Társadalomelmélet 11-15.

Előnézet

A jegyzetről

Társadalomelmélet 11-15-ig esszék kidolgozva

Vásárlás (500 Ft)

Név

Társadalomelmélet 11-15.

Típus

Felsőoktatás

Tantárgy

Társadalomelmélet

Év

2019

Szak

Jogász

Intézmény

Elte

0 letöltés

Szerző

b.hanna

Létrehozva

2022-01-02

Oldalak száma

Jelentem

Társadalomelmélet 11. [Type here] 11. Hogyan működik a társadalmi változás három folyamata a luhmanni elméletben? Mondjon példákat a társadalmi tagolódás három luhmanni fajtájára, és hasonlítsa össze ezeket!  A szociológia előfutárait és klasszikusait nagymértékben érdekelték a társadalom fejlődési tendenciái. Nemcsak a múltbeli társadalmi változásokat magyarázták, hanem a jövőt is előre akarták látni, melyben egy tökéletes társadalom eljövetelét várták. A gondolkodók egy része, az úgynevezett evolucionisták, biológiai jellegű folyamattal magyarázta a feljődést pl. adaptációval, differenciálódással vagy komplexitással (ez utóbbit hirdette Luhmann). Luhmann a társadalmat rendszerszemléletű megközelítésben vizsgálva három modellt különít el: 1. Mellérendelten tagolt társadalom - ilyen pl. az egyenjogú törzsek alkotta társadalom 2. Alárendelten tagolt társadalom - hierarchikus rendszerű (birodalom) 3. Szerep szerint tagolt - mellérendelt rendszereken belül hierarchikusan rendezett alrendszerek A társadalom fejlődését nem differenciálódásként látja, hanem az egyes részrendszerek egyensúlyának változásaként létrejövő variációkként1. Ezek a társadalmi alakzatok tehát nem váltják egymást, hanem különböző súlyozottsággal egymás mellett, egymásba alakulva léteznek. Pl. a törzsi társadalmak letelepedésével és a földműveléssel kialakultak a vagyoni különbségek, amik végül politikai hatalom formájában birodalmak létrejöttét eredményezték. Ha egy birodalom kellően sokáig fennmaradt (pl. Róma), a hierarchia szintjein belül a mellérendeltség is megjelenik. Az egyes rendszereken belül is lehetnek ugyanis részrendszerek, illeve struktúrák – ez utóbbiak határai viszonylag állandók, de a struktúra elemei számára nem átjárhatatlanok. A túlkomplikálódás végül már akadályozza a normális működést és ebben a fázisban a társadalom összeomlik, helyén új, kezdetlegesebb társadalom fejlődése indul meg. A körkörös ismétlődés elkerülésére azonban Luhmannak is kezelnie kellett a minőségi fejlődés kérdéskörét, hiszen ennek lezajlása kétségtelen történelmi tény. Ezért három társadalmi folyamatot írt le: A kommunikációs folyamaton alapuló változás folyamata során először változatok jönnek létre (variatio), amelyek közül egyesek erősebbek a többinél (selectio) és ezért megszilárdulnak (stabilisatio). A szelekció lehet ún. igenlő (beválik a változat) vagy elutasító (kiszelektálódás, ami nem jelent egyben eltűnést is, l. pl. a könyvek információmegőrző szerepét). A stabilitás a klasszikus társadalmakban a társadalmi békét jelentette, míg a modern társadalomban a változások lehetősége is része a stabilitásnak. A variatio – selectio – stabilisatio folyamata körkörösen, de egyere magasabb szineten ismétlődve biztosítja a fejlődést. Bár a fejlődéselméletek jól magyarázzák a társadalomtörténeti makrofolyamatokat, inkább változáselméletnek kellene hívnunk őket, mert a változások nem mindig jelentenek előrelépést és mert egy előző társadalmi alakulat nem szükségszerűen alapja a következőnek. Különösen jól látható ez Luhmann esetében, akinél nincs folyamatosan előrehaladó változás, csak a tényezők egyensúlyi helzetének változása eredményez eltérő képet az egyes állapotok egymásba alakulásakor. nem egyre több alrendszer alakul ki, hanem a meglévők közötti egyensúlyi viszony változik (Apu megjegyzése, ez nem írandó bele: olyan, mint egy alakját változtató, de új részeket nem növesztő amőba) 1 1 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Társadalomelmélet 12. [Type here] 12. Milyen változásfajta található ösztön és értelem között Hayeknél?  A szociológia előfutárait és klasszikusait nagymértékben érdekelték a társadalom fejlődési tendenciái. Nemcsak a múltbeli társadalmi változásokat magyarázták, hanem a jövőt is előre akarták látni, melyben egy tökéletes társadalom eljövetelét várták. A gondolkodók egy része, az úgynevezett evolucionisták, biológiai jellegű folyamattal magyarázta a feljődést. Hayek (Nobel-díjas közgazdász) a szociokulturális evolúció nézőpontjából szemléli a társadalmi fejlődést. Közgazdászként a közgazdaságtan terminológiáját használja a társadalom leírására. Alapelve, hogy a társadalmi intézmények rendszere a hagyományon vagy személytelen mechanizmusokon alapul és nem tudatos tevékenységen. Az együttélés szabályait is az ösztönök és az értelem (azaz a tudatos tervezés) közötti skálára helyezi el és mutatja be útját az ösztöntől az értelem felé. Ez az út röviden a következő. Az őskori ember túlélését az biztosította, hogy közösségbe tartozott és a csoportösztön (menedékkeresés, vadászat stb.) szerint, csoportja részeként tevékenykedett. A csoportlétszám növekedése és a tulajdonviszonyok kialakulása új erkölcsi szabályok igényét is jelenti. A csoportból akkor lett társadalom, amennyikor tevékenysége más csoportokat és azoknak a különböző tagjait is elérte, és azokkal mind jobban és jobban, egyre inkább összekapcsolódott. Ez által jön majd létre az együttélésnek a bővített rendje, amely már nagy létszámú, egymásnak többnyire ismeretlen ember közös szabályozását jelenti. Ezek a szabályok többnyire nem tudatos működés eredményei, inkább fordítva: az ezeket követő csoportok előnyösebb helyzetbe kerültek, így a szabály rögzült. Az ösztönök a mai normarendszerből sem tűntek el, de megmaradtak azon a szinten, ahol érvényesülni képesek, a kiscsoportokban (család, barátok, rokonok). E két forma lényegesen eltér egymástól, sokszor össze is ütköznek (l. Móricz Zsigmond: Barbárok). Együttes jelenlétük mégis fontos, mert enélkül vagy személyes világunk veszne el, vagy a közösség bővített rendjével együtt maga a közösség is. 1 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Társadalomelmélet 13. [Type here] 13. Tekintse át a kultúra és a civilizáció fogalmának kialakulását és összefonódását!  A civilizáció és a kultúra részben szinonimák, de sok különbség is van közöttük. Kultúra szavunk latin eredetű, a colere (művelni) igéből származik, kezdetben földművelést értettek alatta (agricultura). A földművelés jelentéstől Cicero fordította a szót a lélek művelése irányába, majd Augusztinusz a kultúra-kultusz párhuzammal a hittel kapcsolatos tevékenység értelmébe helyezte át. A humanizmus és reneszánsz szóhasználat szerint a klasszikus (görög-latin) műveltséget értették alatta. Ma a kutúra alapesetben egy embercsoport szokásainak, hagyományainak összességét jelenti. A kultúra társadalmi megközelítése a közösségi jelleget hangsúlyozza: lehet alapja egyéni felfedezés, de az marad fenn, ami a közösségnek hasznos. A kultúra összetevői: • ismeretek, • anyagi javak, • kommunikáció, • szabályrendszerek (erkölcsi és jogi) • intézmények (család, munkamegosztás) Civilizáció Latin eredet (civis, civitas) - római polgár szóból származtatható, később - elsősorban a XVI. századtól – jelentésmódosulásokon ment át. Rotterdami Erasmus ‘illő viselkedés’ értelemben ahsználta, majd a gyarmatosítással összefüggően vált gyakorivá (pl. civilizálatlan vademberek). A civilizáció fogalma tehát, a kultúráéhoz hasonlóan, közösségi fogalom, Norbert Elias vizsgálta a kérdést: Kultúra vagy civilizáció? Az egyes, nyelvileg elkülöníthető kultúrkörök nem egyforma értelemben használják a két fogalmat. Az angolszász (és francia) szóhasználat: széles körben értelmezi a civilizáció fogalmát - műszaki, gazdasági, közéleti, erkölcsi, vallási értékek, teljesítmények, magatartás, viselkedés körét érti alatta. Csak újabban kezd terjedni a kultúra fogalma - a mindennapok világképe, szokásai, szabályai tartoznak ide Német nyelvterületen eltérő értelmezéssel találkozunk. Itt a kultúra a humán jellegű szellemi értékek összessége (Herder szerint kultúra mindaz, ami kiemel az állati létből) Ugyanakkor e területeken a civilizáció fogalma a reáltudományok és a viselkedés területére korlátozódik (Spengler szerint: kultúra az, ami előrevisz, civilizáció, ami elgépiesít) A XX - XXI. sz fordulóján változott a helyzet: • többesszámok megjelenése (civilizációk, kultúrák), • angol-francia területen is előtérbe kerül a kultúra (tkp. helyettesíti a civilizáció eddigi fogalmát) • ugyancsak angolszász területeken megjelent a "Big C" culture és "Little c" culture fogalma – előbbi a műveltséget (irodalom, művészetek, zene…) utóbbi a mindennapi élet rítusait, szokásait jelenti. • a kultúra szóösszetételek száma is megszaporodott Kultúra és civilizáció. A régi múltba visszanyúló fogalmak, melyek jelentése azonban ma is bővül, változik, ezáltal tartva frissen kapcsolatunkat a letűnt évezredek embereivel. 1 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Társadalomelmélet [Type here] [Type here] 14. Melyek a geertzi kulturális embertan módszertani alapfogalmai?  (jelképrendszer, sűrű leírás, józan ész, másodlagos értelmezés, esszé) Clifford Geertz egyike a legismertebb amerikai antropológusoknak. Leginkább az úgynevezett értelmezõ antropológia megteremtõjeként ismert. Filozófusi alapképzettséggel lett kulturális antropológus, ezért jelenlegi szakterületén is sok elgondolást és kifejezést a filozófiától kölcsönöz. Jelképrendszerek (GEERTZ) A gondolkodás közösségi/társadalmi tevékenység - jelképhasználat. A jelképeket • a történelem termeli ki, • a közösség őrzi meg, • az egyén használja GEERTZ: a kultúra olyan jelentéshálózat (”erőtér”), ami egy adott társadalmi összefüggésrendszerben nyilvánul meg. Azaz minden dolgot, eseményt, történést a hozzá kapcsolódó, estleg kiváltó okát képező jelentésrendszerbe ágyazottan kell vizsgálnunk. Ezt a jelentéshálózatot, összefüggésrendszert nevezte RYLE, oxford filozófus fogalmát mintegy kölcsönvéve sűrű leírásnak, szemben a csak a jelenségtörténés tényét közlő ritka leírással. Az ilyenfajta vizsgálat kereteinek kijelöléséhez és a jelentésmező értelmezéséhez lényeges feltétel a józan ész. A józan észnek az öt leglényegesebb tulajdonsága: • a természetesség (szemben a mesterkéltséggel és a műviséggel), • a gyakorlatiasság (szemben az elméletiséggel), • a szószerintiség (vagyis amely nézet szerint minden az,aminek látszik: sem több, sem kevesebb; szemben az elvontsággal), • a módszernélküliség (szemben a módszerességgel és a módszertani tisztasággal), valamint a • hozzáférhetőség (szemben az áttételességgel). További fontos feltétel GEERTZ szerint a nyitottság, a vizsgált tárgyhoz, annak alanyaihoz való érdeklődő odafordulás, önértelmezésük meghallgatása. Az önértelmezéseket a tudományos elmélet szűrőjén átszűrve alakul ki a kutató véleménye (írásbeli formája az esszé), amit GEERTZ az önértelmezést követő másodlagos értelmezésnek nevez. A feladat nehézségét jól jelzi, hogy a kutatónak egyszerre 3 világban kell otthonosnak lennie: • a vizsgált kultúrában, (amit magyaráz) • saját társadalmában (aminek magyaráz) és • a tudományos közösségben (amelynek tagjaként magyaráz). A fentiek miatt tehát a néprajzi leírás célja csak a sûrû leírás elõállítása lehet, az elméletgyártás viszont nem. Geertz valóban nagy hatású tudós, hatása érdekes módon gyakran más tudományágakban érezhetõ inkább: történészek, szociológusok elõszeretettel hivatkoznak rá. Szokatlan, másfajta gondolatokat közvetít kollégáinak, a más szakterületekbeli olvasók számára pedig éppen az antropológiai gondolatokat és tényeket közvetíti. 1 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Társadalomelmélet 15. [Type here] 15. Milyen ívet vázol föl Elias az erőszak szerepéről a társadalomban?  A külső kényszertől a belső kényszerig (N. ELIAS) ELIAS német szociológus társadalomelméleti vizsgálataiban a civilizáció folyamatát vizsgálta. Célja egy olyan általános civilizációtörténeti kép megalkotása volt, ami a szaktudományok integrálásával és szintézisével jön létre. Ezekben a vizsgálatokban fontos szerepet kapott az erőszak különböző társadalmi és kulturális alakzatainak vizsgálata. Azt a paradoxont vizsgálja, amit Hegel az “ész csele”-ként fogalmazott meg: hogyan jöhet létre sok egyéni döntésből és cselekvésből olyan végeredmény (civilizáció, társadalom), amit senki sem akart? Magyarázata: cselekvéseink nem egymástól függetlenek, hanem egymást is befolyásolják (interdependencia) és sosem egyszerű összegüket, hanem mindig eredőjüket kapjuk eredményül. (Apu megjegyzése: ez olyan, mint a “láthatalan kéz” közgazdasági elmélete, amit a társadalomtudományban is többen felhasználtak.). A civilizáció tehát egy kapcsolatszövedék dinamikája által hajtva “vakon” halad előre, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk javítani rajta. Ilyen változás volt pl. az erőszak állami monopóliummá válása. ELIAS civilizációelméletében mutatja be azt az átalakulási folyamatot, ahogyan az erőszak, a fizikai kényszerítés a XVI–XVIII. századi Európa uralkodó diskurzusából lépésről lépésre kiszorul, s helyét leginkább az önkontroll kívánatossá tétele veszi át. Véleménye szerint a civilizáció folyamata a külső és a belső fegyelmezés helyének, arányának, irányának és minőségének megváltozásában áll. Az erőszak állami monopóliummá válása csökkentette az emberek közötti erőszakot, majd a tartós külső nyomás eredményeképp az erőszakmentesség belső kényszerré vált. Ezáltal az emberek közötti feszültség az egyénen belülre helyeződik. A mindennapok biztonságosabbak lesznek. Az erőszak szélsőséges esetben, háborús időkben és társadalmi felfordulás során tör be közvetlenül az egyén életébe. Egyébként már csak a társadalom mindennapjainak peremén áll őrt mint az egyén viselkedését ellenőrző szervezet. A fizikai erőszaknak és fenyegetésnek még ebben a formában is van bizonyos hatása az egyénre, de a biztonság sajátos formáját valósítja meg az egyén életében. Olyan állandó, egyenletes nyomással nehezedik az egyén életére, amelyet gyakran még csak meg sem érez, hiszen teljesen hozzászokott, hiszen születésétől kezdve erre a társadalmi szerkezetre hangolódott. Elias szerint a szociológia egyik nagy hiányossága, hogy a vizsgálatokból kimarad a folyamatelmélet. Márpedig csak folyamatszemlélettel állapítható meg az ok, ami egy adott állapot kialakulásához vezetett. Erőszakkal kapcsolatos vizsgálataiban is ezt a szemléletet alkalmazva sikerült rámutatnia arra, hogy az emberiség történetének alakulása nem előre megtervezett, mégis bizonyos belső rendet követő folyamat. Kommunikatív archeológia, a látható emlékezet (ASSMANN) Három tényező dinamikáját vizsgálja: • emlékezés (viszony a múlthoz), • identitás (politikai képzelőerő), • kulturális folytonosság (hagyományteremtés) Az emlékezet jelentőségét 3 tényezőn át mutatja be: • Big Data → adatok egy része feledésbe merül, de felidézhető, 1 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Társadalomelmélet 15. [Type here] a kulturális tradíció helyett egyre inkább a kultúra utáni kultúrát keressük (amiben az elfeledett kulturális tartalmak találhatók, mint számunkra újak), • a “nagy történelmi gaztetteket” átélt generáció kihalása tart → a kellktív emlékezet kb. 40 évig tart, utána érzelemmentes történelmi ténnyé alakul. Kérdése: mi készteti az embert a múltra való emlékezésre? Válasza: a kulturális emlékezet gyökere az emlékezés halottainkra A kollektív emlékezet nem a múltat, hanem annak emlékezetes részeit őrzi (mitizál). • K:Hogyan befolyásolja a kollektív emlékezetet az írásbeliség megjelenése? V: az írás előtt szájhagyomány = élő emlékezet, az írás megjelenésétől a megformáltság közérthetőséget rontja. EZÉRT a múlt átörökítése csak értelmezéssel kiegészítve lehetséges (a “lefagyott múlt újraelevenítése”). Ezzel kapcsolatos fogalompárjuk az emlék és emlékezés. • emlék=a múlt egyenes folytatását, közléscserés továbbadását jelenti (=átélt múlt) • emlékezés=a folyamatosságban keletkező hézagok kitöltését jelenti (=elbeszélt múlt) A kultúra mint felejtés (WEINRICH) A felejtés az emlékezet hiánya, “nemléte”. Ez a felejtés lehet egyéni és közösségi, más csoportosításban akaratlan és szándékolt. Az akaratlan felejtés (amnézia) estén nem a felejtés ténye a kérdés, hanem az, hogy mifelejtődött el.Ez a fajta felejtés elsősorban az egyénre jellemző A szándékolt (elrendelt) felejtés az uralkodó csoport által - saját pozitív megítélését negatívan befolyásoló - meghatározott tények kötelező elhallgatása (pl. 1956 megítélése a szocialista és a mai magyar rendszerben). A szándékolt felejtés szakszava az amnesztia (közkegyelem), ami nem csak jogi (kollektíve megnyílik a börtön), hanem társadalmi is lehet - HA a társadalom közvéleménye is egyetért ezzel. A szándékolt felejtés a közösség szintjén jelenik meg, de a közösséget alkotó egyének emlékezetében tovább él az elhallgatott múlt (pl. a megváltoztatott utcanevek helyett a köznyelv még a régit használja). A tudományban a probléma egy paradoxonban jelenik meg: “ússz a fősodorban”, hogy “képben legyél” ↔ hagyd a fősodort, hogy eredeti lehess. Nehezíti a döntést, hogy ami ma ujdonság, az néhány év után már elavultnak számít és mindennapi életünkből esetleg tudománytörténet anyagába kerül át. Kérdés (cím) Bevezetés: témamegjelölés, fontosabb adatok, források Tárgyalás: Tétel: a tételmondat rövid ismertetése Részletezés: a tétel kifejtése, példák (esetleges kitérők) Bizonyítás: érvek a tételem mellett Cáfolat: az ellenérvek cáfolata Befejezés: értelmezés, összegzés, esetleg jövőre tekintés 2 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu Társadalomelmélet 15. [Type here] Kérdés (cím) Bevezetés: témamegjelölés, fontosabb adatok, források Tárgyalás: Tétel: a tételmondat rövid ismertetése Részletezés: a tétel kifejtése, példák (esetleges kitérők) Bizonyítás: érvek a tételem mellett Cáfolat: az ellenérvek cáfolata Befejezés: értelmezés, összegzés, esetleg jövőre tekintés 3 A dokumentum bármely részének, bármilyen módszerrel, technikával történő másolása és terjesztése tilos! © www.whyz.hu