKULÁSA I. A CSALÁDTAGOK VAGYONI HELYZETE a) PATER FAMILIAS teljes vagyoni önállóság b) FILIUS FAMILIAS kialakult a családgyermek önálló vagyoni jogosultsága; a munkával szerzett vagyona felett az apai tulajdon névlegesség vált c) ARROGÁLT SZEMÉLY (önjogú örökbefogadott) a filius familias személyi és vagyoni helyzetébe juttatta (meglévő feleségével, vagyonával együtt). d) MANUS ALÁ KERÜLT NŐ: vagyonjogi jogképessége megszűnt ha önjogú volt, vagyona férjére szállt ha apai hatalom alatt állt, a férji hatalom alá adó pater familias bizonyos vagyonrészt adott a férjnek; ez a vagyon a hozomány (dos), mely a férj vagyonába olvadt bele e) MANUS NÉLKÜLI HÁZASSÁGOT KÖTÖTT NŐ a nő vagyonjogi képessége megmaradt, mivel nem került férje hatalma alá II. - A CSALÁD (FAMILIA PROPRIO IURE) VAGYONI HELYZETE familia: családtagok és a családi vagyon jelentése v ag y o n i , g azd a s ág i , k u l ti k u s házközösség tagjai, akik a pater familias halála után a házközösségi vagyont megszerezték, nem a pater familias utódainak, hanem a „saját maguk örököseinek” (sui heredes) minősültek amíg a hagyaték az örökösök között nem került szétosztásra, addig a család tagjai ún. „családi vagyonközösségben” maradtak egymással - III. AZ APAI HATALOM (PATRIA POTESTAS) VAGYONJOGI TARTALMA vagyonilag a családgyermek sokáig nem volt jogalany (mindent apjának szerzett) PREKLASSZIKUS KOR: a pater familias által a gyermek kezelésébe adott különvagyon (peculium profecticium) a családfő tulajdona maradt jogilag (~rabszolga peculiuma) KLASSZIKUS KOR: bizonyos értelemben elismerte a hatalomalattiak önálló vagyoni jogosultságát; Caesar/Augustus rendelete: a családgyermek katonáskodás (peculium castrense) és szellemi munkával (peculium quasi castrense) szerzett vagyonrészén az apai tulajdon névlegesség vált, a tulajdonosi jog a filius familiasé lett POSZTKLASSZIKUS KOR: egy rendelet a családgyermek anyjától örökölt vagyonára (bona materna) előírta, hogy azt a pater familias el nem idegenítheti, halála után pedig a gyermeké lesz, de nem mint apai örökség, hanem a gyermek saját jogán. Iustinianus szerint a gyermek minden vagyona, amely nem az apától ered: jövevényvagyon (bona adventicia), azon az apát csak a haszonélvezet illeti meg; formailag is elismerte a családgyermek különvagyonát SC Macedonianum: (E. Claudius császár) a filius familias részére folyósított pénzkölcsön az apa halála után sem vot peresíthető, vagyis ez naturalis obligatiot eredményezett (ha a teljesítés elmaradt, a hitelező pert indított, a fiú pedig védekezhetett) © Feco ’2003 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - III. RÉSZ, SZEMÉLYI ÉS CSALÁDI JOG (14 TÉTEL) 7/15 311. A HÁZASSÁGI KÖTELÉK I. A) B) - II. - - III. - A RÓMAI HÁZASSÁG ÁLTALÁBAN (MATRIMONIUM, NUPTIAE) A MANUSOS HÁZASSÁG (MATRIMONIUM+MANUS) a házasság ősi római formája összefonódott a férji hatalommal, (manus) a férj korlátlan uralma felesége felett a feleség capitis deminutio minima-t szenvedett el a patria potestas alatt álló nő apja hatalma alól férje hatalma alá került (minden vagyona a férj tulajdonába ment át és a továbbiakban csak neki szerzett) az önjogú nőt a manus létrehozása megfosztotta önjogúságától (0vagyonjogi változás) A MANUS NÉLKÜLI HÁZASSÁG ~ XII táblás törvények idejétől nem kapcsolódott hozzá férji hatalom (manus) a feleség nem szenvedte el a házassággal a capitis deminutio minima-t a patria potestas alatt álló nő megmaradt agnatiójában az önjogú nő megtartotta önjogúságát és ezzel együtt vagyonát is nem csak agnat rokonná nem vált, de civiljogi értelemben a családnak (familia proprio iure) sem lett tagja, így sem ő nem örökölt gyermekei után, sem azok utána a római jogszemlélet a házasságot csak hatalmi viszonyként tudta felfogni, hiszen a manus nélküli házasságot is csak bizonyos joghatásokkal (jogi reflexhatásokkal) járó ténynek tekintették, mely sohasem emelkedett jogi intézménnyé AZ ELJEGYZÉS (SPONSALIA) ELJEGYZÉS: a régi jogban kölcsönös stipulatio formájában tett házassági ígéret, mely a házasság megkötésére kötelezett; a kései köztársaság korában formátlan kölcsönös ígéret, amelyből a házasság megkötésére nem származott jogi igény az eljegyzést felbontó fél I. Constantinus óta köteles volt a jegyesétől kapott ajándékokat visszaadni, illetve amit ajándékozott, azt nem követelhette vissza posztklasszikus kor: (K) eljegyzési foglaló (arrha sponsalicia), melyet a házasságtól kellő indok nélkül visszalépő fél elvesztett, ill. 2x értékében volt köteles visszaadni A HÁZASSÁG KELETKEZÉSEI ÉS FAJTÁI 2 változat aszerint, hogy a házasságot kötő felek rendelkeztek-e római házasságkötési képességgel (conubium) vagy sem: 1) civiljogi házasság (matrimonium iustum / legitimum) 2) idegenek házassága (matrimonium non legitimum) 1) - CIVILJOGI HÁZASSÁG (matrimonium iustum / legitimum) csak 2 conubiummal rendelkező római polgár köthetett (vagy római polgárok és olyan latinjogúak, akiknek városa és Róma között létrejött szerződés conubiumot biztosított) conubiummal a hatalomalatti is rendelkezett férji és apai hatalom (manus és patria potestas) általában csak ehhez a házassághoz kapcsolódhatott ún. r ó m a i h á z a s s á g , 2 fajtája volt: a) manusos házasság (matrimonium cum manu) b) manus nélküli házasság (matrimonium sine manu) © Feco ’2003 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - III. RÉSZ, SZEMÉLYI ÉS CSALÁDI JOG (14 TÉTEL) 8/15 a) manusos házasság (matrimonium cum manu) az archaikus jog szemléletével adekvát házasság a matrimonium és a manus még szorosan összetartoztak: férji hatalom nélkül nem is volt házasság A manus létrejöttének módjai: 1. CONFARREATIO: - a patríciusok köreiben szokásos manust keletkeztető szertartásos aktus - 10 tanú jelenlétében ünnepélyes szóbeli formulák elmondásával zajlott le - ősi vallási szertartást középpontjában az áldozati kenyér (panis farreus) elfogyasztása állt - a pontifex maximus és a flamen Dialis közreműködésével Iuppiter farreus tiszteletére mutatták be - bizonyos papi tisztség betöltése csak ilyen házasságból származó személyeknek 2. COEMPTIO: - mancipatióval ment végbe - előbb valóságos, majd színleges vételi szerződés volt - melyet a férj a nő pater familiasával / gyámjával, utóbb az önjogú nővel kötött - a confarreatio és a coemptio a klasszikus kor végéig maradt fenn 3. ELBIRTOKLÁS (usus): - ha a manust keletkeztető aktust a felek elmulasztották/formahibásan ment végbe - a férj a manust elbirtoklás útján is megszerezte és ezáltal a civiljogi házasság is létrejött - ehhez 2 feltétel együttes fennforgása kellett I. állandó házassági együttélés szándéka (affectio maritalis) II. az együttélésnek (a manus elbirtoklásának) 1 évig kellett tartania - az elbirtoklás megszakadt, ha a nő 3 egymás utáni éjszakát (trinoctium) férje házán kívül töltött - affectio maritalis nélkül megkezdett együttélés csak ágyasság (concubinatus) - az intézmény a köztársaság végén szűnt meg b) manus nélküli házasság (matrimonium sine manu) a felek kölcsönös házassági szándék (affectio maritalis) alapján létrejött megegyezése, tehát a házassági szándékkal létrehozott életközösség külső jelei 1. nőnek a férj házába való bevezetése (deductio in domum mariti) 2. censor előtti eskü 3. hozományi okirat kiállítása - a manus nélküli házasság a manusos házassággal szemben nem jogintézmény, hanem olyan jogi tény, amelyhez bizonyos joghatások (pl. apai hatalom keletkezése a születendő gyermek fölött), ún. jogi reflexhatások fűződnek a férji hatalom a nő számára igen komoly terhet jelentett → a manus nélküli házasságok fokozatosan kiszorították a manusos házasságokat a férji hatalom usus révén történő megszerzése manusos házasságok eltűnése → női beleegyezés (consensus) fontosságát a házasság hatalmi jellegének háttérbe szorulását eredményezte „A házasságot nem az elhálás, hanem a megegyezés hozza létre.” – Ulpianus - „A házasság a férfi és nő kapcsolata, egész életre szóló sorsközösség, isteni és emberi jog szerinti közösség” – Modestinus 2) - - IV. IDEGENEK HÁZASSÁGA (matrimonium non legitimum) római polgárnak conubiummal nem bíró latinjogúval latinjogúaknak egymás közötti, ill. peregrinusokkal történő peregrinusoknak egymás között közötti házassága Róma nem ismerte el római házasságnak Constitutio Antoniniana: a matrimonium iuris civilis és a matrimonium non legitimum határai bizonyos mértékben fellazultak A HÁZASSÁGHOZ HASONLÓ EGYÜTTÉLÉSI FORMÁK © Feco ’2003 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - III. RÉSZ, SZEMÉLYI ÉS CSALÁDI JOG (14 TÉTEL) 9/15 - nem ismerték el matrimonium-nak, de jogkövetkezmények fűződtek hozzájuk 2 formája létezik: 1) - CONCUBINATUS (ágyasság) házassági együttélés szándéka (affectio maritalis) nélkül folytatott együttélés csak az ebből származó gyermekek voltak törvényesíthetők házassági akadály is lehetett; az abból származó gyermekek apjukkal szemben igényt támaszthattak bizonyos tartásra e gyermekek anyjuk után a törvényes gyermekhez hasonlóan, apjuk után 1/6 részt örökölhettek (együttesen, törvényes hagyományként) - 2) - CONTUBERNIUM (rabszolgák életközössége) szabad embernek rabszolgával való együttélése illetve a a rabszolgák életközössége (contubernium) nem matrimonium a rabszolgaság idején keletkezett vérrokonság (cognatio servilis) a felszabadultak között házassági akadályt képezett V. HÁZASSÁGI AKADÁLYOK (MATRIMONIA INTERDICTA) 1) ABSZOLÚT HÁZASSÁGI AKADÁLYOK senkivel sem köthetett házasságot az, aki a) serdületlen (impubes) b) rabszolga (servus) c) elmebeteg (furiosus) d) érvényes házasságban élt e) herélt a posztklasszikus korban (castratus, eunuchus) 2) RELATÍV HÁZASSÁGI AKADÁLYOK: a) nem köthettek házasságot azok, akik közül az egyik a másiknak egyenes ági vagy oldalági vérrokona volt (fel- és lemenő ágon korlátlanul, az oldalágon csak a testvérek és azok vér szerinti leszármazói (pl. nagybácsi – unokahúg) között érvényesült) b) örökbefogadással keletkezett ún. polgári rokonság (cognatio civilis) egyenes ágon az örökbefogadási viszony megszűnte után is házassági akadály volt c) a sógorság (affinitas) egyenes ágon korlátlanul jelentett akadályt (pl. vő – anyós), oldalágon: testvér nem vehette el testvérének volt házastársát, posztklasszikus jog: sógorok házasságának teljes tilalma d) a gyám (tutor) gyámoltjával, a gondnok (curator) gondnokoltjával e) senatori rangú személy libertinusszal vagy színésznővel f) szabadnak született (ingenuus) római polgár infamis személlyel (pl. színésznő, bordélyház üzemeltető) g) tartományi tisztviselő a tartomány lakosával h) keresztény vallású zsidóval (a posztklasszikus kortól) i) keresztszülő keresztgyermekével HÁZASSÁGKÖTÉSI KÉNYSZERINTÉZKEDÉSEK lex Iulia de maritandis ordinibus (Kr.e. 18) és lex Papia Poppaea (Kr.u. 9): (Augustus családjogi törvényei) elrendelték, hogy a római polgárok közül minden ffi életének 25-60. éve, minden nő 20-50. életéve között római házasságban köteles élni a házasságban nem élő személyek (caelibes) a rájuk szálló hagyatékot egyáltalán nem, gyermektelenek (orbi) pedig csak fele részben szerezhették meg e törvény kivételes esetei: - 1. 3 gyermekes ingenuus és 4 gyermekes libertinus szülőket felmentette az újraházasodás kötelezettsége alól (ius trium / quattuor liberorum) - a concubinatus, melyet valaki olyan római nővel folytatott, akivel rangszerű házasságban élhetne, törvénybe ütköző magatartásnak minősül (stuprum) - a concubinatusban római polgár csak hozzá rangban nem illő nővel élhetett VI. - - VII. A HÁZASSÁG MEGSZŰNÉSE a) EGYIK FÉL HALÁLA (MORS) ILL. ELTŰNÉSE © Feco ’2003 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - III. RÉSZ, SZEMÉLYI - ÉS CSALÁDI JOG (14 TÉTEL) 10/15 maga az eltűnés nem szüntette meg a házasságot, de biz. idő elteltével az eltűnt személy házastársa elválhatott vagy házastársát holttá nyilváníttatva új házasságot köthetett a hadifogságból való hazatérés (postliminium) visszaállította a manust, ha a feleség nem kötött új jogszerű házasságot, de a manus nélkülit nem b) - CAPITIS DEMINUTIO MAXIMA ÉS MEDIA capitis deminutio maxima, media a házasságot, a minima a manust szüntette meg capitis deminutio media a római házasságot matrimonium non legitimummá (idegenek házassága) – matrimonium iuris gentiummá fokozta le c) - VÁLÁS a manus nélküli házasságot minden hatósági közreműködés nélkül megszüntette akár a felek közös akaratából történik (divortium) akár egyoldalú nyilatkozattal kerül rá sor (repudium) lex Iulia de adulteriis coercendis (Kr.e. 18): repudium esetén a válni kívánó fél 7 tanú előtt jelentse ki akaratát a posztklasszikus korban válóokiratot kellett kiállítani d) 1. 2. - A MANUS MEGSZÜNTETÉSE a manusos házasság megszüntetésére a manust létrehozó aktus ellentétes párjával (contrarius actus) történt: a confarreatio-t egy kenyéráldozattal kapcsolatos szertartással (diffareatio), a coemptio-val és usus-szal szerzett manust a nő színleges „visszaeladása” (remacipatio) szűntette meg a manus alatti feleség eltaszítását büntették 312. A HÁZASSÁGI VAGYONJOG - A MANUS ALÁ KERÜLT NŐ VAGYONJOGI HELYZETE a manus keletkezése megszűntette a nő vagyonjogi jogképességét ha a férji hatalom alá került nő azelőtt + önjogú volt, vagyona mint jogi egész férjére szállt + apai hatalom alatt állt, az őt férji hatalom alá adó pater familias vagyont adott a férjnek ez a vagyon hozomány (dos) címén a férj vagyonába olvadt bele II. - A MANUS NÉLKÜLI HÁZASSÁGOT KÖTÖTT NŐ VAGYONJOGI HELYZETE a nő vagyonjogi jogképessége megmaradt, mivel nem került férje hatalma alá nem változtatta meg a házasfelek vagyonjogi helyzetét de voltak bizonyos joghatásai: I. - 1) a nő eltartása akkor is a férjet terhelte, ha a nő saját vagyonnal rendelkezett 2) a házastársak közötti ajándékozást a római jog tiltotta (kivéve a kisebb alkalmi ajándékokat, a halál esetére szóló ajándékozást (donatio mortis causa)) 3) a nő házasság alatti szerzeményeinek eredete: Q. Mucius Scaevola → vélelme: mind a férjtől származik (praesumptio Muciana), hacsak a nő az ellenkezőjét (örökölte, ajándékba kapta) nem tudja bizonyítani [nehogy annak gyanúja merülhessen fel, hogy a nő a vagyontárgyat tisztességtelen úton szerezte] 4) a másik házastárs által ellopott dolgok visszakövetelésére a károsult házastárs büntetőkeresetet (actio poenalis) nem indíthatott, mert az infamia-val járt volna a tolvaj házastárs terhére, és ez ellentétben állott a házasság erkölcsi tartalmával.Csak az infamiaval nem járó actio rerum amotarumnak volt helye. 5) mind a praetori, mind a császári jog törvényes öröklést (successio ab intestato) biztosított a túlélő házastársnak, igaz csak az utolsó helyen, az oldalági rokonok után © Feco ’2003 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - III. RÉSZ, SZEMÉLYI 6) ÉS CSALÁDI JOG (14 TÉTEL) 11/15 manus nélkül házasságot kötött önjogú nő vagyona megmaradt „női szabadvagyonnak” amelyről a nő szabadon rendelkezhetett = parapherna (hozomány mellett bevitt vagyon); e vagyont a házasság fennállása alatt annak gyümölcsei+öröklött/ajándékba kapott vagyontárgyak is gyarapították; ha a női szabadvagyont a férj akarta kezelni, a házasfeleknek külön megbízási szerződést (mandatum) kellett kötniük; hűtlen kezelés esetén a feleség nem indíthatott férje ellen infamiát eredményező megbízási vagy büntetőkeresetet, így ilyenkor is csak az actio rerum amotarum állt rendelkezésre III. A HOZOMÁNY (DOS) már a köztársaság idején szokássá, erkölcsi kötelezettséggé vált, hogy a házasság terheinek megkönnyítése céljából a nő családja/maga az önjogú nő bizonyos vagyont juttasson a férjnek, aki egyedül viselte a házassággal járó terheket többnyire a férj tulajdonát képezte de ez időleges ill. feltételes tulajdon volt, mert a dos a házasság megszűnése után általában visszajárt dos profecticia: ha a nő apja adta az adományt dos adventicia: ha maga az önjogú nő, vagy másvalaki adta az adományt A) - - A HOZOMÁNY EREDETE eredetileg csak akkor volt visszakövetelhető, ha annak visszaadását a férj stipulatio (kérdés-felelet formájában foglalt lekötelezés) formájában megígérte válások és manus nélküli házasságok elterjedése: a hozományt rendszerint dos recepticia formájában létesítették (stipulatióval biztosították a visszaadási kötelezettséget) később a praetor stipulatio hiányában is peresíthetővé tette császárkor elején: nem csak a hozomány-visszaadási, hanem a hozományadási kötelezettség is jogi jelleget öltött: kötelezte az apát és az apai felmenőt, kiv.: anya is a hozomány kiadása céljából a nőnek perlési lehetősége volt cognitio extra ordinem keretében hozomány (dos): a császárkorban jogintézménnyé vált, a nőre tekintettel a férjnek adott olyan vagyon, amely a házasság terheinek megkönnyítésére szolgál, s amelyet a házasság megszűnése után a nő (vagy örökösei) részére általában vissza kell adni B) - A HOZOMÁNY ALAPÍTÁSA eredetileg stipulatio-s ígérettel történt a hozomány alapítása érvényes házasságot tételezett fel a házasság megkötése előtt adott hozományt a házasság meghiúsulása esetén jogalap nélküli gazdagodás címén lehetett visszaperelni C) - A HOZOMÁNY TÁRGYA lehetett tulajdonjog, haszonélvezet, vagy valamely követelés a hozomány tárgya a férj vagyonának része lett, afelett szabadon rendelkezhetett (kivéve: az itáliai hozományi telekre nézve Augustus óta elidegenítési tilalom állott fenn) D) - A HÁZASSÁG MEGSZŰNÉSEKOR a hozomány rendszerint visszakövetelhető volt visszaadása eredetileg csak akkor volt peresíthető, ha a visszaadást stipulatioval kötötték ki (kereset: actio ex stipulatu). később: actio rei uxoriae formula: a hozomány stipulatio hiányában is visszakövetelhető a praetori edictum szerint a hozományt mindig vissza lehetett követelni, ha a házasság válással vagy a férj halálával szűnt meg ezzel szemben a nő halála esetén csak a dos profecticia és a dos recepticia volt visszakövetelhető (az előbbit a hozományt juttató apa halála után már nem lehetett) actio rei uxoriae: felperese vagy az önjogú nő, vagy az apai hatalom alatt álló nő apja alperese a férj, illetve örökösei a kereset tárgya pedig a hozomány természetben való visszaadása vagy a hozomány értékének megtérítése az itáliai hozományi telket természetben kellett visszaadni, a hozomány gyümölcseire a visszaadási kötelezettség nem terjedt ki férj visszatartási joga (retentio) gyermekenként, a nő házastársi kötelességszegése esetén, valamint a nő részére adott vagy általa ellopott dolgok és saját beruházásai erejéig actio ex stipulatu: (iustinianusi jog) a hozomány visszakövetelése iránti kereset neve; - - © Feco ’2003 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - III. RÉSZ, SZEMÉLYI - - ÉS CSALÁDI JOG (14 TÉTEL) 12/15 nem volt feltétele az előzetes stipulatio, de ha a házasság válással szűnt meg, az actionak csak akkor volt helye, ha a nő kellő indok alapján vált el férjétől, vagy a férj által kezdeményezett válásra nem adott okot; A iustinianusi jog szerint tehát a hozományt a férj csak a nő hibájából beköveztkezett válás esetén tarthatta meg, más esetekben elvileg – retentio lehetősége nélkül – vissza kellett adnia; a hozományt a feleség tulajdonában lévő, bár a házasság tartamára a férj vagyonában elhelyezkedő vagyonnak tekintették a nő halála esetén az özvegy férj megkapta a hozomány feletti haszonélvezet (ususfructus) jogát IV. DONATIO ANTE NUPTIAS HÁZASSÁG ELŐTTI AJÁNDÉKOZÁS: szorosan kapcsolódott a házassághoz, még ha nem is volt a házassági vagyonjog intézménye a vőlegény adta a mennyasszonynak a klasszikus korban vált szokássá és az ajándékozás általános szabályai alá esett a posztklasszikus korban a mennyasszony az így kapott ajándékot hozományként adta vissza mint feleség a férjének V. - DONATIO PROPTER NUPTIAS az az ajándék, melyet a férj ígért feleségének a házasság megszűnésének esetére beolvasztotta magába a donatio ante nuptias-t is Iustinianus az ajándék mértékét a hozomány mértékéhez szabta cél: a nő anyagi életfeltételeit a házasság megszűnése után is biztosítsa az ajándék csak akkor járt a nőnek, ha a házasság a férj halálával vagy nem a nő hibájából bekövetkezett válással szűnt meg a nő örököseit nem illette meg ha gyermekek is voltak, a nő csak haszonélvezetet szerzett, a tulajdonjog a gyermekeket, leszármazókat illette meg © Feco ’2003 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - III. RÉSZ, SZEMÉLYI ÉS CSALÁDI JOG (14 TÉTEL) 13/15 - 313. A TUTELA ÉS A CURA A GYÁMSÁG (TUTELA) az önjogú, de kora vagy neme miatt cselekvőképességében korlátozott vagy ilyen képességgel egyáltalán nem bíró személyeknél e képesség pótlására irányuló intézmény elnevezése az archaikus korban a családi vagyonegységet szolgálta, a gyám érdekeit tartotta szem előtt az archaikus korban a gyámi tisztség azt illette meg, aki a gyámolt vagyonának várományosa volt a törvényes öröklés rendje szerint később a tutela fokozatosan a gyámolt érdekeit kezdte szolgálni „A gyámság erő és hatalom egy szabad személy fölött annak védelmére, aki kora miatt magát megvédeni nem képes” – Servius a IV. századtól 2 féle gyámság létezett: serdületlenek és a nők gyámsága 1) - A SERDÜLETLENEK GYÁMSÁGA (TUTELA IMPUBERUM) e gyámság alá került szükségképp minden önjogú serdületlen I. - a) a gyámság létrejöttének 3 formája volt a gyámot: - a végrendelet jelölte ki (végrendeleti gyámság - tutela testamentaria) - a törvény állapította meg (törvényes gyámság - tutela legitima): archaikus korban: legközelebbi agnát rokon (proximus agnatus), aki a gyámolt halála esetén örökölne, köteles volt vállalni; posztklasszikus és iustinianusi jog: kognát rokonok kötelessége - a hatóság rendelte ki (hatósági gyámság - tutela dativa) a lex Atilia értelmében b) a gyámság megszűnt: - a gyám vagy a gyámolt halálával - capitis deminutiojával - gyámolt felserdülésével - ha a gyámot saját kérésére a praetor felmentette tisztsége alól - ha a gyámot a praetor büntetésként elmozdította abból c) a gyám feladata: - elsősorban a vagyonkezelés, míg a gyermek gondozását az anya látta el - a vagyonkezelési jog eredetileg a gyám érdekét szolgálta, utóbb e jog korlátozásai szaporodtak - pl.: Septimius Severus megtiltotta a gyámolt ingatlanának elidegenítését - a gyám az infans helyett jognyilatkozatot tett, szerződéseket kötött - az impubes infantia maior gyámja a pupillus helyett csak annak távollétében kötött jogügyleteket, jelenlétében csak alakszerű hozzájárulását adta a pupillus jognyilatkozatához (auctoritas tutoris) d) - a gyám kötelezettségei: a gyámolt vagyonának biztosítása érdekében a törvényes gyám (tutor legitimus) stipulatio formájában a praetor előtt biztosítékot volt köteles adni (cautio rem pupilli salvam fore) a végrendeleti gyám (tutor testamentarius) és a hatósági gyám (tutor dativus) egész vagyonát a törvény erejénél fogva egyetemes jelzálog terhelte a gyámolt javára - 2) - II. - A NŐK GYÁMSÁGA (TUTELA MULIERUM) gyámság alá került minden önjogú nő, kivéve a Vesta-szüzeket létrejötte 3 féle lehetett ugyanúgy mint a serdületleneknél de itt a nő megkapta a szabad gyámválasztás jogát csak a legjelentősebb ügyeknél kellett a gyámi auctoritas a 3 ill. 4 gyermekes családanyák gyámságának megszüntetését Augustus rendelte el Claudius eltörölte a nők törvényes agnát ági gyámságát (mivel feleségül akarta venni a tutela agnatorum alatt álló Agrippinát), de a hatósági és végrendeleti gyámságuk IV. századig még létezett. A GONDNOKSÁG (CURA) aki ügyeinek önálló vitelére egészen vagy részben képtelen volt és nem állott apai hatalom vagy gyámság alatt, az gondnokság alá került magánjogi intézmény © Feco ’2003 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - III. RÉSZ, SZEMÉLYI ÉS CSALÁDI JOG (14 TÉTEL) 14/15 A GYÁMSÁG (TUTELA) ÉS A GONDNOKSÁG (CURA) KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEK: 1. a gondnokot kérésre vagy hivatalból a praetor rendelte ki, végrendeletben legfeljebb javaslat volt tehető a gondnok személyére 2. a cura szükség esetén a gondnokolt (pl. elmebeteg) személyi felügyeletét is magában foglalta 3. a gyám részéről alakszerű hozzájárulás (auctoritas) kellett a gyámolt jognyilatkozatához, a gondnoknál csak alakszerűtlen jóváhagyásra (consensus curatoris) volt szükség, amely utólag is megadható volt 4. a gyámság mindig tartós jellegű volt, a gondnokság lehetett eseti jellegű is 5. ha a gondnokolt cselekvőképes ffi, a curator hatásköre korlátozott a célnak megfelelően 6. teljesen cselekvőképes személynek (pl. távollevőnek) is lehetett gondnoka, gyámja azonban nem A GONDNOKSÁG FAJAI: a) az archaikus jogban: 1. az elmebetegek gondnoksága (cura furiosi) 2. a tékozlók feletti gondnokság (cura prodigi) b) a klasszikus korban: 3. a 25 évnél fiatalabb serdültek gondnoksága (cura minorum) 4. a távollévő gondnoksága (cura absentis) 5. serdületlenek és nők gondnoksága, ha a gyám akadályozva van (cura adiuncta) 6. a nyugvó hagyaték gondnoksága (hereditas iacens) 7. a méhmagzat gondnoksága (cura ventris) 8. a testileg fogyatékos személy gondnoksága (cura debilium personarum) 314. A RÓMAI SZEMÉLYI ÉS CSALÁDJOG TOVÁBBÉLÉSE I. - A) B) II. III. IV. - A SZEMÉLYI ÉS CSALÁDJOG HELYE A MAGÁNJOG RENDSZERÉBEN ius personarum magában foglalja a személyi és családjogot ez megmaradt a glosszátorok + kommentátorok (institúció-rendszert követték) idején is a német természetjogi iskola összefoglalta a magánjog alapvető jogelveit, s ezzel megvetette az általános rész alapjait A MODERN PANDEKTA-RENDSZERBEN: a s z e m é l y i j o g jogalanyisággal kapcsolatos szabályai valamint a további anyagok (pl.: jogügyleti tan) alkotják a magánjog általános részét a családi viszonyokra vonatkozó szabályokat az önálló c s a l á d j o g tartalmazza A JOGKÉPESSÉG középkorban és a koraújkorban nem volt még általános (~római jog) a rendi tagozódásnak megfelelően a teljes jogképesség csak a nemeseket illette meg a jobbágyság politikai téren teljesen jogképtelen, vagyonjogi és családjogi szempontból korlátozott jogképesség a jogképesség csak a XIX. században vált általánossá és egyenlővé római polgárjog (civitas) közjogi és magánjogi jellege is tovább élt, pl. Code Civil személyi jogi részében 1927-ig számos, kifejezetten állampolgárságra vonatkozó szabály A JOGI SZEMÉLYEK a szabályok részletesebb kidolgozása csak a középkorban indult meg a „képzelt személy” (ficta persona) fogalmának megalkotásával ez az alapja a pandektista történeti iskola f i k c i ó s e l m é l e t é n e k , mely ma is kiindulópontként szolgál a jogi személy mibenlétével kapcsolatban a jogi személyeket csak a XIX. századtól tekintették valóságos jogalanynak az állam jogi személyisége nehezen, csak a XIX. század folyamán alakult ki AZ APAI HATALOM általában későn, a XX. században váltotta fel a korlátozottabb szülői hatalom, a szülői felügyelet, mely az apát és az anyát is megilleti a kiskorú gyermek vagyonán a szülők javára kezelési és haszonélvezeti jog áll fenn © Feco ’2003 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu RÓMAI JOG - III. RÉSZ, SZEMÉLYI - ÉS CSALÁDI JOG (14 TÉTEL) 15/15 az apaság vélelmének intézményét is átvették a római jogból pl.: törvénytelen gyermek utólagos házassággal, államfői engedéllyel való legitimatioja pl.: az örökbefogadásnál a iustinianusi adoptio szabályai érvényesülnek (kiskorú is örökbefogadható, a gyermek régi családjában is megtartja öröklési jogát) örökbefogadás: a modern jogokban is állami közreműködést igénylő jogi cselekmény - A HÁZASSÁG megítélése a középkori Európában fokozatosan átalakult csak a iustinianusi kodifikáció után évszázadokkal fogadták el a kánoni házasságot mint a matrimonium legitimum egyedüli formáját VI. (Bölcs) Leó bizánci császár: érvénytelennek minősítette a nem egyházi fórum előtt kötött házasságokat + a kánonjog szerinti házasságok a felek közös megegyezése (consensus) tekintetében a római házasságra mennek vissza kül.: Róma: a házasság a felek állandó együttélési szándékán alapul, ha megszűnik → a házasság is megszűnik; kánonjog: a házasság olyan szerződés, amely nem bontható fel (kiv.: ha pl. a szabad akarat hiányzik → érvénytelen v. nem jött létre) kánonjogászok: a tridenti zsinatig érvényesnek ismerik el a consensussal kötött házasságokat a házasság manus nélküli formája vált általánossá tridenti egyetemes zsinat (1545-1563) megállapította a házasság szentségét, megerősítette a felek jogát szabad akaratukra + házasság egyházi fórum előtt, 2 tanúval Code civil (1804) intézményesítette a polgári házasságot polgári házasság Magyarországon: 1894: XXXI. tc. VI. - A FÉRJI HATALOM sokáig fennmaradt, pl.: a családon belüli jelentősebb döntéseknél a nő teljes vagyonjogi jogképességének elismerése csak az újkorban következett be VII. - A GYÁMSÁG, GONDNOKSÁG A MODERN JOGRENDSZERBEN gyámság: formái (végrendeleti, tv-es, rendelt) megmaradtak, csak kiskorúakra vonatk. gondnokság: az erre rászorultak érdekeinek védelmére rendelt intézmény gyámságot a családjogi törvény, a gondnokságot a polgári törvénykönyv szabályozza V. - - - © Feco ’2003 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu