Társadalomelmélet 1-5.

Előnézet

A jegyzetről

Társadalomelmélet esszék, 1-5-ig

Vásárlás (500 Ft)

Név

Társadalomelmélet 1-5.

Típus

Felsőoktatás

Tantárgy

Társadalomelmélet

Év

2019

Szak

Jogász

Intézmény

Elte

0 letöltés

Szerző

b.hanna

Létrehozva

2022-01-02

Oldalak száma

Jelentem

Társadalomelmélet [Type here] [Type here] 1 Milyen kötelező elemei vannak a társadalmi szerződésről szóló elméleteknek? Miért kell ezekre mindenféleképpen valami választ adniuk? A történelem első civilizációi istenkirályok által uralt birodalmak voltak (Egyiptom, Mezopotámia, Kína). Az emberek nemcsak a királyt tekintették istennek, hanem ebből kiindulva magát az államot is isteni eredetűnek tartották. A Kr.e. III. században vetette fel először a görög Lükophron, hogy az államokat az emberek hozták létre a nagyobb biztonság és a gazdasági hatékonyság fokozása céljából. Az elmélettel a felvilágosodás filozófusai, Hobbes, Locke és Rousseau foglalkoztak újra műveikben. A Bibliát, a római jogot és a feudális szerződéseket használva forrásként megalkották a társadalmi szerződés elméletét. Valamennyi társadalmi szerződésről alkotott elméletben négy kötelező elem fordul elő: 1. kiindulási helyzet 2. szerződés 3. önkéntesség 4. törvények A fenti négy pont tárgyalásának módja eredményezi a többféle társadalmiszerződés-elmélet kialakulását. Az egyes filozófusok által adott válaszok alkalmasak voltak a fennálló társadalmi berendezkedés legitimációjára, és – Rousseau-t kivéve – valóban ilyen céllal is születtek. Nézzük, hogyan zajlott a folyamat! A természeti állapot a kiindulási helyzet. Itt Hobbes szerint az erősebb joga érvényesül, ez az igazi természetjog, bár Locke és Rousseau inkább békét és egyenlőséget képzelt el. Az emberek élete veszélyes, megélhetése kétséges volt. Ezért lehetőségeik optimalizálása érdekében egyes jogaikról lemondva közösséggé szerveződtek. Ezáltal bizonyos funkciókat (védelem, elosztás, szervezés, irányítás) automatikusan a közösségnek adtak át, amely a hatékonyság érdekében egyszemélyi vezetés alá rendeződött. Az erről szóló – többnyire kimondatlanul megkötött – megállapodás a társadalmi szerződés. A közösségi léttel járt azoknak a normáknak a megalkotása, majd később írásba foglalása, amelyek a mindennapos gördülékeny működést biztosítják. Ezeket a normákat hívjuk törvényeknek. A fenti leírás leginkább Hobbes felfogására jellemző, aki a vezetőt szuverén hatalomnak és a szerződés felett állónak tekinti, aki ezért felelősségre sem vonható. Ezzel az abszolút monarchia kialakulására ad tudományos magyarázatot és ezáltal legitimációt. Locke szerint a természeti állapot a béke és egyenlőség volt, és az emberek ennek megőrzéséért szerződtek. Locke ráadásul kétféle szerződésről beszél. Az egyik a társadalmi szerződés, ami közösségbe szervez. Ezt egészítette ki egy ugyancsak szimbolikus alávetési szeződés, mellyel vezetőt választottak maguk fölé, aki garantálja a biztonságot és a rendet és ezért cserébe engedelmességet várhat el mindaddig, míg feladatának megfelel. Locke tehát kiemeli a szerződés megbízásos jellegét, valamint a hatalom ellenőrzését és megosztását, ami a liberális demokráciáka jellemző. Eltérő álláspontot képvisel Rousseau, aki szerint történelmi tény, hogy a társadalmi forma hátrányosabb a békés és egyenlőséggel járó természeti állapotnál. Ezért nem tekinti ténynek a szerződést, sőt új szerződést sürget. A vezetésben a népfelség elvét hirdeti, elkerülendő az alávetettséget. A társadalmi szerződés fő kritikusa Hume volt, aki ellenérvek sorát vonultatta fel. Például hangsúlyozza, hogy a történelemben ilyen szerződést soha, sehol nem írtak alá, ráadásul a szerződéshez már eleve közösségi lét szükséges, ezért nem lehet a közösséggé válás alapja. A 1 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Társadalomelmélet [Type here] [Type here] hatalom jogszerűségét is vitatja, mivel szerinte történelmi tény, hogy minden központosítás vérrel és erőszakkal jár. Hume érveivel szemben említhető, hogy a társadalmi szerződés szimbolikus. A másik ellenérv, hogy a hatalom kialakulása nem minden elemében jogszerűtlen, valamint tartós fennállása a szokás alapján is jogszerűség érzetét kelti. Befejezés: értelmezés, összegzés, esetleg jövőre tekintés Bár a szerződéselméletek az egyes szerzőknél sok szempontból eltérőek, mindegyikük megfelelő magyarázatot nyújtott kora társadalmának létrejöttére és ezáltal a fenálló rend legitimációjára is alapot biztosítottak. 2 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Társadalomelmélet [Type here] [Type here] 2. Hasonlítsa össze a három társadalmi szerződéselméletet az emberképük és a szerződés elemei tekintetében! A társadalmi szerződés elmélete tudományos magyarázatot nyújtott a fennálló társadalmi render, egyben alapot biztosított e berendezkedés legitimációjához is. Az elméletek lényege, hogy az emberek, hatékonyságuk növelése és védelmük megerősítése érdekében közösségbe szerveződnek. A közösség működése érdekében a létrehozóknak önként meg kellett állapodniuk (szerződés) az együttélés szabályairól (törvények). Szükség van továbbá egy vezetőre is, aki koordinálja és szervezi a közösség működését (szuverén). A természeti állapot, az önkéntes szerződés, a szuverén vezető hatalom és a törvények minden szerződéselméletnek közös elemei. Az elméletet részletesen kidolgozó Hobbes, Locke és Rousseau elképzelése az emberről és a természeti állapotról eltérő volt, ezért elméleteik is különböznek egymástól. Hobbes szerint a természeti állapot kaotikus, melyben az erősebb joga érvényesül, ahol “ember embernek farkasa”. Az emberek tehát azért szerződnek, hogy ezt az állapotot megszüntessék. Locke szerint az ember alapjában jó és igazságos, természeti állapotát a békés egyenlőség jellemezte, és ennek megtartására kötik a szerződést az emberek. Rousseau hasonlónak látja az embert és az ősállapotot, mint Locke. Ám szerinte a társadalommá szerveződés (és az ezzel járó egyenlőtlenség és hatalom) megrontotta az embert, akit ezért vissza kell juttatni természetes állapotába. Az eltérő alap eltérő véleményekkel járta szerződés elemeivel kapcsolatban is. Hobbes szerint a természeti állapot olyan rossz, hogy az emberek önként maguk fölé emelnek egy szuverén teljhatalmat, aki “kordában tartja” őket. A szuverén ezáltal nem aláírója a szeződésnek, így működése meg sem kérdőjelezhető abszolút hatalom. Locke emberei azért lépnek a közösségbe, hogy fenntartsák a természeti állapot igazságosságát és békéjét és megvédjék azt a külső agresszióval szemben is. Locke szerint tehát a vezető megbizatást kap a közösség tagjaitól. Hatalma addig tart, amíg megbizatását a közösség megelégedésére látja el. Locke számára a társadalmi szerződés ugyanúgy tény, mint Hobbes szerint, csak a társadalmi szerződés nála kiegészül egy második, ún. alávetési szerződéssel, melyben megbízzák a vezetőt. Mivel hatalma megbízáson alapul, ellenőrizhető és megosztható, polgári liberális jellegű. Mivel Rousseau szerint a társadalmi lét megrontotta az embert, ő kétésgbe vonja a társadalmi szerződés tényét is. Mivel a természeti állapotba visszatérni már nem lehet, Rousseau új szerződést sürget. Ezt a saját érdeküket háttérbe szorító, a közjót szem előtt tartó embereknek kell megkötniük, hogy megvalósulhasson az erényesség és a szabadság. Ugyanakkor a közjó azt is jelenti, hogy a közösség egyik tagja sem kerülhet alávetett helyzetbe. Az emberben a természeti állapotban meglévő jó tulajdonságokat pedig neveléssel kell kialakítani. Bár a társadalmiszerződés-elméleteket kritika is érte, főképpen Hume részéről, ezek az elméletek tudományos magyarázatot nyújtottak a társadalom kialakulására és hivatkozási alapot az uralkodó osztálynak, hogy hatalmát legitimizálja. Ez teszi fontossá őket filozófiai, tudománytörténeti szempomtból egyaránt. 1 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Társadalomelmélet 3 [Type here] Milyen ellentétek feszítik Machiavelli elméletét? Érveljen az ellentétek egyes tagjai mellett és ellen! Machiavelli munkássága fordulópontot jelentett a társadalmi gondolkodásban, ugyanis nem azt kereste, hogyan kellene élnünk, hanem azt, hogyan éljünk, azaz a hatalom megszerzésének és megtartásának leghatékonyabb módszerét. Ezzel pedig a társadalmi gondolkodást függetlenítette az erkölcstől. Elméletében dilemmák sora fedezhető fel, melyek tagjai mellett és ellen egyaránt szólnak érvek. Nézzük, hogyan válaszolt a kérdésekre ő maga! Általános elméletet tárgyal vagy részterületet? Látszólag általános kérdést vizsgál, valójában egy típusra szűkít: a saját fegyverre, saját vitézségre alapozott, a szokásokba nem ütköző új keletű egyeduralomra. (Megjegyzés: Machiavelli köztársaságpárti volt.) Szerencse vagy tehetség (virtú) a siker fő feltétele? Machiavelli válasza: felerészt a virtú, felerészt a szerencse ennek megragadásához kell a virtú. Óvatos, előrelátó cselekvéssel őrizni vagy dinamikusan átszabni a status quo-t? Machiavelli látszólag dinamikus, de kénytelen beismerni, hogy nincs általános recept, a szerencse forgandóságába bele kell törődni. Újfajta politizálás vagy hagyományossal megtartható-e a hatalom? Machiavelli az ember eredendő erkölcsi tökéletlenségére hivatkozva radikálisan újraírja a cicerói erényetikát ugyanakkor másik fontos állítása, hogy az új fejedelemnek általában semmi esélye felvenni a küzdelmet a strukturális tényezők hatásaival szemben. Állandó az ember vagy változó? Az embert alapvetően megáltoztathatatlannak tartja, később viszont könnyen eltéríthetőnek. Itt nincs elentmondás, mert az emberi természet hosszú távon állandó, de rövid távon érdekei időlegesen másfelé is vezérelhetik. Idealista vagy realista felfogásban vizsgálja a témát? Látszólag idealista (nagy tettek, szabad eszközválasztás, nincs erkölcsi kötelem), valójában realista (megmutatja, hogy az új keletű fejedelem végül kénytelen beállni a megszokott, legitim politikai rendszerek közé.) A politikai rendszerek stabilitását a megszokás biztosítja. Az új keletű egyeduralom viszont egy nagyon speciális helyzet, melyben a politikai stabilitás máskor megszokott feltételei hiányoznak. Ezért rajzolódhat ki A fejedelemben egy olyan ambivalens politikakép, amelyben legalább akkora hangsúlyt kapnak a cselekvés strukturális korlátai, mint a cselekvési lehetőségek. A politikai cselekvés szabadságának ugyanakkor kőkemény korlátai vannak, amelyeket ideig-óráig figyelmen kívül lehet hagyni, s közben lelkesítő vagy hátborzongató tetteket is végre lehet hajtani, de a tartós sikert így elérni semmiképp. 1 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Társadalomelmélet 4 [Type here] 4. Mi Machiavelli viszonya az erkölcshöz? Erkölcstelen ember-e a szerző?  Machiavelli munkássága fordulópontot jelentett a társadalmi gondolkodásban, ugyanis nem azt kereste, hogyan kellene élnünk, hanem azt, hogyan éljünk, azaz a hatalom megszerzésének és megtartásának leghatékonyabb módszerét. Ezzel pedig a társadalmi gondolkodást függetlenítette az erkölcstől. Machiavelli híres-hírhedt aforizmája szerint a cél szentesíti az eszközt. A Fejedelem című művében a hatalom megszezésének és megtartásának módjait vizsgálta és e cél érdekében minden racionális eszközt legitimnek tartott. Azaz az ember eredendő erkölcsi tökéletlenségére hivatkozva látszólag radikálisan újraírta a cicerói erényetikát. A helyzet azonban bonyolultabb. A Fejedelem ugyanis a látszat ellenére nem általános politikai elemzés, csupán egy szűk hatalmi típust vizsgál: a saját fegyverre, saját vitézségre alapozott, a szokásokba nem ütköző új keletű egyeduralmat, mert itt a legnagyobb a fejedelem cselekvési szabadsága. A művet figyelmesen végigolvasva azonban kiderül a vizsgált speciális helyzettől eltekintve Macchiavelli politikaképe sem tér el a “fősodortól”. A külső körülmények és a szerencse meghatározó szerepét vallja a hatalom minden további formája esetén, és az általa nyújtott kép csak azért tűnik egyedinek, mert az általánosból egyetlen kivételes szegmenst tárgyal részletesen. Egy másik aforizmát felidézve viszont tudjuk, hogy a kivétel – ha nem is erősíti a szabályt – de nem szünteti meg azt. Látszólagos idealizmusa (az erkölcsön is átlépő célszerűség) ellenére valójában realista, mert megmutatja, hogy az új keletű fejedelem végül kénytelen beállni a megszokott, legitim politikai rendszerek közé. A politikai rendszerek stabilitását a megszokás biztosítja. Az új keletű egyeduralom viszont egy nagyon speciális helyzet, melyben a politikai stabilitás máskor megszokott feltételei hiányoznak. Ezért rajzolódhat ki A fejedelemben egy olyan ambivalens politikakép, amelyben legalább akkora hangsúlyt kapnak a cselekvés strukturális korlátai, mint a cselekvési lehetőségek. A politikai cselekvés szabadságának ugyanakkor kőkemény korlátai vannak, amelyeket ideig-óráig figyelmen kívül lehet hagyni, s közben lelkesítő vagy hátborzongató tetteket is végre lehet hajtani, de a tartós sikert így elérni semmiképp. Befejezés: értelmezés, összegzés, esetleg jövőre tekintés 1 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Társadalomelmélet 5. [Type here] 5. Mire vezeti vissza Montesquieu a törvények szellemét, és hogyan bomlik ki ebből a hatalommegosztás?  A modern liberalizmus előfutára e klasszikus művében fejtette ki a hatalom megosztásának, a politikai szabadság legfontosabb biztosítékának elméletét azzal, hogy elsőként fogalmazta meg a törvényhozói, bírói és a végrehajtói hatalom szétválasztásának követelményeit és módozatait. A törvényeket vizsgálva több forrásból eredezteti őket. Véleménye szerint a különböző törvények és társadalmi rendszerek hátterében különböző faktorok állnak: az éghajlat, a föld termékenysége, a lakosság elsőrendű foglalkozása. Ezek kihatnak az elérhető szabadság mértékére, a vallásra, a kereskedelemre, az illemre, a szokásokra. Törvényeink eredetét megismerve megérthetjük hogy miért azok a törvényeink, amik - ezáltal elkerülhetjük az elhibázott reformokat. Montesquieu célja olyan társadalom volt, amely mindenki számára biztosítja a szabadságot, s nem korlátozza az állampolgárok jogait. Háromféle társadalmat írt le: köztársaság (= népuralom), monarchia (1 fő törvényes uralma), zsarnokság (1 fő uralma, törvények által nem korlátozva). Jól látta az egy kézben összpontosuló túlzott hatalom veszélyét ezért dolgozta ki a hatalommegosztás elveit: háromféle hatalom van, melyeknek egymástól függetlenül, egymást ellenőrizve kell működniük: Törvényhozó Végrehajtó Bírói (igazságszolgáltatás) A törvényhozó hatalom a jogalkotás révén kontrollálja a végrehajtó hatalmat, de a végrehajtó hatalom feje, az államfő feloszlathatja a törvényhozó hatalmat, a bíróságok függetlenek a végrehajtó hatalomtól, ugyanakkor a törvényhozó hatalom által elfogadott jogszabályok alapján hozzák meg döntéseiket. A törvényhozó testület önkényes lesz, ha a végrehajtó hatalomnak nincs joga korlátozni, viszont a törvényhozó testületet nem illeti megaz a jog, hogy a végrehajtó hatalmat korlátozza, azért, mert szerinte annak megvannak a maga természetes korlátai. 31 kötetből álló művével Montesquieu célja megérteni az emberi törvények és szokások (vagyis az íratlan törvények) sokféleségét, és mindenhol elősegíteni a bölcs kormányzatot. Műve látszólag rendezetlen és homályos, a kortársak szerint azért, mert Montesquieu távol akarta tartani a tudatlanokat a fontos igazságoktól, melyek közvetlen megismerése szerinte szükségtelenül árthatna nekik. 1 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu